Dombrád

A barátságos, nyílt, őszinte emberi kapcsolatok, az alapvető erkölcsi értékek tisztelete jelentette azt a hatalmas erőt, amelyet a diploma átvétele után dr. Teremy Ágnes családorvos fontosnak ítélt meg a leendő életpálya megválasztásakor. Úgy gondolta, hogy falun vagy kisvárosban a lakosság még élénkebben ápolja az évszázados egymásrautaltságból fakadó tulajdonságokat. A pezsgő városi élet legfeljebb kikapcsolódást vagy egyfajta kuriózumot kínált, de semmiképpen nem a hétköznapok kereteit.

Teremy doktornő 1970-ben Nyíregyházán született, és a szomszédos Demecserben nőtt fel. Édesanyja, lánykori nevén Sipos Erzsébet, a demecseri polgármesteri hivatalban a szociálpolitikai ügyek intézője. Édesapja, Teremy Károly, a kultúrház gondnoka. Dóra húga Szegeden tanul társadalombiztosítást. Férje, Dombóvári Gábor, építész, a közeli megyeszékhelyen, Nyíregyházán, dolgozik.

Bizonyára az otthoni indíttatás adta az ötletet a másokon való segítésnek, s így az orvosi pálya választásának. Volt benne annyi kihívás is, hogy a legnehezebbnek ítélt egyetemet is el tudja végezni a fiatal lány. No és különösen kiemeli a doktornő az egykori családorvos, dr. File János, kéki családorvos szerepét, aki szellemi mentorként állt mindig a felnövekvő lány mellett. Nemcsak gyerekként ismerhette meg, mint a családjuk igazi háziorvosát, hanem ott volt a ballagáson, a diplomaosztáson, az esküvőn. Ha az egyetemi vizsgák nehézségeiről, vagy az orvosi pálya napi dolgairól beszélgettek, File doktor úr a maga emberségével, szakmaiságával azt a többlet energiát jelentette Teremy Ágnesnek, amely nélkül nagyon nehezen boldogult volna a sokrétű feladatok között. Nyaranta maga mellé vette a rendelőbe, megtanította, hogy kell a gyakorlatban a beteget vizsgálni, elbeszélgetni vele, fájdalommentesen beadni az injekciót. Máig felbecsülhetetlen szerepet tölt be az orvos a hivatásgyakorlás során felmerülő témák megbeszélésében. Empátiás készségével, türelmével, emberségével igazi példakép.

Teremy doktornő vegyes körzetben lett kinevezett vállalkozó háziorvos. 1700 gyermek és felnőtt tartozik a körzetébe. Dombrádon és Újdombrádon három orvos látja el a körzetekben a tennivalókat. Itt is az a tapasztalat, mint országosan, hogy légúti és mozgásszervi problémákkal keresik fel a családorvost a rendelőben. A gyermekek szinte kizárólag felső légúti panaszokkal kerülnek hozzá. Túlnyomó részüket itt helyben ellátja a doktornő, tehát a befejezett ellátás – amelyet a szakmai követelményekben megfogalmaznak – itt is megvalósítható. Az már a társadalombiztosítás és az egészségügyben kialakított finanszírozási rendszer számlájára írható, hogy mégis tovább küldi szakrendelésre a betegek egy részét a doktornő. Ugyanis, ha a szakorvos írja fel a receptre az egyébként ő általa is javasolt gyógyszert, a beteg csupán töredékét fizeti, mintha ugyanazt a vényt a háziorvostól vinné.

Sajnos, a megélhetési gondok, az elvesztett munkahelyek, a korábbi biztonságérzet megrendülése és még számos tényező miatt egyre gyakoribb jelenség a depresszió. Testi tünetekben megnyilvánuló panaszok formálódnak egy rövid beszélgetésben is a lelket megnyomorító, örökké jelenlévő gonddá. Ezeket pedig nem lehet meggyógyítani egy szorongásoldó tablettával. Sokan nyúlnak a pohár után, a mértéktelen alkoholfogyasztás pedig kikezdi a szervezetet, csökkenti az amúgy is megrendült ellenálló képességet. A családorvos hiába javasolja az életmódváltást, a testmozgást, a szerényebb s főként zsírmentes étkezést. Ha meg is születik valakiben az elhatározás, az rendszerint nem tart egy-két hétnél tovább, s minden visszatér az eredeti kerékvágásba.

Az orvosi pálya melletti döntés után azt kellett egyértelműen tisztázni, hogy melyik szakterületet akarja majd művelni egy életen át a fiatal doktornő. A már említett File doktor példája a családorvoslást sugallta. Ágnes igyekezett olyan szakmában is gondolkodni, amely a majdani családdal, a gyermekek felnevelésével is jól összeegyeztethető. Tetszett a pszichiátria – dolgozott is egy évet a nagykállói pszichiátriai szakkórházban. Szóba jöhetett volna a bőrgyógyászat, de mégis a családorvosi szerep mellett tette le a voksot. Annak örült, hogy három kolléga vállalhatja a két település betegeiért a felelősséget.

Az pedig igen lényeges szempont volt, hogy a vidék csendje, békéje vegye körül. Olyan környezetet álmodott magának, amelybe belefér a szülők közelsége, a férje szintén közelben megtalált munkahelye. Ha szabad ideje adódik, kerékpárral kimegy a Tiszához. A méltóságteljes folyó, a varázslatos ártér a lélek békéjét, a harmóniát megteremti, és energiával tölti fel. Nincs az a nagyvárosi zsivaj, amelyre felcserélné a táj adta nyugalmat. S ehhez társul az itt élő emberek közvetlensége, a megbecsülés, szeretet, a tisztelet, amely megadja a keretet az orvosi pálya gyakorlásához.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)