Balogh Sándorné

Márvány díszokleveles tanár, díszpolgár

Vaja, Tiszaújlak

Viharos 20. századbeli évtizedek, nélkülözésekkel, gondokkal teli évek. Ez jutott osztályrészül Balogh Sándorné, született Reiter Katalinnak. Négy esztendő híján kerek évszázada járja földi táncát. A nehézségek elviselését az Istenbe vetett hit, a református vallás és családja boldogulása tette lehetővé. Megjárta a mennyet és a poklot, de lelkét mindig bearanyozta Lehár Ferenc muzsikája. Generációkat nevelt szépre, jóra, a másik ember megbecsülésére. A tanítónő két kézzel szórta kincseit, majd a sors számára is megadta mindazt az örömöt, amiért embernek a Földre leszületni érdemes.

Kárpátalján ringott a bölcsője, 1922. május 3-ától. Tiszaújlakon az édesapja iparos, kereskedő. A szülők ragaszkodtak Katika és a húga taníttatásához. Komáromban, a Református Tanítóképzőben tanítói, kántori oklevelet szerzett 1942-ben. Rögtön kinevezték a Tiszaújlaki Polgári Iskolába – Szinyei Merse Jenő aláírásával – rendes tanítóvá. A komáromi éveket örökre szívébe zárta, sokat sétáltak Jókai kedves városában, a történelmi hangulatú Révkomáromban. Még ma is gyakran álmodik Katika néni – Vaján így szólítják – a diákévekről.

Örömmel kezdett tanítani, de a történelem keresztülhúzta a fiatal lány terveit. Közelgett 1945, férjhez ment egy református lelkészhez. Közeledett a front, a határt lezárták, ő családjával Magyarországon, a szülei a Szovjetunióban maradtak. Évtizedre elszakadtak egymástól. Első házasságából Katalin és Imre született.

Koppannak a szavak, nehéz az emlékezés. Mert ki gyógyítja be a soha be nem gyógyuló sebeket? Erőt merített Istenhitéből, és másodszor is a Református Kollégiumban diplomázott tanárral, Balogh Sándorral kötötte össze az életét. Házasságukat két gyermekkel áldotta meg a Teremtő: Sándor és Gyula. A nehézségekkel teli 50-es években a négy apró gyermek mellett is végig tanított Katika, ráadásul osztatlan iskolában. A négy padsorban osztályonként ültek a tanulók, ő az alsósokat, a férje a felsősöket oktatta, nevelte. „1957 tavaszán a férjemet ok nélkül elvitték a rendőrök, nyolc hónapot töltött vizsgálati fogságban, majd ítélet nélkül, egy éjszaka hazaengedték.” Így a fiatalasszonynak délelőtt és délután is a katedrán kellett állni. Óvoda és napközi híján, távol a szüleitől, a jó indulatú szomszédok segítették.

1958-ban Vajára kerültek, pedagógus kölcsönből szép házat építettek. Mind a négy gyermeküket taníttatták. Katalin a Tanárképző Főiskolán magyar-orosz szakos tanári diplomát szerzett. Imre a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen kitűnő diplomával, előbb tanársegéd, majd adjunktus, később docens, számtalan tudományos fokozat birtokosa. A mai napig ott tevékenykedik. Sándor kertészmérnök. Gyula vállalkozó, az almalé üzem tulajdonosaként dolgozott nyugdíjazásáig. Több ciklusban országgyűlési képviselőként szolgálta választóit.

Katika néni nagyon büszke a hét felnőtt unokájára, mindannyian diplomások lettek. Most a 14. (!) dédunokáját várja. Abban reménykedik, még lesz folytatás, tovább írja a család a saját történelmét. Ennyi gyerek, unoka, dédunoka varázsolja el Katika szeretettől sugárzó arcát. Egészségét megőrizte, a népes család sok örömet szerez neki. Még mindig fiatalnak, érzi magát, vidám, az életben a jó dolgokat keresi. Minimum 20 évet nyugodtan letagadhatna.

Férje 40 évi szolgálat után szakfelügyelőként vonult nyugdíjba. Sajnos, 23 éve már nem lehet szerettei között. Az örökmozgó Katika a tanítás mellett elvégezte a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán a magyar-történelem szakot. Nagy örömmel tanított a felső tagozatban is. Hét évig a gyermek- és ifjúságvédelmi felelősi teendőket is ellátta, társadalmi munkában. Sok családot látogatott meg, segített szép szóval és a hivatal lehetőségeivel.

A tantestületben a legnagyobb békességben, szeretetben tanítottak, a vajai lakosoktól a kellő tiszteletet és ragaszkodást megkapta. Özvegysége első tíz évében egyedül élt a nagy házban, majd a legidősebb lánya, Katica a családjával együtt felkerekedett Budapestről, Kistarcsára költöztek. Katika néni is búcsút intett a vajai háznak és immár közös háztartásban, együtt folytatják életüket. Életútjának megkoronázásaként tartja számon a 2013-as évet: ekkor Vaja Város Önkormányzata Díszpolgári Címet adományozott Balogh Sándornénak. Nagy megtiszteltetést és örömöt érzett, hogy a szívének oly kedves város vezetői őt is a legkiválóbbak közé emelték.

Az idős tanárnő megérhette, hogy a tanítói diplomája megszerzésének 75. évfordulójára átvehette az utolsó, a Márvány Díszoklevelet. Népes családjából 26-an kísérték el a gyönyörű ünnepségre.

Életútjának mottójaként Petőfi Sándor örökbecsű sorait idézi: Elhull a virág, eliramlik az élet… Baloghné Katika immár a 21. században pergeti élete rokkáján az éveket. Keresi és találja meg az örömforrásokat.

Írta:
Tóth Kornélia
Written by
Szerző: 2018. 02. 07.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése