Vaja

Kötetre való életregényt lehetne írni a Kuruc Vay Ádám Múzeum alapítójáról, az egykori– Heves megyei Karácsondon született, majd Szatmárcsekén és Túristvándiban feleségével, Szekeres Gabriellával tanítóskodó – Molnár Mátyásról. Az azóta történt eseményekről, az apja nyomdokaiba lépő fiáról, Molnár Sándorról. E sorok csak arra elegendőek, hogy egy emberöltő munkásságának egy szeletét tárja az olvasó elé, a teljesség igénye nélkül.

Azon tűnődöm, milyen csodálatos történelmi és szellemi kincsek tárháza Vaja község a Vay Ádám Múzeumával. Véletlen-e csupán, vagy nem, hogy akkor a XVII. század elején a Vay család ide építette e várkastélyt, mely 1703-ban és 1711-ben Rákóczi Ferenc állomáshelye volt a szabadságharc idején. Kellett egy lámpás e kincsek felfedezésében, átörökítésében, kit a sors szerencsére ide rendelt, éppen Vajára, Molnár Mátyást, kit Túristvándiból „büntetésből” 1957 tavaszán ide költöztettek családjával.

„Milyen jó lenne, ha édesapám megélhette volna – mert megélhette volna, hisz elég fiatalon és váratlanul ment el – annak tudatát, hogy mindaz, amit elkezdett, folytatódik. Édesapám nagy dolgot alkotott, s rájöttem, nekem tovább kell vinni, ezért úgy érzem, életem, az ő életútjának, életművének folytatása.” – vallja Sándor, ki 1959-ben már Vaján született. Igen, mert ha kerülőutakon is, de Molnár Mátyás három fia, Mátyás, László és Sándor közül ez utóbbi, a legkisebbik, a nyomdokaiba lépett. A gyermekkori évek „kis muzeológusa” – ki itt nőtt fel a kastélykertben, kit apja nyíregyházi főiskolás korában Debrecenbe, Újvári professzor tanszékére is elvitt, így beérett fáradozása, mert a matematika–kémia szakos tanárból – 1998-ban etnográfus-muzeológus lett, és 1993-tól ő vezeti a Vay Ádám Múzeumot.

„Édesapám is azt kívánta volna, hogy ez így legyen. Sajnos már nem lehetett része életműve – az 1964 őszén Köpeczi Béla akadémikus által átadott, s a múzeum első kiállítását megnyitó esemény – 40. évfordulójának ünnepségén, mely 2004. szeptember 30-tól, október 1-jéig zajlott. A múzeumszervezés, a kiállítások, a tudományos konferenciák, a Vay Ádám és Rákóczi Ferenc nevéhez fűződő események, a múzeumbaráti kör, a képzőművészeti gyűjtemények, az alkotótábor, a múzeum szoborparkja, az ő „szellemi termékei” voltak, amit én csak tovább gyarapíthatok. Neki köszönhető, hogy Vaja egyre ismertebbé vált az ország minden táján, s bekerült az ország tudományos életének áramkörébe. Az évtizedek során sok híres ember – államfő, miniszterek, politikusok, költők, festők, kiváló művészek – megfordult már itt. Újjászerveztem, s így kibővült a Vay Ádám Múzeum Baráti Kör.

Továbbírtam édesapám gyűjteményét, a »Fordulj kedves lovam…« c. színvonalas, a megye, Rákóczi- és kuruc néphagyományok összefoglaló kötetét. Ami ebbe nem fért bele, a »Rákóczi-néphagyományok nyomában« címmel megjelenő könyvemben örökítettem meg. A gyűjteménynek nagy szerepe van a honismeret ápolásában, a nemzeti öntudat megtartásában, a magyar történeti folklór jelentős értékét képezi.

A világ különböző pontjain élő Vay család első világtalálkozóját 1996-ban, a másodikat kétezerben sikerült megszervezni. Vannak, kik támogatják a múzeumot, mint Karl Vey Németországban – aki 2001 februárjában hunyt el – értékes metszeteket, műtárgyakat adományozott. Az ország egyetlen tárogató együttese itt működik, ’96-ban a Honfoglalás, 2001-ben az Államalapítás emlékére tárogatós világtalálkozót szerveztek. Kiadásra került a Vay Ádám Grafikai Gyűjteménye I–IV. kötete, rendezés alatt áll az V. kötet is. 1996–2004 között a restaurálás eredményeként teljesen megújult a kastély, négyszáznegyvenmillió forintot költött e célra a Magyar Kincstári Vagyoni Igazgatóság. 2004. március 25-én, Hiller István kulturális miniszter adta a látogatók birtokába a felújított kastélyt. A kiállítások szellemi atyja dr. Bene János és dr. Ulrich Attila volt. A kastély a magyar állam vagyonát képezi.

Közönségcsalogató a »Komédiás napok a várkastélyban« c. hagyományőrző céllal elindított rendezvénysorozat, mely gyermeknap idején sok családot vonzott ide.”

Sándor bármerre megy, minden édesapjára emlékezteti. Minden reggel felnéz az iskola homlokzatán lévő feliratra: Molnár Mátyás Általános Iskola. Nemigen sok ember volt részese ebben az országban annak a felemelő érzésnek, hogy édesapjáról iskolát nevezzenek el. De azt sem sokan mondhatják, mint felesége Évike, hogy az apósa nevét viselő iskolában tanít, vagy tanult, mint két leánya, Éva és Elluska, akik már kirepültek az iskola falai közül, s önálló életüket alakítják. Sándor az önkormányzat képviselő-testületének tagjaként fontosnak tartja a település életének fejlesztését, és a Polgármesteri Hivatallal a jó kapcsolat fenntartását. Munkája elismeréséül Podmaniczky-díjat, és a megye Alkotói Díját kapta.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)