Vargáné Markos Ágnes

Szociális intézményvezető, Pro Caritate-díjas menedzser

Dombrád, Ajak, Kisvárda

A bizalomzsetontól a segítő beszélgetésig igen széles az életút, amelyet eddig bejárt Vargáné Markos Ágnes, a Dombrádi Református Egyházközség által működtetett Szociális Intézmény vezetője. Az ember – és az őt körülvevő világ, amely befogadja, vagy kitaszítja – érdekli: röviden így foglalja össze szakmai tevékenységét, amelynek felsorolása csak töredékes lehet. Számos nehézséget hárított el saját életútján azzal, hogy lépcsőknek tekintette az akadályokat. A nagycsaládban megbúvó erőt génjeiben hordozza – nagymamája 12 gyermeket nevelt fel, édesanyja, Takács Margit 7-et, Ágnes pedig 3 sajátja mellett férje 2 gyermekét is szeretettel fogadta. A szociális munka iránti elkötelezettség a családból hozott, egymás iránti tisztelettel kezdődik.

Édesapja, Markos Péter darukezelő volt, édesanyja még a termelőszövetkezetben is vállalt munkát a család mellett, hisz kilencen, vagy még többen ülték körül legtöbbször az ebédlőasztalt. Nem kínálta tálcán a sikereket számára a nagybetűs Élet, a megtapasztalás időnként keserű piruláit neki is le kellett nyelnie. Katolikus vallásos neveltetéséből fakadnak életének legfontosabb értékei, a Hit, a Remény és a Szeretet. Nemcsak az 5 diploma és a mögöttes tudás formálta ismereteit, párhuzamosan az élet iskoláit is kijárta. Most, amikor egy derűs asszonnyal elemezzük: mi adja a harmóniát számára, elérte-e azt, amit induláskor megfogalmazott, belső kisugárzása támasztja alá szavainak hitelességét.

Életútján a párját Varga Istvánban találta meg, aki Ericson-, Öveges- és Jedlik Ányos-díjas tanár. Gyermekeik: Dolhai Máté tanár, Varga Ágnes pszichológus hallgató, Bence tanárnak készül, István logisztikai menedzser, Ida tanár. Ajakon tanulta a betűvetés, az olvasás és a számolás tudományát, Kisvárdán a Bessenyei György Gimnáziumban szerzett betonbiztos alapot. A tudáshoz a nagycsaládban kapott tartás, szeretet társult, amellyel könnyebbnek tűntek a nehézségek a kacskaringós életúton. A szülei nem is igazán értették, mivel foglalkozik a lányuk, mi az a családsegítés, ez egy ismeretlen szakma volt akkoriban. Mégis nagyon büszkék voltak, amikor a Debreceni Egyetemen talárban átvette a diplomát.

Az 1980-as években körvonalazódott a szociális szakterület, és jöttek létre egymás után annak ágazatai és kezdődött el a felsőfokú szakmai képzés. Vargáné Markos Ágnes is tanult és szerzett művelődési- és felnőttképzési menedzser, művelődésszervező, andragógus, non-profit menedzser, PR kommunikációs menedzser, okleveles szociális munkás (Msc), felsőfokú oktatásszervező, mentálhigiénés asszisztens, mediátor, esélyegyenlőségi mentor oklevelet. Szociális szakvizsgát tett család- és gyermekvédelemből. Tanulmányait a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében, a Debreceni Egyetemen BTK és Egészségügyi Főiskolai Karán és a Nyíregyházi Főiskolán végezte.

Négy munkás évtizedből, amit maga mögött tudhat, hármat a szociális szférában töltött el. Megtalálták a feladatok, megkapta hozzá a bizalmat és a vezetői státuszt több, mint 20 éven át. Kiteljesedett az élete, egyre több szakterületen gyarapította jártasságát. S mindebből az a sok-sok ember profitál mind a mai napig, akik egyszer a keze alatt dolgoztak, tanultak és sajátíthatták el a választott szakmát.

