Mátészalka

Odakinn már kigyúltak a csillagok, amikor az üzletfelek még nyugodtan tárcsázhatják Szilágyi János telefonszámát: tudják, ő veszi fel a kagylót. Az emeleti irodában frissen sült kenyér illata varázsolja meghitté a beszélgetést. A nap tizennyolcadik munkaórájában az üzletember friss, kedves, pedig ma is millió forintok sorsáról döntött.

A gazdálkodás nem újkeletű a Szilágyi családban. Édesapja állattenyésztési telepvezetőként vonult nyugdíjba, édesanyja háztartást vezetett, hogy a két fiának és a férjének nyugodt, kiegyensúlyozott légkört teremtsen. Ha szavakkal akkor nem is mondták a gyerekek, később annyiszor gondoltak hálával a szülőkre, mert a végtelenül kiegyensúlyozott légkör tette lehetővé, hogy diplomát szerezzenek és megismerkedjenek a bármilyen körülmények közt is talpon maradni tudás művészetével.

Ebből elsőként az édesapa mutatott példát, hisz kétszer ment be a termelőszövetkezetbe. Először 1953-ban, majd 1960-ban. Érezte, hogy meg kell hoznia ezt a kompromisszumot, s csak így taníttathatja a fiait.

Az idősebb fivér szülész-nőgyógyász orvos lett és a Dunántúlra, Ajkára sodorta az élet. Bár János azt tervezi, hazacsalogatja bátyját az ősök földjére. Közös vállalkozás hozhatna mindkét családnak boldogulást, s a két testvérnek és a sógornőknek, unokatestvéreknek a fészekmeleg érzését.

Mátészalkán 1948. május 22-én született János, s az általánosban igencsak iparkodnia kellett, hogy az iskola legjobb tanulójaként tisztelt bátyja nyomdokába szegődjön. Az Esze Tamás Gimnáziumban érettségizett, majd 1970-ben vehette át oklevelét a Debreceni Agrártudományi Egyetemen.

Talán azért maradt egyetemi évei megyéjében, Hajdúban, mert szeretett volna a saját lábára állni. Önmaga megméretése már a 23 esztendős fiatalembernek is fontosnak bizonyult. A hajdúnánási Micsurin termelőszövetkezetben tárt karokkal és tömérdek munkával várták. Főagronómus lett és csodálatos téeszelnök, a már elhunyt Kovács Imre mellett vetette bele magát a hétköznapokba. Nyolc évig dolgoztak együtt, az elnök megbízott a hajnalban már a telepeket, földeket járó fiatal beosztottjában, s az átlagon felüli teljesítményt a maga módján honorálta: hozzásegítette egy önálló lakáshoz. Később áthívták a szomszédos Hajdúdorogi Új Élet Tsz-be, de az a kiruccanás csupán két esztendeig tartott. Bár ha otthon érezte volna magát, elnök is lehetett volna.

Jánost hazahúzta a szíve, 1980-ban már szülővárosában, Mátészalkán főagronómus a Krasznamenti termelőszövetkezetben, s három hónap múlva megválasztották elnöknek. Ettől kezdve nemcsak belelátott a lapokba, hanem irányítania kellett a rábízott kollektívát. Noha kiváló termelőszövetkezet címet is nyertek, bebizonyosodott előtte: a közös tulajdon együtt tartása, a téeszmozgalom fenntartása megoldhatatlan a folyamatosan változó körülmények között. Még Kocsordon is ellátta a téeszelnöki tisztet, míg az be nem olvadt a szalkaiba.

Kenyértörésre került sor, hisz ’92 közepén érződött, nem lehet talpon tartani a szövetkezetet. A lassú halál helyett a távozásra voksolt, s egyéni vállalkozásba kezdett. Arra gondolt, bármilyen nehéz körülmények köszöntenek ránk, kenyeret mindig veszünk. S ebben nem áll benne a pénz, hanem gyorsan forog.

Olasz technológiával szerelte fel a Mátészalka határában létesített pékséget, és megnyitotta az ABC-t. Ma 15-20 féle kenyeret, péksüteményt sütnek a három műszakban, és a román határ felé igyekvő turisták is szívesen vásárolnak be itt. Az átmenő forgalom Szatmár szívében lassan törzsvevőket is jelent.

A foszlós finom kenyérért már nem kell távolra autózni, buszozni, mivel Mátészalkán és Nagydoboson is nyitott ABC-t Szilágyi János. Emellett külkereskedelmi jogot szerzett és kereskedik igen sokféle termékkel. Ennyi még nem töltötte ki a munkanapját, bérel egy 150 hektáros darabot, valamint apja földjén gazdálkodik. A növénytermesztéshez szükséges teljes gépparkot össze akarja szedni, hogy az egymásra épülő termesztési, feldolgozási és értékesítési folyamatot felügyelje. Még számos terv született a fejében, s most ezek megvalósításához keresi a lehetőséget.

A felesége dr. Borbás Pálma belgyógyász családorvos, Jármiban és Paposon. Gábor fia 12, Balázs 11 éves. Néha sajnálja, hogy nincs ideje odaülni közéjük a gyerekszobába, azért állandóan a gyermekei boldogulásán fáradozik.

A felcseperedő fiúk a vállalkozás szellemét úgymond az anyatejjel szívták magukba.

− Senkitől nem követelhetek annyi munkát, mint magamtól − összegzi régi gondolatait Szilágyi János. − De bosszant a tehetetlenség, trehányság, lustaság, ugyanakkor örülök az eredménynek. Hitet ad a befektetett energia nyomán születő siker. Igaz, társaságba nem tudok járni, öt percig képtelen vagyok egyfolytában ülni, mert tudom, mit végezhetnék ezalatt.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)