Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Mészáros Gábor
Szaktanácsadó,
Nagyecsed
Látni azt, hogy darabjaira hullik a keze munkája és nem azért, mert rossz munkát végzett, hanem a politika rajzolta át a gazdaság, és benne a termelőszövetkezet mindennapjait, ez már több volt az elviselhetőnél. Mészáros Gábor szíve fellázadt, és infarktussal reagált a megfeszített tempóra, a folytonos stresszre és a kilátástalan jövőkép sem segített elviselni a megfékezhetetlen romlást.
Nem ilyen lovat akartam, mondhatná, aki a szülőfalujában emberek ezreinek a megélhetési a gondját vette önként a vállára.
Még a szülei is nagyecsedinek vallhatják magukat, Gábor ’47. január 30-án született, görög katolikus családban. Ennek ezért van jelentősége, mert a római katolikus pap majdnem rábeszélte, hogy öltse fel a miseruhát: hamar kiderült ugyanis, hogy a szűkebb-tágabb környezetére jótékony hatást gyakorol. A szülei azonban mezőgazdasági pálya felé terelgették, és a vér szava győzött.
Agrármérnök lett, János öccse művezető, László géplakatos, Éva pedig óvónő. Ahhoz, hogy a négy testvér legidősebbje tanulni tudjon, nyaranta zsákolt vagy bármilyen, gyorsan fizető alkalmi munkát vállalt.
Előbb mechanikai műszerész szakmát szerzett, majd bevonult, s első munkahelye a nagyecsedi termelőszövetkezet: üzemgazdász. ’72-ben főállattenyésztő, majd ’74-ben főagronómus. A termelőszövetkezet sajnos, gyakran zárta veszteséggel a gazdálkodást.
Igen fiatalon, mindössze harmincegy nyarat élt meg addigra, amikor a közgyűlés megválasztotta elnöknek. Ekkor 1978-at írtak és Mészáros Gábor éjt nappallá téve szervezte, fejlesztette az ecsedi lápon a termelőszövetkezet gazdálkodását. Amikor ’89-ben letette a lantot, 1900 aktív és 1200 nyugdíjast hagyott ott. Közben kiépített egy komoly orvosiműszer-gyártó üzemet, varrodát, cipőfelsőrész-készítőt és faüzemet. Az örök veszteséges téesz elkönyvelhetett időnként 30-50 millió forintos nyereséget is.
Nem véletlenül próbálták meg elcsábítani az agilis, jó szervező téeszelnököt még a minisztériumba is. Kínáltak neki osztályvezetői, főosztályvezetői posztot is, de a pesti urak legnagyobb csodálkozására ő ragaszkodott Nagyecsedhez.
Nem a vezetői székhez, hanem az itt élő rokonokhoz, barátokhoz, munkatársakhoz, akikért érdemes volt annyit utazgatni a döntéshozókhoz, új és új munkákat felhajtani számukra. Amikor összeszámolta, mintegy másfél milliárd forintnyi fejlesztést hozott Nagyecsedre a különböző pályázatok, támogatások révén. Ezért nem bánta a sok éjszakát, amikor álmából felébredve is valami probléma megoldásán töprengett.
S ezt nem tudja most feldolgozni a lelkében, hogy a szép lassan kiépített, sok-sok ember munkája nyomán terebélyesedő birodalom a szeme előtt megy tönkre. Nem kívánt asszisztálni a leépüléshez…
Most a Maszovker Kft. alkalmazottja, szaktanácsadó. Zöldség- és gyümölcskonzervet gyártanak exportra. Saját vállalkozáson töri a fejét, 40-50 kilométeres körzetben szeretne venni egy kis üzemet, ahol szintén a környéken termelt zöldségből, gyümölcsből állítanának elő exportra való terméket.
Nagyecseden elvből nem akar vállalkozni. Csak azt sajnálja, hogy a családja nem tudja támogatni az ötletei valóra váltásában. A neje, Bernáth Margit pedagógus, aki él-hal a tanításért. Zsolt fia jogi egyetemre jár, és ha törik, ha szakad, bíró akar lenni. A kisebbik fia, Gábor legalább ilyen elszántsággal készül a szociális munkás pályára.
Ahogy a társadalom fejlődését mindannyian nyomon követhetjük, úgy a bírónak, mint a szociális munkásnak igen hosszú távon nem kell munkanélküliségtől tartania.
Nagyecsed azonban számít saját fiára. Megválasztották az önkormányzati képviselő-testület tagjává, és a település alpolgármestere is ő lett. Tagja volt a TESZÖV elnökségének és még számos szakmai bizottságnak is.
A vadászatba beleunt, viszont horgászni szívesen kiül a vízpartra. Még mindig nosztalgiával gondol azokra az időkre, amikor középcsatárként kergette a labdát a Szolnoki MÁV-ban, majd Mátészalkán az NB III-ban T. Jakabbal, Végh Ferenccel. Ha pihenésre vágyik, szépirodalmat olvas, a rakamazi hétvégi házban regenerálódik.
− Számomra az ad megnyugvást, hogy saját mércém és a lehetőségek szerint mindent megtettem a szülőfalumért. Mindig is bántott a hátrány, az elesettség, és örömmel töltött el a tudat, ha a gazdasági vagy a szociális területen sikerült egy parányit ledolgozni ebből a történelmileg örökölt, sokszoros hátrányból. Még nekem is barátkoznom kell a legújabbkori változásokkal, a ma és a holnap feladataival.
Ami számomra megnyugtató hátországot jelentett mindig is, az a család, amelynek tagjai legalább olyan elhivatottsággal és célratörőn igyekeznek előre a maguk választotta úton, mint azt én tettem, és szeretném a jövőben is megtenni.
(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)
Hasonló
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése