Dombrád

Az egészségügyben szerzett végzettséget, és soha nem gondolta volna, hogy óvónőként veszi majd hasznát egykori ismereteinek. Rácz Ernőné a dombrádi Tündérkert Óvoda vezetője, szinte minden, a gyerekek körében gyakran előforduló hűléses, náthás, lázas állapotra rögtön tudja a szakszerű megoldást. Pedig nem az óvónői pályára készült, de ma már semmi mással nem cserélné fel hivatását.

Dombrádon született 1953. január 13-án. Édesanyja, néhai Szántó Ella szakácsnőként dolgozott a helyi étteremben, édesapja, Balla Péter földművesként kereste a család kenyerét. Sajnos már ő sem lehet családja körében. Testvére, Péter elektroműszerész. Férje, Rácz Ernő a dombrádi termelőszövetkezet elnöke. Házasságukból két gyermek született: György banktisztviselő Budapesten, Emőke harmadéves német–könyvtár szakos hallgató a Nyíregyházi Főiskolán.

Rácz Ernőné, született Balla Katalin, a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1971-ben. Az ő osztályuk volt az első szakközépiskolai osztály. Mint onnan mindenki, ő is az egészségügyben helyezkedett el, a nyíregyházi laborban kezdett el dolgozni. 1974-ben férjhez ment, és hazajött a szülőfalujába. Úgy gondolta, az egészségügyi ismeretek az alapműveltség részét képezik, és családjában, munkahelyén is hasznosítani tudja majd a középiskolában szerzett tudnivalókat. Véletlenszerűen kapcsolódott az óvodai életbe, viszont rabul ejtette ez a varázslatos világ. Ennek lassan három évtizede, s a közel harminc év alatt nemcsak nevet, hanem megbecsülést szerzett magának, és az általa vezetett intézménynek. Az indulásnál dolgozott Tiszakanyáron és Újdombrádon, majd 1980-ban az akkor újonnan épült óvodába helyezték, 1982-től napjainkig ő tölti be a vezető óvónői tisztséget.

A vigasztalanul zuhogó őszi esőben makulátlan tisztaság fogad az épület falai közt. A sáros gyerekcipők nyomát ügyes kezek azonnal eltüntetik. Ebéd után a kicsik már lefeküdtek, a legtöbbjük már el is aludt, a szieszta suttogó hangjai teremtenek meghitt légkört. Ráczné Katika büszke arra, hogy a 75 személyes intézményben 118 gyereket látnak el, ám egy kicsit panaszkodik a zsúfoltságra, a bővítés régen esedékes, terveik szerint újabb csoportot alakíthatnak hamarosan.

Fejlesztőcsoportot hoztak létre 2002 őszén. Mint a vezető óvónő elmondja: minden gyerek fejlesztésre szorul valamelyik területen. Az egyik izeg-mozog, a másik szerényebb képességekkel van megáldva, éppen ezért nem korrekciós csoportot hoztak létre, hanem tízesével minden gyerek részt vesz a fejlesztőcsoport életében. Két és fél hónappal az intézkedés meghozása után a szakemberek már látják az eredményeket. A hét óvodapedagógus így még eredményesebben szervezheti a plusz foglalkozásokat. A fejlesztőcsoport elfoglaltságai mellett jelenleg gyermektáncot oktatnak óvodai keretek között.

Neveljünk játékkal! – ezzel a címmel fogalmazták meg helyi nevelési programjukat. Áttanulmányozták az országos alapprogramot, valamint megnézték néhány társintézmény szakmai elképzeléseit, és úgy találták: a gyermeki személyiség a játékos tevékenységekben fejleszthető legjobban.

Lassan a második generációt neveli Ráczné Katika, és érdekes összehasonlítást tehet a közel harminc év távlatában. Régebben a szülők mindössze a gyermek megőrzését, biztonságos felügyeletét, és a meleg ételt várták el az óvodától. Ma már azt szeretnék, főként a tanultabb szülők, hogy szinte iskolai körülmények közt szerezzenek ismereteket. Nem kevesen hiányolják például az úszásoktatást. Bár a vezető óvónő megjegyzi, a szülők többsége az óvodától várja el még a családi feladatok megoldását is. Megdöbbentő, de gyakran itt az óvodában tanítják meg a gyereket arra, hogy köszönjön egy felnőttnek.

A Nyíregyházi Főiskola óvónői szakát végezte el Ráczné, majd 1996-ban drámapedagógiai szakon szerzett oklevelet. Óvodapedagógus kartársai, beosztottai is rendszeresen képezik magukat, gyermektáncból, testnevelésből, bábozásból, anyanyelvoktatásból mutathatnak fel bizonyítványt jártasságukról.

A videó és a számítógép elé ültetik a felnőttek esténként a kicsiket, de sajnos ritkán beszélnek közös családi kirándulásról vagy a szülőkkel végzett együttes munkáról. Rácz Ernőné szeretne változtatni ezen a kedvezőtlen tendencián. Ebben minden bizonnyal segít majd a Rétközi Óvodaszövetség, amelyhez két éve csatlakoztak. Sok új információt ad, előadásokra, továbbképzésekre, megbeszélésekre kerül sor óvodaszövetségi keretek között. Mint Ráczné elmondja, a látszat ellenére ma nehezebb foglalkozni a gyerekekkel, nemcsak a neveltségi szintjük alacsonyabb, mint korábban, hanem a szülők a szolgáltató óvodai jelleget úgyis értelmezik, hogy mindenbe beleszólnak. Szabadidejében olvas, és a családjával foglalkozik a vezető óvónő. Látszik rajta, elégedett ember.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)