Dombrád

Szinte hihetetlen, hogy negyvenöt éve neveli, oktatja a gyerekeket Molnár Gézáné, a dombrádi Bereczky Zsigmond Református Általános Iskola igazgatója. A most is igen aktív pedagógus még ahhoz a generációhoz tartozik, amelynek tagjai szívvel-lélekkel végzik hivatásukat. Ma már, sajnos, ritkán találkozunk ilyen tanár-egyéniségekkel.

Molnárné, lánykori nevén Bátyi Mária, Eperjeskén született 1938. július 6-án. Édesanyja, néhai Tóth Ilona, a gyermeknevelést és a háztartásvezetést tartotta élethivatásának. Édesapja, Bátyi József, a középparaszti osztályba sorolható. Melegszívű, egyenes, becsületes, hitét megélő magyar ember, aki ebben a szellemben nevelte fel az egész családját. Négy gyermek nevelkedett otthon, Róza és Sarolta nővérei háztartásbeliek, Béla bátyja a termelőszövetkezetben dolgozott. Férje, Molnár Géza, Erdélyből települt át, református lelkipásztor volt, ám nagyon korán itt hagyta szeretteit. Harmincegy évnyi áldásban gazdag, csodálatos házasságukból két gyermek született. Géza vegyészmérnök Tiszavasváriban. A neje, Balla Gyöngyi, rajz szakos tanár. Két gyermekük van, Lilla hét-, Géza hároméves. A másik gyermek, Marika, kereskedelmi főiskolát végzett. Jelenleg Debrecenben dolgozik a társadalombiztosítási intézetben. Az ő férje Tóth Csaba, a debreceni kórházban dolgozik. Az ő gyermekeik közül Mária tizenegy, Csaba ötéves. Mint azt az igazgató aszszony elmondja, szabad idejükben sokat vannak együtt, nagyon összetartó családban nevelkednek az unokák.

Marika Kisvárdán a tanítóképzőben érettségizett ezerkilencszázötvenhatban. Hazahívták tanítani Eperjeskére, ahol három évig állt a katedrán. A közeli Tiszabezdéden ezerkilencszázötvenkilenc és ezerkilencszáznyolcvan között beosztott pedagógusként, könyvtárosként dolgozott, az alsó és a felső tagozatban egyaránt tanított. Mint mondja, papné mivolta ellenére nagyon megbecsülték. Amikor az egyik szülése elkezdődött, maga a párttitkár küldött érte bricskát. A férjét, aki Magyarsárdról, Kolozs megyéből jött haza az anyaországba, nemcsak befogadta, hanem megszerette a gyülekezet. Amikor a gyerekeik cseperedtek, és a továbbtanulás okozott kellemes gondot a családnak, úgy döntöttek, hogy a lélekszámában jóval nagyobb dombrádi gyülekezetben szolgál a tiszteletes úr. Az ötezer lelket számláló rétközi városban ma is két-háromezer református vallású ember lakik.

Anyagilag is nagyon fegyelmezett életet éltek. Gazdálkodással egészítették ki a szerény papi javadalmazást.

Új korszak kezdődött Molnárné, Marika életében ezerkilencszázkilencvenháromban. Megnyitotta kapuját a református általános iskola, összesen harminchét gyermekkel és három nevelővel, egyikük maga az igazgatónő volt. Az első és második osztályt követte a többi, jelenleg százötvenheten járnak ide. A tantestületet tizennégy főállású és öt óraadó pedagógus alkotja. Jól felszerelt könyvtár, nyolc tanterem, nevelői szoba található itt.

A pedagógiai programban nagy hangsúlyt fektetnek a felnövekvő generáció erkölcsi nevelésére, a református vallás hitéletének elmélyítésére és gyakorlására. Eredményeiket mutatja, hogy nemrégiben egy bibliatörténet-mondó országos versenyen a 250 résztvevő közül két díjat is elhoztak a dombrádi gyerekek.

Számítástechnikát már harmadik osztálytól tanulnak, hisz eziránt nemcsak a gyerekek érdeklődnek, hanem a szülők is kifejezésre juttatták igényüket. A német nyelvet pedig első osztálytól tanítják. Újdonság, hogy alapfokú művészeti oktatásban is részesülhetnek a tanulók: a százötvenhetes létszámból nyolcvanegyen vesznek részt valamilyen, zömében képzőművészeti vagy zenei, oktatásban. Ezeknek a gyerekeknek valószínűleg nem lenne esélye a művészetekkel ilyen életkorban közelebbi kapcsolatba kerülni.

A gyülekezet igencsak megbecsüli a református általános iskolát. Nincs olyan egyházi rendezvény, amelyen ne szerepelnének a tanulók szép műsorral. A családias jellegű iskola előnyeit abban foglalja össze az igazgató asszony, hogy egyrészt mindenki ismer mindenkit, másrészt személyre szóló nevelő, oktató munkát valósíthatnak meg. Marika pedagógiai ars poeticája: az elhagyatottat felemelni, karitatív szellemben, szívvel, lélekkel munkálkodni a gondjaira bízott gyermekek szellemi, lelki fejlődésén. Mivel imádja, amit csinál, úgy érzi, az Úr ad elegendő erőt a tennivalók maradéktalan ellátásához.

Mindenesetre, Marika nem fárad bele az igazgatói munkával és a tanítással járó feladatokba. Sőt, gyakran szervez iskolai kirándulást, mert azt szeretné, ha azok a gyerekek is eljutnának az ország szép tájaira, akiket a szüleik nem tudnak elvinni sehová. A turisztika a kedvenc hobbijai közé tartozik, Parádfürdőn és a Hortobágyon voltak a közelmúltban.

A keresztyén szellemű nevelést szeretnék maradéktalanul megvalósítani, mert azt látják, hogy az eltelt nyolc év alatt a református iskola bepótolt valamit abból a lemaradásból, amely legalább két generáció lelki, szellemi életében bekövetkezett.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)