Lőrincz Károly

A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetettje,

Mátészalka

szszb 24 tk Lőrincz Károly és családja.jpgA csapatjátékosként végzett kiemelkedő munka, az egyéni felelősség vállalása és a remek vezetői adottságok révén kapta meg életpályája elismeréséül a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet Lőrincz Károly, az Ecsediláp-Krasznabalparti Vízgazdálkodási Társulat közelmúltban nyugállományba vonult igazgatója. Azon kevés vezetők közt a helye, akinek a rendszerváltás után nem kellett saját kezűleg lebontania azt, amit fáradságosan felépített. Küzdelmes évtizedeket tudhat maga mögött. Mindebben nagyszerű társa a felesége, akivel harmincöt esztendeje kötötték össze az életüket.

Felnőtt, családos gyermekek és a nagyszülők mindennapjait bearanyozó unokák teljesítik ki mindazon emberi törekvéseket, amelyeket valaki megfogalmaz magának indulása idején.

Szamosszegen, 1947. november elsején született Losonczi Zsuzsanna és Lőrincz Károly fiaként.

Az ÉVISZ-ben érettségizett. Vízmestergyakornokként tért haza Mátészalkára. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság III. Számú Szakaszmérnökségén külső geodéziai munkákat végzett a szatmárcsekei rizstelepen, emellett csatornák állapotát mérte fel. Technikusi oklevelének megszerzése után az egymást követő belvízhullámok már felügyelőhelyettesi munkakörben találták a Szamos-Krasznaközi felügyelőségen, majd felügyelő lett a szakaszmérnökség Krasznabalparti, később a Tisza-Szamosközi öblözetében, ahol már nemcsak a vízelvezetés, hanem a vízkormányzás, vízvisszatartás követelményeit is megtanulta. 1979-től a szakaszmérnökség vízgazdálkodási helyettese. Érdeklődése a belvíz, a belvíz elleni védelem, vízkormányzás felé irányul, azonban az 1977-es, 1978-as, 1980-as nyári árvíz és az 1985. évi jeges árvíz a Kraszna, a Túr védőtöltésein találja szakasz-védelemvezetőként, koordinátorként. Olyan csapatot sikerült összekovácsolnia, amelynek tagjai bármilyen időben és bármilyen védelmi szakaszon bevethetők az ár- és a belvíz ellen.

A tanulásra is szorított időt, és a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán kezdte el tanulmányait, majd mélyépítő mérnöki diplomát szerzett Debrecenben. Hirtelen mélyvízbe került, hisz a jól együttműködő, remek csapatot ott kellett hagynia az éppen gazdálkodási gondokkal küzdő Ecsediláp-Krasznabalparti Vízgazdálkodási Társulat ügyvezető igazgatói megbízásáért. A társulat taggyűlése 1985. április 19-én felvette a jól képzett szakembert.

Lőrincz Károly akkor szembesült a ténnyel: a több mint négyszáz embert foglalkoztató társulatnak munkája van, de pénze nincs. Forrásteremtésre közcélú feladatokat és vállalkozói megbízásokat kellett szereznie. A közelgő rendszerváltás a szomszédos társulatokat a felszámolás felé sodorta, ám az Ecsediláp-Krasznabalparti Vízgazdálkodási Társulat az ő vezetésével megtalálta az utat a tartós működőképességhez, sőt szakmai, technikai megújhodáshoz is.

Tanulás, szakmai képzés, gazdasági társaságok alakításával kapacitásnövelés, vállalkozás a távközlési ágazatban – árokásástól a telefonkészülék megszólalásáig.

Hazánkban az elsők közt építettek optikai távközlési hálózatot. A társulat ebben a tíz évben tanult meg pályázatot készíteni – akár angolul is, és ezzel a vállalkozással sikerült egyben tartani szakmai kapacitását és máig ható eredményeket elérni.

1997-ben a vállalkozói munkákat külön társaságba szervezte, és a vezetését is Lőrincz Károly látta el. Ám a meglazult tagi kapcsolat újjáélesztésére másfajta kommunikációs stratégiát dolgoztak ki. Az önkormányzatoknak ugyanis a belvízvédekezésről is gondoskodniuk kellett. A veszélyhelyzet ébrentartását célzó helyi megbeszélések, a tapasztalatok átadása érdekében régiós vonatkozásban Lőrincz Károly dolgozta ki, Püspökladány székhellyel.

Nagy feladatot vállalt a megszűnt vízitársulatok újjászervezésében. Közreműködésével az Erdőháti, a Tiszaháti, a Szenke menti, a Szamos-zugi és az Új Beregi vízitársulatok köszönhetik fejlődésüket neki.

1996–2006 között területi koordinátorként információs feladatot lát el az Észak-alföldi védelmi koordináció (Borsod és Szabolcs megye tizenöt társulata) és a Földművelési és Városfejlesztési Minisztérium között. 1991-től a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság Szamos-balpari árvízvédelmi vonalán védelemvezető, valamennyi rendkívüli védekezésben részt vett. Jó partnerkapcsolatot épített ki még a Hortobágyi Nemzeti Parkkal és a WWF nemzetközi szervezettel. Három társulat konzorciós összefogásával a cigándi tározó tájgazdálkodási létesítményeinek kivitelezésében szerepelt a szalkai társulat is.

Tevékenységét számos kitüntetéssel ismerte el a szakmai közvélemény. Emberi kapcsolataiban az együttműködésre, a vízügy szeretetére és a víz kincsként kezelésére törekedett régen és ma is.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)
Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló