Kósa Attila

Kereskedelmi igazgató

Györtelek

A nyírmeggyesi Parmen Zrt. termékeinek széles skáláját, színes palettáját tárja elém. A konzervgyártással foglalkozó cég a térség kertészeti kultúráihoz alkalmazkodva vásárolja és dolgozza fel mindazt, ami mifelénk terem. A kereskedő pedig piacot keres közel és távol. Egészen a messzi Baltikumig ismerik a Parmen logójával megjelölt befőttesüvegeket. Kósa Attila szavaiból elém rajzolódik munkaadója tevékenysége, figyelmem azonban elkalandozik. Követi tekintetemet a háta mögött a falon függő képre.
− Megnéztem az interneten a többit is − adok új irányt a beszélgetés folytatásának.
− Az eddigi munkáimból láthatott válogatást, ez is közülük való − pihen meg rajta a szeme. Egyáltalán nem esik nehezére a témaváltás. A képen két karcsú nőalak. Mozdulataik, testtartásuk mint játszadozó delfineké. A kandallóban meghitten lobogó tűz lángjának fényétől szinte életre kelnek. A testeket megrajzoló ívek, mint a vízben fodrozódó hullámokon megcsillanó fény.
Kósa Attila a szomszédban lakó szülei közül az édesapja pályájához maradt közel. Ő − divatos szóval − az “input” oldalon állt, konzervgyárak beszállítójaként, felvásárlókat koordinálva. A gimnazista kamaszt azonban annak idején az alkalmazott grafika vonzotta.
− Szabó Gábor tanár úr látta meg bennem a tehetséget − fordul ismét felém. − A mátészalkai Esze Tamás Gimnázium másodéves növendékeként már bejártam Nyíregyházára a rajz tanszékre, hogy fejlesszem a tudásomat. Ám mindössze 18 diákot vettek fel, és a száznál is több jelentkezőből én nem kerültem közéjük.
Nincs lemondás a hangjában. A Mezőgazdasági Főiskolán szerzett végül diplomát, és megtalálta helyét a társadalmi munkamegosztásban. A tehetség, az igazi tehetség egyik legfontosabb ismérve, hogy utat talál magának a kibontakozásra. Kósa Attila nemhogy nem tette le az ecsetet, a festést ugyanott folytatta, ahol abba se hagyta.

− Még talán jobb is így, mert a művészvilágban több erőfeszítést kell tenni az érvényesülés, a megélhetés érdekében, időnként méltatlan módon − összegzem, amit a munkásságáról mesél.
− Én is így látom − mosolyog egyetértően. − A szülői házból hozott tapasztalatok és a tanult szakmám biztonságot ad. Sokáig magam is gazdálkodtam, ma már inkább csak a kis bogyós fajtagyüjteményemben lelem örömömet.
Teljesen elnavigálunk a termeléstől és a kereskedelemtől. Ismét a festménye felé fordulva elmondom neki, amit már akkor gondoltam, amikor a neten nézegettem a képeket.
− Olyan mozdulatokat gondolok az alkotás módjára, mintha egy kard hegyére kötözte volna az ecsetet. Lendületes ívekből kelnek életre ezek az ugyancsak lendületes ívben mozduló lánytestek.
− Mástól is hallottam már, hogy sajátságos az ecsetkezelésem. Én ilyen vagyok… Hadd tegyem hozzá, még a szakmában megszokott és használt különleges festőszerszámokat se nagyon használom.
− Végül is akad aki egyszerűen az ujját “alkalmazza”, vagy az ecset másik végét − gondolkodom hangosan.
Mielőtt elmerülnénk a módszertanban, kezembe veszem az asztalon heverő profi munkára is alkalmas Nikon fényképezőgépet. Érti a célzást.
− Igen, mondják a barátaim is, hogy az ecsetet felcseréltem objektívre. Nem cseréltem fel, egyszerűen arról van szó, hogy az objektívvel éppúgy megragadható a bennünket körülvevő világ és mindkettővel ábrázolható.
Kézbe vesz egy nagyalakú nyomatot. A háttérben esküvői jelenet elmosódott vonalakkal ifjú pár. Az előtérben nagyon is élesen egy mosolygó, mégis szomorú leányarc.
− Azelőtt egy hónappal halt meg a kedvese − kommentálja a felvételt.
Az első kép, amely megállásra késztet, elgondolkodtatóan szomorú. Az összes többi − azok is, amelyeken ő maga van − vidám, dinamikus, adrenalintól fűtött mosolygós embereket ábrázol. Közöttük is a legfelszabadultabbak, amelyeken ketten kedvesével, a Mátészalkán kozmetikusként dolgozó Zemlényi Judittal néznek a lencsébe.

Mozgalmas színes életet él Kósa Attila a Holt-Szamos parti otthonában. Teszünk egy sétát a havas lucskos avarral borított parton. Beszél a következő nagy szenvedélyéről a motorozásról, a társaságról, amellyel útra kél, ha kinyílik az idő. Fiatalabb korának merészebb stílusáról, a mostanra lenyugodott  tempóról. Elnéz a messzi nádak felé, és magát is meglepi: tavaly nem pecáztam… A kert végén egy bő hektáros földdarabnál megtudom, hogy intenzív öntözött cseresznyéskertet tervez bele. Úgy előtör belőle a kertész, meg a kereskedő, mintha egész délután másról se beszéltünk volna. Állunk a csónakja mellett. Valahonnan az akác teteje felől, mint kis propeller ereszkedik alá egy levél. Röpte a vízben hangtalan pöttyenéssel ér véget. Apró hullámocskák hátán fényívek kelnek életre, mint odabenn, a falon függő kép delfinlányainak testén.

 (Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése