Dombrád

Szépapám nagyapja található a családból elsőként a vámosújfalui református eklézsia anyakönyvében. István nevű fia a rendelkezésemre álló levéltári iratok szerint „Sipos István Geometria Practica Candidatus, aki a Miskoltzi Református Gimnaziumban Professor volt…” András fia a vámosújfalui „templomépítő curator” 1797-ben. Összesen kilenc kuratort adott a család a vámosújfalui gyülekezetnek és két lelkész született a családból. Nagyapám a Bibliáját olvasva hunyt el, édesapám pedig nekem adta kezembe a Szentírást. Édesanyám imádsága kísért születésemtől életem minden napján. Érdekes volt számomra, hogy felmenőim egy része az ősi Sárospataki Református Kollégiumban tanult, másik része otthon maradt, de mindkettő az anyaszentegyház szolgálatában állt. Mindig jól éreztem magam a templomban. Minden templomnak van egy sajátos illata, ahogy Pál apostol mondja „élet illata életre”. Nekem a templom azt jelenti, amit Csanádi Imre megénekelt róla költeményében: „…megtartódat benne becsüld magyarság, ország lappangott itt, mikor nem vala ország: ő árváit Isten vezérelvén hitben, lett Bástya és Bátorság.” (Egy hajdani templomra)

Vámosújfalu egy zempléni falu, „Tokaj-hegyalja egyik kedves helysége.” (Janó Ákos) Nekem mindig öröm volt ehhez a faluhoz tartozni. Ez a nép és benne a bibliás felmenőim példát adtak az értelmes életre. Nem sokkal tudtak többet, mint hogy ez az egyenes, ez a görbe, erre van előre, arra meg hátra, de ezzel, némi túlzással, mindent tudtak. Szombat este az asszonyok a felső házba kirakták mindenki ünneplő ruháját, mert másnap, vasárnap lévén, mindenki templomba ment. A férfiak még vasárnap reggel felkötötték maguk elé a surcot, elseperték a házak előtt az utcát, az árokpartot és ezzel vége is volt a vasárnapi munkának, legfeljebb a jószág etetése volt még a gazdák feladata. Ekkor még nem voltak programozott, manipulált emberek. A vasárnapot az tette vasárnappá, hogy elmentek az Úr házába. Számomra mindig ez tette „naggyá” Vámosújfalu népét. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy szülőfalum polgármestere felkért a település monográfiájának megírására. Isten segítségével kétezerben fejeztem be a több mint 300 oldalas munkát, amely 2001. március elején kijött a nyomdából. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiírt pályázaton négyszázezer forint támogatást nyertünk a falutörténet megjelenéséhez. Így jogosultak voltunk a „Magyar Millennium 2000” embléma használatára a kötetben.

Középiskolai tanulmányaimat Miskolcon végeztem (1972–1976). A Debreceni Hittudományi Egyetemen szereztem lelkészi oklevelet. Első szolgálati helyemre Sajóvárkonyba (Ózd) már feleségemmel, Bihari Katalinnal, érkeztem 1979-ben. Két év múlva a szatmári egyházmegyében találtunk új szolgálati helyet Szatmárököritón, majd újabb két esztendő elteltével a szabolcsi traktusban, Újkenézben. Itt nyolc évet töltöttünk el, a gyülekezet és külföldi támogatók segítségével renováltuk a parókiát, építettünk egy új gyülekezeti házat.

Zempléni származásom ellenére megszerettem a szabolcsi embereket. Ennek magyarázata valószínű az, hogy teológus koromban szinte minden ünnepen Szabolcs-Szatmárban voltam legátus. Nagyon jól éreztem magam a szabolcsi gyülekezetekben. A szabolcsi emberek emlékeztettek engem szülőföldem népére, így hamar otthon éreztem magam közöttük. Némi túlzással, Zemplénből már csak a hegyek hiányoztak.

Nyolc év után 1991 őszén meghívott minket a dombrádi eklézsia presbitériuma. A meghívást elfogadtuk és azóta itt szolgálunk. A mondás úgy tartja: „Ki mit szeret, szép az annak.” Szabolcs-Szatmár megye második legnagyobb, de legszebb református temploma a dombrádi templom. A legnagyobb református temploma ugyanis Nagyecsednek van, de a legszebb Dombrádnak. A templom eklektikus stílusban épült kitűnő mesterek keze által. Egy valóságos katedrális, 1200 ülőhellyel.

1993-ban újra indítottuk az egykori egyházi iskolát. A levéltári iratokban már 1597-ben jegyezték a dombrádi „schola mester bérit.” Dombrádon ismerkedtem meg Orosz Károly barátommal, aki itt született, de Vecsésen él. Ő évtizedek óta kutatja Dombrád történetét. Közös összefogással és nagyon sok támogató segítségével 8 kötetben kiadtuk a Dombrádi Olvasókönyvet, amely helytörténeti dolgozatokat tartalmaz.

Az egyházjogilag Dombrádhoz tartozó Újdombrádon mindig felvetődött egy új református templom építésének a gondolata. Újdombrádon eddig még nem volt templom. Egy régi uradalmi magtár van a faluban, amelynek kétharmad részét a katolikusok, egyharmad részét a reformátusok alakították kápolnává, imaházzá. A gondolatot cselekedet követte, ’98-ban elkészült az új templom alapja és 2000. november 19-én megtartottuk az első istentiszteletet. Így történt, hogy a katolikus többségű faluban református templom épült. „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!”

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)