Györtelek

Tortán égő gyertyákkal számoljuk az éveket. Pedig életünk tartalma – mint Kósa Attila eddigi útja mutatja – nem az említett lángocskák számától függ.

A györteleki községi tanácson gyámügyi előadóként dolgozó Szabó Ilona és Kósa Aladár kertész üzemmérnök első gyermeke 1976. január 2-án született Fehérgyarmaton. A gyerekkor mozgalmasan telt Györteleken, a Holt-Szamos partján álló szülői házban. Horgászás, csónakázás és az anyai nagymamának köszönhetően öt évesen már az olvasás jelentette a napi elfoglaltságot. Erre az időszakra visszagondolva említi Attila a legkedvesebb emlékét, amikor ötödik osztályos korában egyik délelőtt váratlanul megjelent az iskolában az édesapja, és örömmel újságolta: megszületett Tamás, a rég várt kistestvér. Középiskolai tanulmányait a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban végezte, ahol a kötelező feladatok ellátása után minden idejét rajzolással töltötte. Különféle technikával készült alkotásai a szűkebb környezete mellett hozzáértő tanárok, művészek elismerését is kiváltották: két országos pályázatra készített ceruza-, illetve tollgrafikájával (idős ember kutyával és a túristvándi vízimalom) első helyen végzett, s a megyében hirdetett megmérettetéseken is eredményesen szerepelt. A középiskolai éveket az említetteken túl az osztálytársakkal kialakított életre szóló barátság, valamint a gimnázium falai között szövődött hét évig tartó szerelem tette felejthetetlenné. Egy sikertelen tanárképzős felvételi vizsgát követően nem várt fordulatot vett az élete.

Az egyik csengeri cég felkérésére zöldség-gyümölcs felvásárlással kezdett foglalkozni, s az ott szerzett élmények hatására következő évben a GATE Nyíregyházi Főiskolai Karára jelentkezett. A választás szerencsésnek bizonyult: édesapja révén elméleti ismereteit gyakorlati tapasztalatokkal egészítette ki. Megszerzett tudását később a saját háromezer méternyi uborkaültetvényén kamatoztatta, valamint az ő ösztönzésére hasonló vállalkozásba kezdett fiatalokat folyamatosan szaktanácsokkal látta el. A nagyobb terméshozam elérése, illetve a termésidő meghosszabbítása céljából gyakran kísérletezett a fajták között, s az egyik holland palántanevelő cég felkérésére még be nem vezetett fajták termesztésébe, majd vizsgálatába is bekapcsolódott.

A növénytermesztési agrármérnöki végzettség megszerzését követően Attila ismét iskolapadba ült, ezúttal a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Karának adó, illeték, vám szakán kezdett tanulmányokba. A tavaly átvett oklevélhez lemondásokkal teli hosszú út vezetett, amelyet az első munkahelyhez kapcsolódó megfelelni, bizonyítani akarás nehezített. A második diplomáját ugyanis már a tyukodi Szatmári Konzervgyár Kft. kereskedelmi és áruforgalmi teendőinek ellátása mellett szerezte.

A pályakezdő fiatal számára nagy kihívást jelentett a késztermék exportjához, illetve a késztermékhez szükséges segédanyagok importjához kapcsolódó felelősségteljes munka ellátása. Szerencsés egybeesésként említi, hogy pénzügyi tanulmányaihoz a mindennapok tevékenysége, az üzleti partnerekkel való tárgyalások során kellő jártasságot szerzett a gyakorlatban. Tapasztalatait ma már a porcsalmai Max-Méva Ker. Kft.-nél hasznosítja, ahol szintén az áruforgalommal, ezen belül a késztermék készletezésével, csomagoltatásával, közvám-raktározási és egyéb vámügyi teendők ellátásával, rakodási, szállítási tervek összehangolásával, valamint az exporttámogatás igénylésével foglalkozik. Munkáját kihívásnak tekinti, s az elvégzett tennivalók után mindig újabb célokat tűz maga elé.

Környezete szerint túl sokat vállal, de az eredmények, a biztató külső visszajelzések hihetetlen energiával töltik fel és további feladatok keresésére sarkallják. Pihenésre, kikapcsolódásra ezért kevés ideje marad, s ezt legszívesebben a természetben, vízközelben – nyáron úszással, horgászással, télen korcsolyázással, valamint a barátokkal jégkorongozással – tölti. Erős kötődése a tájhoz és az itteni emberekhez gyerekkorára nyúlik vissza, elképzelhetetlennek tartja, hogy a szülőföldnek, ennek a fejletlennek tartott térségnek hátat fordítva máshol keressen boldogulást.

– Az én szempontomból valamelyik megyeszékhelyen sem lenne több lehetőség, hiszen kapcsolatokon alapuló munkám nem földrajzilag meghatározható helyhez kötött – indokolja döntését.

Napi tevékenysége során a dicsérő szavakat megszokta, mosolyogva fogadja a vele telefonkapcsolatban álló partnerek első találkozáskori, fiatalságának kijáró gratulációit. Sikerként említhető az is, hogy a konzervipari cégek képviselői számára Kósa Attila neve nem valamelyik társasággal azonosítandó, hanem egy jól felkészült, segítőkész, korrekt, megbízható fiatalembert jelent. Valakit, aki a nagyváros kínálta esélyek helyett Szatmárt választotta.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)