Kékcse

Munkahelyén, a kékcsei önkormányzat jegyzői irodában nyílt meg előttem, és mondta el gondolatait Dr. Szabó László, aki 1949. december másodikán született Kisvárdán. Hálával és tisztelettel beszél édesapjáról és édesanyjáról. Édesapja építész volt, aki 1945 előtt saját erőből Budapesten iskoláztatta magát és szerzett diplomát, majd Kisvárdán hasznosította szakmai felkészültségét.

Nevéhez fűződik a mai Szent László – előző néven Császi László – Gimnázium, valamint a Bíróság épületeinek tervezése. Részt vett a szatmárnémeti vasútvonal építésének munkálataiban is. Nagy álma és terve volt, hogy Kisvárdán megépüljön egy szabadtéri mozi. Egy életpálya alakulásának szempontjából fontosnak tartva a családi háttér, a szülői indíttatás jelentőségét, elmondta még, hogy Kisvárdán a zsinagóga tetőszerkezetét, valamint az 1-es iskola kerítését a nagyapja építette. Egyebek mellett festett, és kovács mestersége is volt. A családban a keresztapa Csergezán Pál világhírű festőművész volt, aki vadászati képeket festett. Édesapja 1969-ben elhunyt, a család Kisvárdán élt, édesanyja egyedül nevelte nővérével, aki jelenleg Mátészalkán védőnőként dolgozik. Az általános iskolát Kisvárdán az 1-es számú iskolában végezte el. Tanulni szeretett, érdekelték a természettudományi tárgyak, különösen a matematika és a fizika.

Az általános iskola elvégzése után bejutott a debreceni Péchy Mihály Építőipari Technikum építőgépész szakára. Ekkortájt már egyetlen pályát érzett magáénak, az építőipart. Következett az Ybl Miklós Műszaki Főiskola, ahol építő-üzemmérnökként végzett. Ám ezzel nem volt megelégedett, elhatározta, hogy továbbtanul. Felvételizett a Kossuth Lajos Tudományegyetem építőmérnöki szakára, ahol diplomát szerzett.

Munkája mellett felvételizett a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi karára, melyet 1995-ben eredményesen végzett el. Továbbtanult, és 1999-ben jogi szakvizsgát tett. 1996 szeptemberétől 1997 júliusáig részt vett egy ingatlanközvetítői tanfolyamon, amelyen kiválóan és integráltan tudta hasznosítani a műszaki és jogi ismereteit.

A főiskola elvégzése után a város költségvetési üzeménél dolgozott, majd, mivel tanulmányai miatt nem töltötte le kötelező katonai szolgálati idejét, bevonultatták Miskolcra a határőrséghez. Leszerelése után, 1971-ben természetesen Kisvárdán helyezkedett el, az akkori járási hivatal műszaki osztályán. Ez a munka már jogi közigazgatási munka volt, ahol négy évet töltött el.

Ezután a TESZÖV-nél egy nyíregyházi mérnöki irodán dolgozott, ahol a megye akkori termelőszövetkezetei műszaki feladatainak koordinálásában vett részt. Nagy álma volt, hogy hasonlóan édesapjához, valami maradandót alkosson városában, amelyet a mai napig magáénak érez. Ezért úgy alakította sorsát, hogy egy évig tartó megyei munka után a kisvárdai városi tanács műszaki osztályán helyezkedett el. Itt végigment a ranglétrán, amely a főelőadói, megbízott osztályvezető, majd az osztályvezetői lépcsőfokokat jelentette.

A városi tanácson végzett munkájának időszakában jelentős eredményeket tudhat maga mögött, számos beruházás valósult meg. A rendszerváltás Szabó Lászlót is itt érte. Felkészültségét, szakmai tudását, tenni akarását a városért nem igazán értékelték.

Más munkahely után nézett, aminek eredményeként ismét egy megyei mérnöki irodában dolgozhatott, ahol az önkormányzatok beruházásainak fejlesztéseivel foglalkozhatott. Következő állomás Záhony önkormányzati hivatala, ahol a titkárság vezetőjeként közvetlenül lehetősége nyílt belelátni az önkormányzati munka rejtelmeibe. Mint elmondja, ez a munka is közel állt hozzá, hiszen ekkor már a jogi tanulmányait folytatta.

Később megpályázta és elnyerte Nagyvarsány település jegyzői állását amely már felelősségteljesebb, emberformálóbb feladatnak bizonyult. Két és fél évi munka után a családhoz való közelebb kerülés arra inspirálta, hogy Kisvárdához közel vállaljon munkát. Kékcsén, jelenlegi munkahelyén elnyerte a jegyzői állást, amelyet már két és fél éve lát el. Ebben a munkában nagy segítséget kapott és kap a település polgármesterétől, aki hosszú évek óta a falu első embere. Hivatali munkája mellett 1971-től magántervezést is végez, majd 1997-ben kinevezték igazságügyi szakértővé is.

Felesége, akivel 1980-ban kötött házasságot, pedagógus, az 1-es számú iskolában tanít. Ő is folyamatosan tanul, képezi önmagát. Két gyerekük van, egy lány és egy kisfiú. Nagyobbik gyerekük a Zrinyi Ilona Gimnázium harmadik osztályos tanulója Nyíregyházán. A kisebbik gyerek pedig az 1-es számú általános iskola első osztályos tanulója.

Törekvéseiről kérdeztem, amire meglepő választ kaptam.

– A családom és a munkám teljes mértékben leköt, szabadidőm minimális. Nyaranta, velük hétvégeken a telken kapcsolódunk ki.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)