Nagyecsed

Az elődeim munkája az én kelengyém. Nekem még csak terveim vannak. Ezekkel az őszinte, mélyen emberi, szívből jövő meleg szavakkal kezdi beszélgetésünket Szathmári Andrásné, leánykori nevén Farkas Ilona, aki 1962. november 2-án született Mátészalkán. Édesanyja, Gyarmati Mária, ma már nyugdíjas könyvtáros, unokáival együtt szorít lánya sikereiért. Édesapja, néhai dr. Farkas József, a Szatmár Múzeum alapító igazgatója, a környék országszerte ismert, gerinces kiállású „polihisztora” égi magasságokból nézi, mire viszi ebben a vad világban gyermeke.

Szathmári Andrásné testvére, Farkas Zsolt agrármérnök-vállalkozó. Családjával együtt szintén Mátészalkán él feleségével, Erikával, és két fiával, Zsolttal és Gergővel.

Gyermekei közül Judit leánya japán–angol szakos egyetemista a Károli Gáspár Református Egyetemen, Budapesten. A kisebbik, Zsuzsanna elsőéves hallgató a SOTE dietétikai szakán. Férje, Szathmári András, főkönyvelő az Ecsedi-láp–Krasznabalparti Vízgazdálkodási Társulatnál.

Farkas Ilona 1981-ben érettségizett az Esze Tamás Gimnáziumban. A hajdúböszörményi óvónőképzőben 1981-ben kezdte meg tanulmányait. 1982-ben feleségül ment Szathmári Andráshoz. Első gyermekük, Judit születése kis időre sem szakította meg a tanulást, az első diploma 1983-ban a kezében volt. Az óvónőképzős éveket felváltották a gyakorlati munka évei Beregdarócon, ahol a férjével együtt kilenc évig dolgozott. Közben egy újabb, magyar–könyvtár szakos oklevelet szerzett 1989-ben a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. 1998-tól a helyi általános iskolában tanított és vezette a könyvtárat. 1991-ben szülővárosába, Mátészalkára költöztek. 1992 januárjától fél évet a nagydobosi általános iskolában, ősztől pedig a Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskolában kezd el tanítani. Itt magyar nyelvtant és irodalmat oktatott és az iskolai könyvtárat vezette. Meg kellett tanulnia a középiskolás korú fiatalokkal való bánásmódot is. Több osztályt sikeresen érettségiztetett az alatt a 10 év alatt, amíg ott tanított.

Édesapja legnagyobb örömére a KLTE néprajz szakán kitüntetéssel fejezte be tanulmányait 1999-ben. Ezzel párhuzamosan magyar szakon is egyetemi oklevelet szerzett. Jelenleg a BME közoktatás-vezetői szakán képzi magát.

A nagyecsedi gimnáziumba pályázat útján kerül 2002-ben igazgatónak. A négytantermes, 1994 óta működő, általános tantervű gimnáziumban akkor 80 diák tanult, akiket nyolc állandó és nyolc óraadó tanár vezetett be a tudományok rejtelmeibe. Az igazgatónő véleménye szerint a tantestület nemcsak életkorában, de szellemiségében is egészségesen fiatalos.

Őszinte örömére egy-egy új állandó tag csatlakozik a kis csapathoz. Szathmári Andrásné szeretné frissíteni a meglévő tanterveket. Ebben a törekvésében igaz támogatókra lelt a presbitérium tagjaiban. Minden érintett részéről maximális együttműködési készséget és őszinte segíteni akarást tapasztalt, aminek lelke mélyén minden pillanatban örül. A már befejezett tanévben legfontosabb feladatuk volt az azonos szintre hozás megvalósítása, mert az Erdélyből, illetve Kárpátaljáról – 12 fő –11 és a hazai iskolákból érkezett diákok tudása nem volt egyazon szinten. A gimnázium igazi befogadó iskola a térségben. Tapasztalatai szerint már körvonalazódnak a majdani specializálódás lehetőségei is. A 2004/2005-ös tanévtől kezdődően megindítják a nulladik évfolyamos képzésüket, ahol számítástechnikát, emelt óraszámban angol és német nyelvet terveznek oktatni a diákoknak. Elmondta, hogy a 2003-as érettségin elnöklő – a debreceni Református Kollégium volt igazgatója – dr. Nagy Mihály az alábbiakkal zárta értékelését: „Jól vizsgáztak a diákok, az intézmény, a tanárok.”

Az igazgatónő terveikről szólva említi meg azt, hogy a következő tanévben környezetvédelmi és médiaismereti szakkört indítanak, melyet később tantárgyszerűen is oktatni szeretnének. Egy svájci középiskolával cseretanár–cserediák kapcsolatot fognak kiépíteni 2003 szeptemberétől. A szakkörök közül büszkén említi meg a fotót és a néprajzit. Utóbbi foglalkozásain a hagyományőrzés része a lassan már elfelejtett szatmári ételek elkészítése. Hasonló elismeréssel szól az énekoktatásról, az énekkar munkájáról is. Ez évtől megünneplik a reformáció évfordulóját és ünnepi istentisztelettel bocsátják karácsonyi szünetre a diákokat. Mindkét ünnepséget komoly előkészületek előzik meg, készülnek versekkel, énekekkel, prózai műsorokkal.

Nagyon komolyan gondolva, annak sikerében bízva, egy előkészítő Phare-pályázatot adtak be a gimnázium átalakítására, fejlesztésére. A kb. 300 millió forintba kerülő, kilenc tantermes, konyhával, ebédlővel, tornateremmel, szakelőadókkal megálmodott új szárny méltó keretet adhat a színvonalas, korszerű oktatáshoz.

A hitélet itteni komolyságát jelzi az is, hogy hétfőnként istentisztelettel, más napokon reggeli áhítattal kezdik az oktatást. Nagyecsed városa méltán lehet büszke gimnáziumára, annak vezetőjére.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)