Mátészalka

Eredendően újat hozott a városba Szováti Tiborné, amikor 1991-ben megnyitotta Kati Optika néven szaküzletét. Új volt, hiszen a vállalkozások akkor kezdődtek, és új, szinte ismeretlen volt az elegancia, ízlésesség, ahogyan az üzletét berendezte. Voltak, akik csak azért látogattak oda, hogy megcsodálják a berendezést, kipróbálják a vevőcsalogató kényelmes bútorokat, és belekóstoljanak egy minden igényt kielégítő színvonalas üzlet hangulatába. A legcsodálatosabb pedig az volt, ahogy a betérő vevőket fogadták. Kedvesen, türelmesen, udvariasan.

Szováti Tiborné, Katika Mátészalkán született. 1974-ben az Ofotértban kezdett dolgozni. A debreceni kereskedelmi szakközépiskola után elvégezte az Ofotért látszerészi iskoláját Budapesten. A szakképzett optikus egyaránt kell értsen a szemészeti gyógyászati segédeszközökhöz, a fotócikkekhez, de a divatos napszemüvegekhez is. Munkája a jó szemüvegkeret kiválasztásától a szemüveg elkészítéséig tart. Ezt lehet rutinszerűen végezni, de lehet úgy is, ahogy a Kati Optikában teszik, igényesen, elegáns körülmények között. Az üzletvezetőnő jelszava: egy jó szemüveg öltöztet, nem szégyen viselni. A lehetőségeken belül a divatirányzatokat is követni lehet, és ösztönözni kell az embereket arra, hogy igényük legyen az új kipróbálására. Öröm számára, ha a gyerekek megismerik az utcán, ha a vásárlói rendszeresen visszatérnek üzletébe.

Tudását, tapasztalatait tizenöt éves Kati lánya szeretné átvenni. A Gépészeti Szakközépiskola informatika, számítástechnika szakára készül, és érettségi után látszerész szeretne lenni. A kisebbik lánya Ági tizenhárom éves, az állatorvosi hivatáshoz vonzódik.

Szüleik nagy gondot fordítanak a taníttatásukra. A hangszeres zene, a lovaglás, a tánc, a sport egyaránt közel áll hozzájuk. Szovátiné, Katika példát mutat lányainak a nyelvtanulásban is. Angolul tanul, elvégre az üzleti életben lehetetlen nyelvtudás nélkül boldogulni.

A Kati Optika egyik plakátján a következő szlogent olvashatjuk: Pont az ön szeme ne lenne szempont? Ezt a szlogent a férj Szováti Tibor is tökéletesen magáénak érzi. A Buchmann MOM Kft. üzemigazgatójának élete szintén a szemüvegekkel kapcsolatos, pontosabban a szemüveghez szükséges lencse gyártásával.

A hodászi születésű fiatalember Debrecenben, a vegyipari technikumban tanult, ám érettségi után hazahúzta a szíve Mátészalkára. Az akkori MOM-ban 1973-ban kezdődött a plasztiklencsegyártás. A véletlennek is sok szerepe volt abban, hogy 1974-ben Szováti Tibor ebbe a gyárba került, s megismerkedett az új technológiával. Fiatalon nagy feladatokat kapott, amelyeket akaratával, lelkesedésével, kitartásával sikerült megoldani. Nagy része volt abban, hogy 1975-re kialakulhatott a tökéletes technológia, s megszületett a jó minőségű, jó gyártási költséggel előállítható műanyag lencse. A technológia tökéletesítéséhez sokat kellett tanulnia. Ebben az időben külső munkatársa volt a debreceni Atommagkutató Intézetnek is.

A folyamatos fejlesztések eredményeként jól menő cég lett a MOM-on belül a plasztiküzem. Ma már belga- magyar vegyes vállalatként működik sikeresen, s ennek a sikernek kovácsa Szováti Tibor. Belgiumban, Franciaországban, Amerikában, Olaszországban és természetesen hazánkban is forgalmazzák a Mátészalkán gyártott termékeket. A menedzser üzemigazgató sokat utazik, szervez, hogy az irányítása alatt álló üzem még sikeresebb legyen.

 Munkája mellett soha nem hanyagolta el a közéleti tevékenységet sem. Sokan emlékeznek arra, hogy szinte alig volt Mátészalkán olyan ünnepség, ahol ne mondott volna egy-egy szép József Attila- vagy Váci Mihály-verset. Irodalmi színpadot szervezett, versmondó versenyeket nyert. Nem akarta a sors, hogy színész legyen, pedig még középiskolás korában Fábri Zoltán Pestre hívta tanulni.

A sikeres ember bizonyította munkájával, hogy szervezésre, vezetésre született, ám a mai napig sem lett hűtlen az irodalomhoz, a versekhez. Jelenlegi munkája állandó felkészültséget, naprakészséget követel, a felgyorsult élettempó hatalmas energiákat emészt fel. Ilyenkor visszacsengnek kedvenc Váci-versének sorai: „Már összeroskadsz, végre mondd, mit is akarsz te bolond?”

A Szováti család tagjai céltudatos, határozott emberek. Napi munkájuk után a közös együttlétek, a kerékpártúrák, a nagy beszélgetések jelentik a kikapcsolódást. Részt vesznek a mátészalkai Rotary Klub munkájában is. Együtt egymásért, ez a gondolat hatja át a család mindennapjait.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)