Karászi László

Vállalkozó – a Karászi Tüzép tulajdonosa,

Dombrád–Pátroha

szszb 23 ai Karászi László 2.jpgÉdesapja, Karászi Kálmán életében közismert és elismert személyiségnek számított Dombrádon. Nemcsak azért, mert jó szakemberként irányította a Dombrádi ÁFÉSZ pátrohai fűrészüzemét, hanem azért is, mert feleségével együtt a gazdálkodásban, a gyermekekről való gondoskodásban is példát mutatott. Mindemellett közösségi ember is volt, hiszen a dombrádi református gyülekezetben gondnokhelyettesi tisztséget töltött be. Napjainkban – két gyermeke közül az idősebbik – Kálmán viszi tovább az apai örökséget gazdálkodóként.

A kisebbik gyermek, László 1963. november 30-án született Dombrádon. Már kisgyermekként bekapcsolódott a ház körüli tennivalók végzésébe: etette a hízóbikát, a fejőstehenet, disznópásztorkodott, és a Tisza-töltésen forgatta, gyűjtötte a szénát. Ha tehette, társaival együtt szívesen futballozott, de a tanulásra is maradt ideje. Elsősorban a matematikát kedvelte, igen sokat tanult az egyébként rendkívül szigorú tanárnak számító Samu Istvántól.

Középfokú tanulmányai során is – Nyíregyházán a Vendéglátóipari Szakközépiskolában – a kitűnők közé tartozott. Középiskolai éveiből ugyancsak egy matematikatanár, Hargitai András maradt meg jó emlékezetében.

1980-ban frissen szerzett szakképesítésével felszolgálóként kezdett Dombrádon a vendéglőben. Később – a „keménykezű” Becker igazgató úr által irányított – Dombrádi ÁFÉSZ különböző részlegeiben dolgozott: Pátrohán, Gégényben, Tiszakanyáron, majd újra Dombrádon az Erzsébet utcai sarki kocsmában. Hamar „megfizette a tanulópénzt”, ám az itt töltött évek elsősorban emberismeretből adtak számára máig hasznosítható tapasztalatokat.

Miután eldöntötte, hogy addig nem alapít családot, amíg a katonai szolgálatot le nem tölti, hamar „letudta hazafias kötelezettségét”: Budapesten egy építőmunkás-zászlóaljnál szolgált, szakmájából eredendően a konyhán.

1990-ben került „édesapja keze alá” a fűrészüzembe, ahol műszakvezető, majd egy fél évvel később a szemközti Tüzép-telep árukiadója lett. Miután a tennivalókat igen hamar elsajátította, sőt még a könyvelésbe, az adminisztrációba, a napi jelentések készítésébe is „besegített”, a rendszerváltás idején elegendő felkészültséget érzett magában ahhoz, hogy az időközben eladásra meghirdetett telepet banki hitelből megvásárolja.

Önálló, „maszekvilágbeli” tevékenységét a klasszikus „tüzépi” tevékenységgel, építőanyag-kereskedelemmel kezdte. Keményen dolgozott, minden fillér hasznot visszaforgatott a vállalkozásba, így néhány év múlva megvette az első használt IFA-t áruszállításhoz, majd a„kis lépések taktikáját” alkalmazva folyamatosan bővítette a cég tevékenységi körét.

Ma már három sikeres céget „üzemeltet”: a Tüzép irányítója felesége lett, belföldi teherfuvarozó vállalkozása a telep szállítási igényeit elégíti ki, míg harmadik cége három kamionnal nemzetközi teherfuvarozást végez. Összesen 17 dolgozót foglalkoztatnak, és árbevételük az induláskori tízmillióról – csak a Tüzép esetében – 300 millió fölé emelkedett napjainkra.

Karászi László a református egyházban megörökölte édesapja posztját, a gondnokhelyettesi tisztséget, emelt fővel és tiszta szívvel vállalja és végzi presbiteri tennivalóit. Nem feledkezik meg szűkebb pátriájáról sem: lehetőségeihez mérten támogatja a várost céljai elérése érdekében.

„Az eredményekhez, a sikerhez vezető úton legfontosabb tulajdonság a kitartó, következetes munka – vallja Karászi László. – 1992-től minden reggel hét órakor én nyitok, és este én zárok, gyakorlatilag két ember helyett dolgozom, az éjszakai alvásra legfeljebb néhány óra jut. Tény az is, hogy a feleségemnek, a családi háttérnek legalább olyan érdeme van eredményeinkben, mint nekem. Fontos dolognak tartom, hogy az ember tartson rendet és tisztaságot maga körül, ezért is érvényes nálunk a „seprű, lapát, furik” szlogen, aminek meg is van az eredménye, hiszen szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy telepünk rendezettsége, kiépítettsége, környezete nemigen hagy kívánnivalót maga után.”

1986-ban kötött házasságot Henter Erikával, aki korábban a demecseri szövőgyár irodáján dolgozott. Két gyermekük közül Erika 1987-ben született, ő is a vállalkozásban tevékenykedik. Az öt évvel fiatalabb László elsős ipari tanuló.

Karászi László szereti az autókat, mindig szívesen „bütykölte” a cég teherautóit, gépeit. Kedveli a Forma-1 versenyeit, a tavalyi magyarországi futamot is a helyszínen tekintette meg.

Mindemellett igazi hobbija a munka, hiszen „hajtja a vére”: a szüleitől tanult normáknak ő is meg akar felelni.

Eddigi életútjával elégedett. Mindig talál maga körül új kihívásokat, még számtalan terve van. Korántsem érzi kiteljesedettnek tevékenységét, reméli, hogy a továbblépéshez még néhány tartalékot meg tud mozgatni, néhány új ötletet meg tud valósítani.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 23. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése