Szabolcsbáka

A mára komoly élettapasztalatokkal, több évtizedes köztisztviselői múlttal rendelkező Vastag Mihálynét 1948. október 15-én, Pap községben anyakönyvezték Tápay Katalin néven.

Édesanyja, Ruszinkó Mária, ma 82 éves, nyugdíjas. Édesapja, Tápay Tibor, gyermekének négyéves korában távozott az élők sorából. Így a kis Katalinnak csak kevés emléke maradhatott róla. Sándor nevű fiútestvére kertész. Családjával Budapesten él. Ferenc bátyja, aki festő volt, 1993-ban hirtelen távozott az élők sorából. Férje, Vastagh Mihály, körzeti felügyelő, aki 1995-ben hunyt el. Fiuk, a 33 éves Zsolt, programozó, már nős. Felesége, Papp Ilona, a szabolcsbákai polgármesteri hivatalban dolgozik szociálpolitikai ügyintézőként.

Vastagh Mihályné az érettségi vizsgáit 1967-ben Törökszentmiklóson, az akkori mezőgazdasági technikumban tette le. Ezt követően három évig járt a szegedi JATE jogi karára. Szülőfalujában, Pap községben mint igazgatási előadó kezdi meg köztisztviselői pályáját 1968-ban. Ennek folytatásaként 1973-ig az Anarcs Községi Tanács vb-titkára volt. Az akkori Kisvárdai Járási Hivatalban 1973-tól, annak megszűnéséig dolgozik. Közben levelezőn elvégzi az Államigazgatási Főiskolát, 1982-ben. A kisvárdai városi tanácson mint titkárságvezető helyettes dolgozott 1987-ig, majd a GAMESZ igazgatója 1990-ig. Az év elején keresik meg a szabolcsbákai képviselő-testület tagjai, élükön László Józseffel, az akkori polgármesterrel, hogy legyen a jegyzőjük.

A jegyző asszony emlékezete szerint a falu lakosságának túlnyomó többsége akkor is törvénykövető módon élt és dolgozott. A szükségessé vált hatósági intézkedéseket végrehajtották, illetve betartották. Mint mondja, nem volt gond az árkok tisztasága, a gaz irtása. A rendszerváltozás óta a lakosság egy részének módosult a „szemlélete” a falu közös dolgait illetően. Úgy vélik, hogy „nekik több jár”, őket az önkormányzat „köteles eltartani”, rájuk csak a jogok vonatkoznak a társadalom írott és íratlan szabályai közül. Azok az emberek csak elvárnak, és elfelejtik azt, hogy az önkormányzatiságnak vannak olyan kötelező feladatai, amik ellátása elsődleges, s azoknak esetenként meg kell előznie a segélyek osztogatását. A hivatalban előforduló konfliktusok leggyakoribb oka az, hogy a munkaképes lakosság körében élnek olyanok is, akik már nem is akarnak dolgozni, csak a szociális ellátásból származó segélyből és támogatásból kívánnak megélni. A jegyző asszony szavai szerint nagyon „félreértelmezik” a demokráciát. Szomorú tény az, hogy az érintett családokban a gyerekek tartják el a szülőket… Ide kapcsolódó adat, hogy az önkormányzat évi szociális segélykerete csupán 35 millió forint. Igaz az is, hogy a városok jótékony közelségéből eredően a munkanélküliség csupán 15 százalékos.

Vastagh Mihályné, visszaemlékezve a faluba érkezésére, elmondja, hogy a közhivatalok állapota tragikomikus volt. Szinte valamennyi hivatali épület romosabbnál romosabban nézett ki. A középületekre nyugodt szívvel kitehették volna a „Vigyázat, életveszély!” táblát. 1990-től kezdődően, saját szűkös anyagi erőforrásaik és a pályázati lehetőségek célszerű felhasználásával egymás után hozták használható állapotba, tették emberi munkára alkalmassá a középületeket, utoljára hagyva a polgármesteri hivatalt. Abban az időben a jegyző asszony reggeltől estig csak pályázatokat írt. A valódi jegyzői munkára maradt a hétvége, az ünnepnapok. A segítő családi háttér említése mellett, hangjában őszinte melegséggel szól a képviselő-testület támogató hozzáállásáról, megoldásközpontú szemléletéről.

A múlt idézése után Vastagh Mihályné megemlíti azokat a szociális és egyéb juttatásokat, amiket csak a faluban kapnak az arra rászorulók. Így szól az általános iskolások ingyen tankönyvéről, a közép- és felsőfokú tanintézetekben továbbtanulók rendszeres, havi támogatásáról. A családokat minden évben karácsonykor, fejenként 2000 forintos ajándékcsomaggal segítik. Az öregek, az idősek napja alkalmából hasonló értékben kapnak támogatást. Akinek szüksége van rá, ingyen gondozónőt vehet igénybe.

Ugyancsak az önkormányzat fizeti a heti kétszeri alkalommal megtartott fogászati kezelésre alkalmassá tett helyiség működtetésével kapcsolatba felmerülő költségeiket.

A korosztályok eltérő kulturális igényeit szem előtt tartva állítják össze a Faluház műsorainak kínálatát. Klubfoglalkozások és diszkó váltja egymást. Gyermeknapon a mini vidámpark szolgáltatásait a főszereplők ingyen vehetik igénybe.

Kapcsolatáról az emberekkel, a munkatársakkal a jegyző asszony csak annyit mond, úgy érzi, befogadták, megbecsülik a munkáját. A falu első emberével, László Józsefné polgármester asszonnyal nem csak sorsuk hasonlósága miatt vannak bensőséges viszonyban. Segítik, támogatják egymás törekvéseit a faluközösség érdekében. Nem mindennapi életútját a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt, a Pro Urbe és a Szabolcsbáka Díszpolgára kitüntetés jelzi.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)