Kisvárda

Minden jóra fogékony, nagy munkabírású dolgozó nőt, tevékeny közéleti embert, kétgyermekes családanyát ismertem meg Törökné dr. Nagy Irén Kisvárda város jegyzője személyében. A mindig elérhető és segítőkész jegyzőasszony nagy szakmai felkészültséggel végzi igen összetett, szerteágazó feladatát. Honnan ez a rendkívüli kitartás és munkabírás? – kérdezem.

Így emlékszik vissza gyermekkorára:
– Szüleim kisgyermekkorom óta a szorgalmas, kitartó munkára, pontosságra neveltek. Az ő példájukon tanultam meg a tisztességes munka szeretetét, és sajátítottam el azt az értékrendet, mely segít eligazodni a világban, még felnőtt életemben is. Édesapám a MÁV-nál dolgozott, s mint főpályamester vonult nyugdíjba. Édesanyám a Szabolcs Áruház vezető helyettese volt nyugdíjba vonulásáig. Szüleim felelős munkakörük mellett a családdal töltötték minden idejüket, nagy gondot fordítottak gyermekeik nevelésére és taníttatásunkra. Öcsém – édesapám nyomdokain haladva – ugyancsak a MÁV-nál dolgozik. Óvónő feleségével és ötéves kisfiával Kisvárdán élnek.

1964-ben Kemecsén születtem, de hároméves koromban szüleimmel Kisvárdára költöztünk. Általános iskolai tanulmányaimat a 2. Számú Általános Iskolában végeztem, középiskolai tanulmányaim helyszíne a Bessenyei-gimnázium volt. Mindig szerettem tanulni, különösen a magyart, a történelmet és a nyelveket kedveltem. Jó szívvel gondolok kedves tanáraimra: Sárossy Zoltánnéra és Nehéz Rudolfnéra. Nekik sokat köszönhetek! Lelkiismeretes munkájukat jó tanulással és a tanulmányi versenyeken, majd az egyetemi felvételin elért jó eredménnyel igyekeztem meghálálni. A tanulás mellett az énekkarban énekeltem, hisz muzikális családban nőttem fel.

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán kiváló tanulmányi eredménnyel nyertem el a Népköztársasági Ösztöndíjat. Egyetemei éveim alatt demonstrátor voltam a politikai gazdaságtan tanszéken, elsősorban a gazdaság és a jog összefüggésit kutattam. 1987 februárjában „cum laude” minősítéssel avattak jogi doktorrá.

Első munkahelyem a MÁV Záhonyi Üzemigazgatósága volt. 1991-ben szakvizsgát tettem. 1993-ban a Kisvárdai Polgármesteri Hivatal dolgozója lettem, csoportvezetőként dolgoztam, majd aljegyzőnek neveztek ki. 2001 májusától az aljegyzői és a jegyzői feladatokat is elláttam, ezek nem voltak könnyű évek. 2004. február 1-jétől a képviselő-testület Kisvárda város jegyzőjévé nevezett ki. Legfontosabb feladatom a hivatal irányítása, az önkormányzat törvényes működésének biztosítása és az ügyfelek megfelelő szintű kiszolgálása. Ez a mai világban, az állandó politikai csatározások közepette nem könnyű dolog.

Minden körülmények között be kell tartanom a legfontosabb elvet: a jegyző ne politizáljon! Döntéseiben tartsa magát távol a politikai pártok érdekeitől, ellenkező esetben hitelét veszíti.

Törökné dr. Nagy Irén jegyző asszonynak igen szerteágazó a feladatköre. Szívesen vállal konzulensi feladatot, Kisvárdán és környékén sok államigazgatásban tanuló diáknak segített elsajátíttatni a szakma fortélyait. (Eddig minden diákja jelest kapott a gyakorlat után!)

Korábban felügyelő bizottsági tag volt az ISZC Kht.-nál, szakmai folyóiratokban publikál, jelenleg 20 kisváros polgármesteri hivatalának szervezeti felépítésével foglalkozik. Emberpróbáló munkája mellett minden szabadidejét családjával tölti. Férje Török János, aki Záhonyban a MÁV Csomóponti Főnökség környezetvédelmi ügyintézője, sokat segít a házi munkában és a kertben. Péter fiuk a Bessenyei György Gimnázium harmadikos diákja. Anyai örökségként jól énekel, apjától szintén muzikalitást örökölt, szintetizátoron játszik. Zenekaruk már eddig is szép sikereket ért el. Dávid általános iskolás, a tanulás mellett a számítógéppel való foglalatosságot kedveli.

Törökné dr. Nagy Irénnek megmaradt az irodalomszeretete: Nagy Lajos, Szabó Magda és Márai Sándor műveit olvassa legszívesebben. A zenében „mindenevő”, de diákkorát idéző kedvenceit: az ABBA együttest, Koncz Zsuzsát és Zoránt hallgatja leginkább. Fájlalja, hogy kedvelt testmozgására, az úszásra kevés ideje jut. Szeret utazni a családdal: a hazai tájak közül a Dunántúlt kedvelik, de jártak már Bulgáriában és nagyon megkedvelte Prágát, ahol férjével néhány kellemes napot töltött az elmúlt évben.

Életével, az eddig megtett úttal, elégedett. Jegyzőként továbbra is a közjót kívánja szolgálni. Munkálkodik azon, hogy minél többen találják meg boldogulásukat Kisvárdán és környékén. Családanyaként fiai taníttatását, boldogulását tartja élete céljának és értelmének, férjével együtt szeretné őket útjukra bocsátani.

Senecával együtt vallja:
„Minden elmúlik,
amit a világ szépnek talál,
a kegyetlen sors
a gazdagságot hamar elrabolja,
csak az erény és a tudás marad örök.
Ezek felett a sorsnak nincs hatalma.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)