Még az indulás nehézségeit sem felejti el Ági. Társadalmi és egyéni beidegződésünkből fakad, hogy segítséget a legtöbb ember nehezen tud kérni, sokan szégyellenek a mai napig is intézményekhez fordulni. Idősotthonban elhelyezkedni, étkeztetést igényelni, segélyért sorba állni, idősek nappali ellátását kérni – mind megannyi konfliktusforrás egy család tagjai és a nehéz helyzetbe jutott ember számára. Munkál a félelem az emberekben a közvélemény megítélésétől. A segítségnyújtást empátiával kell kezelni – hangoztatta Vargáné – mert a kérdésre a világ nyitottságát csak akkor érthetjük meg, ha az humánusan történik.

Intézményvezetőként rálátása van arra is, hogy egyre több az elkötelezett munkatárs, aki hivatásának érzi a szociális szakmát. Mint egy nagycsalád, úgy dolgoznak a dombrádi intézményben is, segítik egymás munkáját. Az élethosszig történő tanulás fontosságát nem győzi hangsúlyozni, saját példáján keresztül is. Személyes hatására szakmai tanfolyamokat, képzéseket végeztek többen, szereztek felsőfokú oklevelet beosztottjai, barátai ismerősei, tanítványai.

A Pro Caritate kitüntetést 2018-ban vehette át Ági. Egy életpálya elismerésének érzi, hisz visszaigazolja a díj azt a tengernyi fáradságot, tanulást, odaadást, amit beletett abba a képzeletbeli kútba, amiből egy számára fontos értéket ki kellett vennie. A játék neve: Valamit beleejtették a kútba. Feladat: Vedd ki! – idézi az egyik tanintézeti gyakorlatát, ahol önmaga is szembesült azzal, mit szeretne elérni az életben.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy több korosztály tagjainak szervezhettem izgalmas programokat. Például „Édesanyám, édesapám” versíró-, „Én családom, otthonom” rajzpályázatot, „Az én családom” novellaíró pályázatot anyák napja alkalmából. Általános és középiskolás gyermekeknek drogprevenciós csoportban bizalomzsetonokat osztott, készítse el a gyermek, és adja át a környezetében annak, akiről azt gondolja: „Bízom benned!” Sok szülő, felnőtt meglepődött az ajándékzseton kapcsán. Családjátékban modellezhették a gyermekek a felnőtteket és eljátszották egy vasárnapi ebédnél, hogy mit gondol és mond a szülő abban az életre szóló döntésben: Mi lesz a gyerekből? Hiteles családképet kaptak a gyermeket körülvevő világról. „Ép testben ép lélek” egészségmegőrző kerékpáros nyári tábort, Balatoni kirándulást álmodott, pályázott és valósított meg 14 éven át számtalan gyermek örömére. Roma családi napokon, Játszóházakban a gyermekek foglalkoztatását szervezte.

Ágnes nem mondja, de büszkeséggel töltheti el, hogy részt vett a szociális szolgáltatás kiépítésében Kisvárda városban úttörőként. Dolgozott családokkal, hajléktalanokkal, munkanélküliekkel. Tanította a szociális gondozókat és ápolókat, asszisztenseket a mentálhigiéné, a kommunikáció és a szociális munka rejtelmeire. Gyakorlati tapasztalatait megosztotta szakmai fórumokon, egyetemen tartott előadást az interdiszciplináris csapatmunka jelentőségéről. Bemutatta az „Egészségesebb életért” tett munkásságát, személyes növekedését „Önreflexió – nem vesztem el!” címmel és szakmai kihívások idején szakmai napot, műhelymunkát szervezett munkatársainak, a jelzőrendszer tagjainak. Egész életén át tanult, tanított, példaképpé vált a környezetében. Pozitív gondolkodását semmi nem ingatja meg, a lehetetlen hiányzik személyes szótárából.

Kiegyensúlyozott énképpel rendelkezik, s a környezetében élők jobb emberekké válhatnak azáltal, hogy kapcsolatba kerülhetnek Vargáné Markos Ágnessel. Bizalomzsetont kapott az élettől, és jól sáfárkodott vele.

Írta:
Tóth Kornélia

Szerző: Ésik Sándor 2019. 02. 05.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Karászi László

Vincze Menyhért

Rácz Ernőné

Markó Istvánné

Dr. Teremy Ágnes

Sipos Kálmánné

Sipos Kálmán

Dr. Papp László

Molnár Gézáné

Pellei Zoltán

Solymosi László

Láczay György

Kozmáné Kasza Veronika

Nagy János

Kozmáné Kasza Veronika

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!