Mátészalka

A humor átsegít mindenen. Egy jó vicc néha elfeledtetheti az élet gondjait. Amíg van erőnk mosolyogni, addig baj nem lehet. Ez dr. Kárpáti József hitvallása. Aki ismeri őt, igaznak érezheti e szavakat, hiszen Kárpáti főorvos életének a legnehezebb szakaszában sem volt talán olyan időszak, amikor ne maradt volna ideje, ereje egy jó, csattanós vicc elmesélésére. Vallja, a test gyógyítása mellett, a lélek ugyanolyan fontos szerepet kap, s egy orvos feladata a test és lélek mint egész gondozása.

Dr. Kárpáti József apai nagyszülei Kocsordon, gróf Tisza Lajos birtokán dolgoztak. Itt született édesapja is, akit a gróf taníttatott és támogatott, majd számtartóként alkalmazott az uradalomban. Édesanyja szülei szintén itt éltek, s itt született Kárpáti József is, két testvérével együtt. 1944-ben kilakoltatták családját, és a Komárom melletti Heténybe kerültek. 1944-ben a leventékkel együtt előbb Csehszlovákiába, majd Németországba vitték, ahol páncélos katonának akarták kiképezni. Csak 1945. május végén térhettek haza ismét Kocsordra. Akkorra édesanyja már nem élt, az apja orosz fogságban volt, s minden értéküket széthurcolták.

Ezekben az években alakult a népi kollégium Mátészalkán, s ennek a titkára lett Kárpáti József. Az érettségi után, az akkor szokásos tehetségkutató vizsgálatok eredményeként, a népi kollégium döntése alapján orvosi egyetemre küldték. Pesten a Pápai Páris Ferenc Népi Kollégiumba került. Orvosi egyetemi pályafutása 1949-ben megszakadt, mivel kulákszármazásúnak nyilvánították, és másodév után kitették. Csak nagy nehézségek árán tudott Budapesten elhelyezkedni a Lipót Távbeszélő központban segédmunkásként. Itt elvégezte a posta segédtiszti iskolát, s közben NÉKOSZ-os hagyományaihoz híven népi táncot oktatott.

Budapesten ismerkedett meg feleségével, a jászladányi születésű Drávucz Margittal, aki akkor bölcsődében dolgozott. 1952 őszén házasodtak össze. Mivel az orvosi egyetemre nem mehetett vissza, beadta pályázatát az Állami Gazdaságok Minisztériumához, hogy valamilyen munkalehetőséghez jusson. Az urai állami gazdaságba helyezték leíró könyvelőnek. Itt végezte el a mérlegképes könyvelői tanfolyamot. Mint végzett szakembert 1956-ban a nyírteleki állami gazdaság főkönyvelőjének nevezték ki.

Az orvosi egyetemet azonban nem tudta elfelejteni, mindig visszavágyott. 1957-ben kapott lehetőséget arra, hogy a korábban letett nagy vizsgákat megismételve, visszakerüljön az egyetemre. Nehéz időszak következett ezután a család életében. Kárpáti József Pesten lakott kollégiumban, felesége pedig szüleihez költözött Jászladányba két kisfiukkal. Nagy nehézségek árán találtak a feleségnek is állást Budapesten, s őt a női kollégiumban helyezték el. A család minden tagja másfelé volt. A nagyobbik fiú Mátészalkán a nagyszülőknél, a kisebbik hetes bölcsődében Budapesten, a férj és feleség külön egymástól. Az egyetem ideje alatt minden munkát elvállaltak, hogy meg tudjanak élni. Margit asszony terítőket horgolt éjszakánként, Kárpáti József portási munkát vállalt. Szerencsére jól ment a tanulás, így kapott tanulmányi ösztöndíjat, és ha nehezen is, de átvészelték az egyetemi éveket.

A végzés után legfontosabb az volt, hogy olyan helyre kerüljenek, ahol lakást kapnak, és végre együtt legyen a család. Ezért is pályázta meg Ópályiban a körzeti orvosi állást. Öt évet töltött el itt, s ezután kinevezték a mátészalkai rendelőintézet vezető főorvosának.

1966 óta dr. Kárpáti József főorvos nagyon sokat tett Mátészalkán az egészségügy fejlesztéséért. Volt városi főorvos, kórházigazgató-helyettes, nevéhez fűződik a központi orvosi ügyelet megszervezése, az orvosi rendelők kialakítása. Gyermekei is felnőttek, s mintha csak apjuk életének két jellemző szakaszán megosztoztak volna, a nagyobbik fia, József orvosi egyetemet, a kisebbik, Árpád agrártudományi egyetemet végzett.

− Azt hiszem azért bírtam ki mindent az életben, mert soha nem voltam elégedetlen − meséli Kárpáti doktor. − Mindig arra gondoltam, vannak emberek, akik tőlem sokkal rosszabb helyzetben élnek. Számomra kétféle ember létezik: becsületes és nem becsületes. Értékét nem a pozíciója határozza meg, hanem az, hogy kiváló legyen a szakmájában. Édesapám hagyta rám örökül azt a mondást, hogy mielőtt bármit teszel fiam, előbb gondold meg, neked hogyan esne, ha veled ezt tennék. Egész életemben tartottam magam ehhez a tanácshoz. 1985 óta nyugdíjas vagyok, ám az egészségügyet, ha akarnám, sem tudnám életem végéig cserbenhagyni. Tagja vagyok a mátészalkai képviselő- testületnek, s ezen belül az Egészségügyi és Szociális Bizottság elnökeként dolgozom. Ha végiggondolom az életemet, elégedett embernek érzem magam. Csak a jóra szabad emlékezni, és meg kell becsülni azokat, akik az ember mellett állnak a legnehezebb időkben is. Feleségemnek, szüleimnek és nagyszüleimnek köszönhetem, hogy mindig, minden bajomban velem voltak.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)