Fényeslitke

Biztonságban érezheti magát az a gyerek, akit ő szeretettel felemel és gyengéden a vállához szorít. Szülők, felcseperedett gyerekek, kartársnők, gazdasági és önkormányzati vezetők ismerik és tisztelik szűkebb és tágabb környezetében.

Szeretet övezi. S a szeretet, a család ünnepén a legutóbbi karácsonykor duplán ünnepelt: ekkor volt a 35. házassági évfordulója. Immár 35 éve él boldog házasságban férjével, aki vasúti tisztként vonult nyugdíjba. Jó légkört tud maga körül teremteni a családban és a munkahelyen egyaránt. A fényeslitkei vezető óvónőről van szó, akinek a neve Nagy Sándorné.

A szimpatikus, meleg hangú asszonyra jellemző, hogy pedagógiai hitvallásának megfogalmazásához egy Váci Mihály-verset kölcsönzött. E verset értelmezhetjük átvitt értelemben és a szó szoros értelmében is. Íme egy idézet a versből:

“Osztani magad, hogy sokasodjál,
kicsikhez lehajolni, hogy magasodjál,
hallgatni őket, hogy tudd a világot,
róluk beszélni, ha szólsz a világhoz
Széjjel szóródni − eső a homokra,
sivatagnyi reménytelen dologra
ha nyár se lesz tőled,
s a táj se lesz zöldebb,
kutakká gyűjt a mély − soká isznak belőled!”

Nos, a tudás legmélyebb, legtávolibb kútja talán nem is a középiskolában, nem is az egyetemen, hanem az óvodában van. Nagyné az alapokra, sőt az alapok alapjára tanította és tanítja a legapróbb emberkéket. Itt szárnyal először szabályosan a vers, itt cseng a fülben a rím, a rajzlapon itt alakulnak ki az első szabályos körvonalak, itt jön ki a ceruza végéből a lovacska, a piros alma, a baba, itt alakul ki a kézügyesség, itt kel szárnyra a fantázia, a botladozó léptek itt kezdenek stabilizálódni…

Szép hivatás az övé. És felelősségteljes. Felel mindazért, hogy a felsoroltak és a fel nem soroltak rendben menjenek. Nem költői, inkább szakmai önéletrajzában az áll, hogy már gyermekkorában vonzódott a pedagóguspálya iránt. 1957-ben szerezte meg az oklevelét. Egy másik, innen távoli szabolcsi faluban, Leveleken kezdett. Két évig istápolta, tanította a leveleki gyerekeket. Ide jött férjhez Litkére, természetes, hogy ide kérte áthelyezését. Hosszú ideje, 1959. augusztus 1-től ebben a községben van a munkahelye. Itt vívott ki szakmai tekintélyt magának. Már az első években is helyettesítette a vezetőt, aztán 1963. február 1-jén megüresedett a vezető óvónői állást, vele töltették be. Rábízták a vezetést. Nem kevesebb mint 31 éve vezető egy helyen, egyhuzamban. Nem sokan dicsekedhetnek ilyennel széles e hazában. A bő három évtized alatt többnyire az általános iskolához tartozott az óvoda. Ez idő alatt hét iskolaigazgató jött és ment, ő maradt. 1990-től önálló az általa vezetett óvoda. Mind az iskolának, mind az óvodának elöljárója volt a település választott vezetője. Nos, az utóbbi három évtizedben váltotta itt egymást öt tanácselnök, illetve polgármester. Ennyi vezető elégedett volt a munkájával. Ám nem is erre a legbüszkébb, hanem arra, hogy a szülőkkel nagyon jó kapcsolatot alakított ki. Van olyan gyerek az óvodában, akinek másfél-két évtizeddel ezelőtt az anyját, vagy az apját is tanította.

Közismert, hogy a hetvenes, nyolcvanas években nem minden gyereket vettek fel óvodába, túljelentkezés volt, s az épületek korszerűsítésére, bővítésére, a technikai és szemléltetőeszközök beszerzésére kevesebb volt a pénz a kelleténél. Nagyné ekkor bizonyította be igazán jó szervező készségét, kapcsolatteremtő készségét. Az óvoda fejlesztésében társadalmi munkában segített a helyi lakosság, a vasút szocialista brigádja, a tsz, az olajvállalat és az építő nagyvállalat, a KEMÉV. (Szemléltető képeket maga is készített korábban.)   „Harcolnia” kellett, hogy 1990-ben kialakuljon egy korszerű óvoda a községben. Igaz, az óvoda létrehozását a polgármester asszony is szívügyének tekintette. 1979-ben miniszteri dicséretet kapott, 1985-ben a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Plusz a helyi és a járási vezetők anyagi és erkölcsi elismeréseinek is örvendhetett.

Az elismerések mögött példamutató munka rejlik. S ezt nem udvariasságból állíthatjuk, ezt szó szerint kell venni, ugyanis a kisvárdai járás bázisóvodája volt a fényeslitkei. Ide jártak szakmai továbbképzésekre a környékbeli óvónők. Öt község nevelő testületének több éven át szakmai vitavezetője volt. 1974 és ’76 között Nyíregyházán elvégezte az óvodapedagógiai komplex gyakorlati szemináriumot. Négy évig gyermekvédelmi felelős is volt. A cigány származású gyerekek istápolása mindig pluszfeladatokat jelentett neki és a testületnek. Jó, diplomás szakembergárdát alakított ki maga körül. Négyen a vezetése alatt szereztek diplomát.

Ilus óvó néninek egy fia, egy lánya és négy unokája van. Gyermekszeretetét így nem csak a munkahelyén, a családi körben is gyakorolhatja.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)