Vaja

Többen kérdezték ezt Bartus Páltól az utóbbi években: „Mit keresel te Szabolcsban, az Isten háta mögött?” A kérdés tulajdonképpen jogos, hiszen egy Mezőtúr melletti tanyán született nádfedeles házban. A szülei Pestre költöztek, mehetett volna velük. A diplomájával pedig sokfelé elhelyezkedhetett volna. Ám ő a diploma megszerzése után mindjárt megyénkben vállalt munkát, szaktudását azóta is itt kamatoztatja.

Születése óta eltelt 37 esztendő, mégis, most is nádfedeles házban lakik. Igaz, a nádfedél alatti falak közt vezetékes víz, gáz és telefon is van. Modern emberek lakják a vajai nádfedeles házat. Autósok, turisták tekintete gyakran megakad e házon. Pláne azóta, amióta bolt is van mellette. A nép e kereskedelmi egységet elnevezte Nádas boltnak.

E könyvrészlet, portré azonban nem a népies tetőfedésről szól. Sokkal inkább egy korszerű gondolkodású, jó megjelenésű fiatalemberről, aki nem annyira a múlt, inkább a jelen és a jövő iránt érdeklődik. Ő a Vaja Nagyközség Önkormányzata Szociális Gazdasági Szolgáltató és Kereskedelmi Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatója. Bekerülhet a nagyközség monográfiájába, és persze e könyv egyik lapjára is, hogy ez a közhasznú társaság a Népjóléti Minisztérium támogatásával 1995. április 1-jén kezdte meg hivatalos működését. A fiatalember tehát még meg sem melegedett az ügyvezetői székben. Ám máris otthonosan mozog a polgármesteri hivatalban, a földeken és persze az itt élő emberek között is.

Az előzményekről pedig annyit, hogy a nem éppen közeli Mezőtúron cseperedett fel, s a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán szerzett diplomát. A főiskola elvégzése után az akkor még híres Nyírmadai Állami Gazdaságban helyezkedett el, gépesítési ágazatvezetőként dolgozott. Vajára 1984-ben hozta a jó sorsa. A helyi konzervgyárban kezdte, amely szintén és méltán híres volt. (Most is az.)

A konzervgyárban 1991-ig főmérnökként dolgozott. Aztán szaktanácsadó, falugazdász lett. Falugazdászként Vaján, Őrben, Rohodon, Kántorjánosiban és Jármiban segítette a kistermelőket, a munkanélküliségből kitörni akarókat, a kezdő és a haladó mezőgazdászokat.

A falugazdászságot cserélte fel a jelenlegi beosztásával. Jóleső érzéssel mondja, hogy a helyi önkormányzat kérte fel az ügyvezetői feladatok ellátására.

Hogy mi köti ide, miért „ragadt” itt, az Isten háta mögött? A kérdésre sokféle válasz adódhat. Többek közt az, hogy a felesége nyíregyházi lány. Meg hogy Szabolcs, Szatmár és Bereg határvonalán, az itt lévő településeken befogadták, elfogadták az emberek. S ő beilleszkedett, otthonra lelt.

A nádfedeles, de modern otthonát már sokszor fotózták az újságírók, tévések, érthető okok miatt. Az ötlet még a gyermekkorából származik: emlékezett a régi nádfedeles házra, a Hortobágyról hozatott nádat és tetőfedő mestereket a megvalósításhoz. Jól, békében élhet itt a családja. A kereskedő felesége, aki a mini ABC-t üzemelteti, meg a tizenegy éves és a négyéves kislánya. Büszke rá, hogy a tizenegy éves leányka eminens tanuló. Jó élettere van itt a Bartus családnak.

A közéleti munkájára így emlékezett vissza: − Ezerkilencszázkilencvennégy végén, az önkormányzati választásokon némileg szerencsém is volt, ugyanis egy összeférhetetlenségi lemondás következtében jutottam be a testületbe. − Ez azonban szerénység, a valósághoz tartozik, hogy voksoltak rá az emberek, mert bíztak és bíznak benne. A helyi önkormányzatban ő képviseli az úgynevezett vasúton túli területet. Ezen a területen jócskán laknak olyanok, akik igénylik a képviseletet, az istápolást.

Ügyvezetőként azt vallja: nemcsak halat, hálót is kell adni a rászoruló embereknek. A hátrányos helyzetűek, a cigányszármazásúak munkára nevelése is a céljai közt, pontosabban a közhasznú társaság céljai között szerepel.

Azt is szeretné, ha a munkanélküliek, a hátrányos helyzetűek nemcsak kapálni és betakarítani tanulnának meg, hanem kialakulna bennük az egészséges vállalkozó szellem. A helység szócsövének, a Vajai Híradónak ezt nyilatkozta: „Szívügyemnek tekintem, hogy megtaláljuk azt a kitörési pontot a mezőgazdaságban, a termelés területén, amely munkahelyet, megélhetést teremt az itt élőknek”.

A közhasznú társaság lényege, hogy majdnem kétszáz munkanélkülinek ad munkát, hozzájárul sok család megélhetéséhez, „kiváltja” így a szociális segélyt, illetve annak jelentős részét. Az önkormányzat földterületén ezek az emberek művelik a csepegtető öntözőrendszerrel ellátott uborkaföldet. A szakmai felügyeletről, a gépekről, a permetezésről a társaság illetékesei gondoskodnak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)