Mátészalka

Tanítók, művészek, iparosemberek generációi váltották egymást dr. Hauser Tibor, mátészalkai kerületi főállatorvos családjában. Az 1936. január 18-án Gégényben született állatorvos 1700-ig vezette vissza famíliája kutatását. Az apa és a dédnagyapa német származású.

Hauser Tibor édesapja cipészmesterként kereste a háromgyermekes család mindennapi kenyerét. A művészhajlamot és a szépérzéket az édesanyjától kapta útravalóul, bár édesapja is gyönyörűen hegedült. Két lánytestvére született, Mária könyvelő, és a Nyíregyházához tartozó Sóstóhegyen lakik. Erzsébet könyvtáros, és a szülőfaluhoz közeli rétközi városban, Kisvárdán telepedett le.

Már korán megérezte a környezet, hogy Tibort érzékeny lélekkel áldotta meg a sors. Nagyon a szívére vette a mások bajait, s ha csak a legparányibb lehetőség kínálkozott: igyekezett segíteni a szenvedőkön. Az édesanyja orvospályát álmodott a fiának, de az életet reálisabban szemlélő pap nagybátyja óva intette az unokaöccsét: fiam, ne menj te emberorvosnak, mert nagyon megvisel majd, ha végleg elköltözik a beteged. Inkább legyél állatorvos, gyógyíthatsz úgy is életet.

A kisvárdai elemi iskola után a helyi Bessenyei György Gimnáziumban érettségizett Tibor, és a legnagyobb titokban tartotta a szülők előtt, hogy az állatorvosi egyetemre adta be a jelentkezési lapját.

A vizsgáit rendben letette, s csak két év múlva derült ki, melyik egyetemre jár. Diplomáját 1960. március 3-án vehette át, és a Nyírtassi Állami Gazdaságban helyezkedett el, mint gyakornok. Ezt követően a mesterséges termékenyítő fiókállomást vezette három évig. A mátészalkai állatkórház vezető főállatorvosa tizenhárom esztendőn keresztül. Később élelmiszerhigiénikus két éven át, majd 1979-től körzeti állatorvos, három éve pedig kerületi főállatorvos.

Ebben a beosztásban a volt járás tíz állatorvosának munkáját irányítja. Körzetében gyógyítja az állatokat, ha kell, levezeti vagy segédkezik az ellésnél. Csodálatos festményekkel, könyvtárnyi könyvvel berendezett kertes házban Borisz, a vizsla és Zsanett, a puli mellett a sziámi cica, Ira tart igényt a gazda figyelmére.

Amiből jut bőven a hátország, a család számára is. A feleségét egy kerékpártúra alkalmával ismerte meg: kipukkant a bicikligumi, és ő önzetlenül segített a demecseri lánynak. A véletlennek mondott helyzet összehozta a fiatalokat, és 1961. július 22-én a demecseri római katolikus templomban örök hűséget fogadott egymásnak Szendrei Erzsébet és Hauser Tibor. Házasságukból két gyermekük született: Adrien zongoraművész és Tibor ügyvéd lett. Adrien már két kisgyermeket hozott a világra: Márk hétéves, Rita pedig öt és fél.

A család életét alapjaiban meghatározta, hogy Adrien néhány éves korában csodálatosan zongorázott, és hétévesen felvették Budapesten a rendkívüli tehetségek osztályába. Kocsis Zoltán zongoraművész tanítványa, majd a felesége lett. A fővárosban telepedtek le, most jöttek haza augusztus 20-ára, amikor a szülőváros is kifejezte megbecsülését a fiatal művész házaspárnak: Kocsis Zoltán díszpolgári, Hauser Adrien A városért kitüntetést kapott. Ezzel még nem ért véget az ünneplés a Hauser családban: ezen a napon jegyezte el Tibor Szilágyi Saroltát, aki a miskolci egyetem harmadéves joghallgatója. A művészet, a tudomány, az irodalom, át meg átszőtte Hauserék hétköznapjait. Felrajzolta a családi palettára azt az életutat, amelyet be kellett járniuk.

Nem titkolják azt, hogy nagyon sok múlt és ma is múlik a menedzser-szemléletű édesanyán, aki egyébként a TÜZÉP Rt. mátészalkai egységének vezetőhelyettese. A mama tartotta számon a koncerteket, a külföldi meghívásokat, a baráti találkozókat, a hivatalos kötelezettségeket. A művészetekhez kötődő tágabb családi kör látogatásait is az édesanya koordinálja. Ő imád olvasni, zenét hallgatni.

Szabad idejükben színházba, képkiállításra, koncertre járnak. Gyűjtik a festményeket, a könyveket, hiszen a kultúra, a szépség nem elvont fogalom számukra, hanem a mindennapjaikat, a gondolkodásukat, érzelmi világukat alapjában meghatározó elemmé vált.

Noha az elesett, bajairól szavakkal beszélni nem tudó állatok gyógyítása nemcsak egzisztenciát, hanem érzelmi törődést is jelent Hauser főorvos úrnak, azért változatlanul vonzódik a szülészethez és a sebészethez. Az állatkórházban bőven adódott feladat számára ezeken a területeken. Tudták róla ezt, és nem véletlenül hívták, ha cirkusz érkezett a városba, s a medvékről, oroszlánokról le kellett szedni a karmokat, hogy azok ne sebesítsék meg az idomárt.

Szókimondó természete miatt időnként nézeteltérése támadt, de mindig a többre, jobbra törekvés hatotta át gondolatait, szavait és tetteit.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)