Radványi Ildikó

Szakaszmérnökség-vezető,

Mátészalka

Meleg kendővel van többszörösen is övezve a torka, hangján még mindig érzik, csak most lábal ki az idei kora tavaszi influenzából. Azon tanakodom magamban, hogy amikor egy férfiember szenved, a folyamatos pátyolgatástól gyógyul. Az ország egyetlen, a szebbik nemhez tartozó vízügyi szakaszmérnökség vezetője nyilván maga is legyűri a betegséget.

– Már túl vagyok rajta – erősíti meg a feltételezést, és kedves háziasszony módjára kínál hellyel Mátészalka egyik legszebb fekvésű, jó ízléssel, hívogató melegséggel berendezett lakásában. Csapong beszélgetésünk, mivel a krónikás maga is a folyók szerelmese, és itt-ott vetélkedéssé „fajul”, melyikünk ismeri, szereti jobban azt az 1762 m2-t, ami a Tisza és a Kraszna között gondjaira van bízva. Már eljövetelem után jut eszembe, még a lánynevét sem kérdeztem meg. Itthon viszont e-mail vár. Nem csak gondos, de gondolatolvasó is ez az asszony. Idézzünk tehát az életrajz adataiból! „A lánynevem: Vincze Ildikó. Mikor Radványi lettem, még ez a megoldás nagyon új volt, kérdezgették is a gyerekorvosnál nagy kajánul: „és ki a gyerek eltartója?”

Mielőtt pedig „Radványi” lett, megszületett Budapesten, a Szondi utcában, mégpedig 1951. december elsején. Édesapja az Országos Bányagépgyártó Vállalattól mint főenergetikus ment nyugdíjba, és 2001. március 10-én, a lánya névnapján, a rendkívüli árvíz kellős közepén halt meg 87 évesen. A mama utolsó munkahelye a Budapesti Közlekedési Vállalat volt, üzemgazdászként ment el nyugdíjba. Az ifjú leánynak jól ment a matematika, a fizika, ezért az építészettel kacérkodott, de a 3-4-szeres túljelentkezés miatt inkább a vízépítő-mérnöki karra jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetemen. A fiatalember, akiről a névadás kapcsán már megemlékeztünk, Gödöllőre járt mezőgazdasági gépészmérnöki szakra.

– Harmadév után komolyra fordultak a dolgok – igazítja meg a nyakában a kendőt, és folytatja –, elkezdtünk társadalmi ösztöndíj után járni. Mindenütt azt mondták: „ha fiú volnék…” Pontosabban egy helyen nem. A Kraszna-Balparti Vízrendezési Társulatnál, ahol 1975. július 18-án álltam munkába tervezőként, majd tervezési csoportvezetőként. A következő munkahelyem a Szamosmenti Állami Tangazdaságban volt, műszaki ügyintézői beosztásban. Üzemi hidrotechnológusi, meliorációs fenntartási feladataim voltak, én gondoztam a vízjogi engedélyeket. Aztán elkövetkezett 1992 szeptembere, amikor Radványi Ildikó megpályázta a Fetikövizig mátészalkai szakaszmérnök-helyettesi állását és megnyerte, de következő év februárban már kinevezték szakaszmérnöknek. Akkor még 90-en voltak, ma már csak 73-an, de ebből már 23 dolgozó felvétele az ő közreműködésével történt. Mint mindenkinek az Igazgatóságon, neki is több védelmi beosztása van. A 07/06-os Magosliget–Tiszakóród árvízvédelmi szakasz védelemvezetője, a Szatmár-Keletnyír vízminőségvédelmi körzet védelemvezetője (=Szakaszmérnökség), területi koordinátor a szatmári körzetben. A 68 napos, rekordhosszúságú 2006-os krasznai árvíz idején azon a vonalon volt védelemvezető.

Mennyi időt tölthet vajon itthon ez az asszony, kérdezem magamban, aztán hangos szóval is. Mi lehet a választás, ha gátszakadás fenyeget, és a gyerek is lázas?

– Igen, hát ezért is voltak jók azok az évek, amelyeket nem a „tűzvonalban” töltöttem – mondja ugyanazzal a józan kiegyensúlyozottsággal, ami úgy látom, az egész személyiségének az alapja. Követi tekintetemet az egyik könyvespolcra. – Ő Piroska, a lányunk, 32 éves német nyelvtanár, ő pedig Miklós, a fiunk, 29 éves geográfus. Felállunk, hogy további képeket keressen a távollévő családtagokról. Az egyik sarokból jókora teknős néz velem farkasszemet. Meg is jegyzem, itt helybe jön a természet. A válasz meglep. „Míg másnak az a kikapcsolódás, hogy kimegy a vízpartra, a zöldbe, én inkább itthon maradok.” Talán érthető is, látom be, és nem csak a foglalkozás sajátossága miatt, hanem azért, mert ez a szép otthon itthon tart. A délutáni nap betűz a nyugati ablakon, a hatalmas virágok között szinte a vízparton érzem magam, attól pedig különösen, hogy a vendéglátóm tovább sorolja dolgait. Pályázat készül az Öreg Túr élővé tételére, az ukrán partnerrel tervezik szintén pályázatból megújítani a vízkár-elhárítási szabályzatot a Batár–Palád–Túr térségében, digitális alapokra helyezik a nyilvántartási adatokat. Meglep, amit mond, hogy a határfolyón a két ország folyamkilométer kövei a más mérési rendszer miatt nem ugyanott vannak. Pedig hát a Batárt a legtöbb helyen át is lehet(ne) ugrani.

Kicsit torlódnak az elmémben az adatok, olyan áradó sodrással bocsátja rám. Félbeszakítom. Én szívesebben volnék most valahol a madárdalos, fakadó rügyű fűzesekben. „Az az életem, higgye el! De nekem az a pihenés, ha itthon lehetek. Ruhát varrok, üveget festek, bizsut, dekorációs elemeket készítek. Sajnos nem túl rendszeresen, de angol szövegek megfejtésével is próbálkozom. Körbejár a tekintetünk. – Szeretek szabad időmben itthon lenni.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése