Tamási Tiborné

Díszpolgár, nyugdíjas könyvtáros,

Vaja

Vajon mely pillanatokat lehet egy település vagy egy ember életében történelmi pillanatoknak nevezni? A várossá válás eseménye olyan nagy dolog, amely örökre beírja magát Vaja krónikáskönyvébe, ugyanis 2009. július elsejével város lett a 3897 lakost számláló, az országban a várkastélyáról ismert település. Ugyanilyen történelmi és felemelő pillanatokat élt át Tamási Tiborné, amikor a várossá avatás ünnepi eseményén szeptember 12-én Tisza Sándor polgármester átadta számára a díszpolgári kitüntetést. Ezzel ő lett Vaja város első díszpolgára. Margit néni meghatódottan mondja: „Életem befejező szakaszát ez koronázta meg!” De korai lenne még az alkonyévekre gondolnia, hiszen kora ellenére ma is „örökmozgóként” jár-kel, mindenütt ott van, és otthon is ég a keze alatt a munka. Éppen a nagy meggyszedési munkák közepette találom, amikor megérkeztem hozzá. Vérvörös muskátlitól díszlik az udvar, tengernyi virággal borított enciánfa és csavart törzsű mályvacserje árulkodik a szakértelemről. Mint az később kiderült, Margit néni nemcsak nagy könyvtáros hírében áll évtizedek óta, hanem a mezőgazdasági technikumot is elvégezte.

Rohodon érintette meg az első napsugár 1938. március 23-án Tamási Tibornét, született Lőrincz Margitot, Lőrincz András és Kaluha Etelka szülők ötödik gyermekeként. Gyökerei innen eredeznek, itt élte kisiskolás éveit, innen indult ki a nagyvilágba szerencsét próbálni. Szülei a föld munkájának gyümölcséből tartották el a nagycsaládot. Innen van Margit néni földszeretete és anyaföldbecsülése. Gyerekkorában a fölművelésben végzett munkák, a szerzett tapasztalatok visszaköszönnek élete során. Rohodi iskolájának igazgatóját, tanítóit sorolja, akik már akkor felfedezték benne az egyéniséget. A színjátszó kör, a táncház oszlopos szervezőjeként biztatták őt, hogy művészeti iskolában tanuljon tovább. Meg is tett érte mindent, de a sors fintora, ahogy ő fogalmaz, másként hozta. A rendkívül szerteágazó érdeklődésű leány végül Budapesten kötött ki a Vámos Ilona Ápolónőképző Iskolában. Azt el is végezte volna, ha nem jön közbe a „borzalmak éjszakája”  – így nevezi az 1956-os eseményeket.

Margit néni életében sorsdöntő történelmi események sűrűsödnek össze, hiszen a II. világháborút megélve, arról is órákat tud mesélni. Azon az októberi őszön gyalogosan indultak haza a fővárosból, ahová tanulni már nem tért vissza, itthon elkelt a segítség a földeken már fáradó szüleinek. Tamási Tibort, a vajai fiatalembert már korábban megismerte, ’58-ban összeházasodtak, férje szüleinél kezdték közös életüket. Majd elvágyódtak a fővárosba, de az albérletek után úgy döntöttek, mégis itt telepednek le. Férjét amúgy is hazahívta kötelessége a vajai futballcsapat tagjaként a hétvégeken. Meg mi tagadás, a Kádár Jánosnak írott levélre is azt a választ kapta, aki vidéken született, arra ott van szükség. Így utólag visszagondolva nem is bánta meg, hogy így hozta a sors. Így tudott Vaja településért tenni, a könyvtárért, az iskolás gyermekek, a fiatalok művelődéséért, olvasásra nevelésükért.

Kezdetben a községi tanácsnál pénzügyi előadó, amiben az időközben elvégzett mérlegképes könyvelői szakképesítése is segítette. Életeleme lett a tanulás, mert a mezőgazdasági technikum után még a könyvtárkezelői szakképzettséget is megszerezte. Ekkor már a könyvtárban kapott feladatot, ezután elválaszthatatlan lett életétől a könyv, a versek, a szépirodalom. Mindig volt értelmes célja, amiért harcolt, küzdött, azt sikerre vitte. A falu lakosságával jó volt a kapcsolata, közösségi emberként mindenütt jelen volt. Szervezte a programokat, fórumokat, kiállításokat, író-olvasó találkozókat, a szavalókört, a fellépéseket a családi és községi ünnepeken. Mindez történelem, az album is, amelyet az asztalra terít, és mutogatja a régi események fényképeit, a megsárgult újságcikkeket. Relikviáiból akár egy kis házi múzeumot is lehetne nyitni. Nem fogy ki a mesélésből, hogyan lett az 1700 kötet gazdaköri könyvállományból népi könyvtár, amikor a baktai járáshoz csatolták. Mesél az olvasók, a könyvtártagok számának növekedéséről, jeles egyéniségekről, azután hogyan gyarapodott végül is 23 ezerre a könyvállomány. A könyvtár költözése egyik helyről a másikra, mind azért, hogy méltóbb helyre kerüljenek a vajai kultúra e jeles értékei. Tette mindezt 30 éven át, szolgálatként, hivatástudattal, szeretettel.

A 41 rohanós és dolgos év alatt mindig maga mellett tudhatta férjét, akivel két gyermeket neveltek. Tibor fiuk és Margó lányuk már önálló családban élnek, itt helyben, és gyermekekkel büszkélkedhetnek. A nagymama is büszkén említi három unokáját, Tímeát és Ágnest, akik főiskolán, egyetemen tanultak, és Leventét, aki kardiológusi szakorvosjelölt. Az energiát innen merítette, mert a család, az azt összefogó szeretet a legfontosabb. Ez az, ami mindig kifogyhatatlan erőt ad az embernek!

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése