Kékcse

Sokféle feladatot old meg egy iskolaigazgató, de azt még talán senki sem tudja, hogy Zöld Zoltánné, született Soltész Julianna, a kékcsei általános iskola igazgatója a beázástól védte az elektromos hálózatot. A matematika–fizika szakos tanár sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ha kell, akár villanyt is szerel. Mindenesetre azon ritka vezetők egyike, aki 33 éve igazgatja ugyanazt az intézményt.

Kisvárdán született 1945. február 16-án. Édesanyja néhai Róka Mária hivatalsegéd, édesapja Soltész András mezőgazdasági munkás. Három testvér osztozott a szülők szeretetén. András növényvédelemmel foglalkozik, István víz- és gázszerelő. A férje, Zöld Zoltán a kisvárdai Hajdú-Bét Rt. dolgozója. Két gyermekük született, Zoltán hivatásos katona, őrnagyi rendfokozatban, NATO-tiszti vizsgát tett. Neje, Zöldné Taky Erika, OTP-alkalmazott. Zoltán nagyobbik lánya, Nikolett 19 éves, közös gyermekük, Noémi 9 esztendős. Zöldék lánya, Tímea 25 éves, rendőr törzszászlós, a fővárosban.

Az igazgatónő 1963-ban Kisvárdán érettségizett, majd matematika–fizika szakos tanári diplomát szerzett a nyíregyházi tanárképző főiskolán. Először Nyírkarászon állt katedrára, majd a határ közeli Zsurkra került. Vonattal, kerékpárral járt be a munkahelyére. Mivel ’64-ben férjhez ment, olyan állást keresett, amely közelebb hozta szűkebb szülőföldjéhez. Kékcsén kapott állást, hozzá szolgálati lakást. Három évig igazgatóhelyettes, majd 1972-től a kékcsei iskola első számú vezetője.

Mint mondja, mindent a saját erejéből ért el. Azzal az elszántsággal tanult éjjel-nappal, hogy többre vigye, mint amire a származása beskatulyázta volna. Az akkori rendszerben ezt is meg is tehette, mert jószemű, bár szigorú munkatársakkal, közoktatási vezetőkkel dolgozhatott együtt. Már 30 éves korában megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója megtisztelő kitüntetést.

Amikor átvette a kékcsei iskola irányítását, három helyen tanítottak, két műszakban. Amikor 1979-ben bővítették az iskolát, megszüntették a délutáni tanítást. Zöldné irányításával, bontott anyagból, társadalmi munkával és nagy-nagy lelkesedéssel a szülők is besegítették az épület rendbetételébe. Érdekes paradoxon, hogy ma is három épületben folyik a tanítás, noha 1998-ban 53 millió forintos költséggel létesítették a héttantermes új iskolát. Az ebédlőben délelőtt tanítanak, délben tálalnak. Az intézményhez tartozik az 50 személyes óvoda, ahová jelenleg 72 kisgyermek jár. A 213 tanuló fele cigány. A gyermekek közül közel 40 enyhén értelmi fogyatékos. Ahogy Zöldné, Julika elemzi a szülők társadalmi, anyagi helyzetét, szinte törvényszerű, hogy melyik gyermek csúszik a perifériára. A szülőknek csak 46 százaléka rendelkezik állással, 26 százalékuk rokkant nyugdíjas, 28 százalék munkanélküli, 13 százalékuk a 8 általánost sem végezte el. Ha folytatjuk ezt a felsorolást a szülők végzettségét illetően, érthető lesz az igazgatónő és a tantestület átlagon felüli erőfeszítése. A szülők 43 százaléka csupán nyolc osztályról mutathat fel bizonyítványt, 29 százalék a szakmunkások aránya, 13 százalék érettségizett, és írd és mondd, 2 százaléka a szülőknek diplomás! Ezért a kisebb eredményekért is sokkal többet kell dolgozniuk.

A fejlesztési tervben szerepel, hogy a 2005–2006-os tanévben bővítik az óvodát, 2003-ban létesítenek egy két tantermes szárnyat, 2004-ben egy négy tantermes résszel és tornateremmel bővül a létesítmény. Amire az igazgatónő nagyon büszke: keze alatt felnőtt egy olyan pedagógusgárda, amelynek tagjai a környékbeli iskolák igazgatóiként is sikeresen megállják a helyüket. A mai 20 tagú tantestületből tízen ide jártak iskolába, és Zöldné még tanította őket, néhányuknak osztályfőnöke is volt.

Gondokat és örömöket sorol, amelyekből jutott bőven az elmúlt három évtized alatt. Kiemeli például a cigányok nagyobbik részének pozitív hozzáállását. Érdekes eset, hogy egy 15 éves, magántanuló cigánylány június elején még gyereket szült, de pár nappal később együtt ballagott az egykori osztálytársaival. Számára ez nagy megtiszteltetés és eredmény, hogy eljutott idáig. A millenniumi zászlóátadásra az iskola egy helytörténeti kiállítást nyitott, összegyűjtötték a faluból a népművészet és a hétköznapok használati tárgyait. A szakmai és a pedagógiai programban a személyiségfejlesztés fokozását jelölték meg. A nevelési, oktatási folyamat központja a gyermek, és az értékítélet tárgya a konkrét feladatmeghatározás.

Az iskolában az anyanyelv oktatása, a számítástechnika, valamint a két idegen nyelv, a német és az orosz tanítása a meghatározó. A hátrányos helyzetűek felzárkóztatására magyarból és matematikából szerveznek korrepetálást. Egy éve működik a táncszakkör.

A Felső-szabolcsi Iskolaszövetség vezetőségében Zöld Zoltánné minden rendezvényen érdemi munkát végez, vezeti a jegyzőkönyvet. Mint iskolaigazgató, minden önkormányzati ülésen jelen van, és véleményével, észrevételeivel segíti az általa rajongásig szeretett iskola fejlesztését.  Kevés szabad ideje a családjáé. A hajnal már talpon találja, az ébresztőórát nem ismeri. Két végén égeti a gyertyát…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)