Fényeslitke

Generációk óta ehhez a barátságos rétközi faluhoz kötődik Bodnár Béla őseinek élete. Talán a hagyománytisztelet, talán a békés, meghitt otthon varázsa teszi, hogy a ma már alpolgármester építész fejében meg sem fordult, hogy másutt is kereshetné a boldogulás útját. Pedig egyedüli gyerekként a szülők biztosan támogatták volna tervei végrehajtását.

A cseperedő gyerekembert sokkal jobban izgatták a műszaki, technikai kérdések, így ideje jó részét ezeknek szentelte. Nem véletlenül jelentkezett az általános iskola elvégzése után a nyíregyházi Építő- és Vízügyi Szakközépiskolába.

1973-ban érettségizett és a nagykorúság határán megfogalmazta életcélját: szeretne építész lenni.

A családban ennek legfeljebb annyi előzményét fedezhetjük fel, hogy anyjának az öccse ácsmester volt. Az alkotás öröme, a rajz, az építőkocka és természetesen a foci töltötte ki a fiatalember mindennapjait. A szülei azt szerették volna, ha diplomát szerez, a hagyományos mezőgazdasági tevékenységhez egyébként sem érzett különösebb vágyat.

Érettségi után a kisvárdai tanács költségvetési üzemében helyezkedett el mint technikus, ahol később műszaki vezetői beosztásban is dolgozott. A nagybetűs élet kapujában megfogalmazott céljához akkor került közelebb, amikor sikeresen felvételizett az Ybl Miklós Műszaki Főiskolára. Nagy teher nehezedett rá, mint egyetlen gyermekre, az édesapja akkoriban rokkant meg.

A négyéves főiskola az annyira áhított pályához napról napra közelebb hozta. Az utolsó évben pedig feleségül vette a dombrádi születésű Pálur Évát. Házasságukból két gyermek született, Éva tizenhárom éves, hetedik osztályos, Enikő tizenkét éves, ötödikbe jár. A felesége kozmetikus és Kisvárdán talált állást a szakmájában.

Általában izgatja az emberek fantáziáját, hogyan élhet egy építész, milyen körülményeket teremtett a családjának a hétköznapok hátteréül. Bodnár Béla nappalicentrikus házat tervezett, három kisebb szobával. Fontos szempontnak tartotta, hogy később, az igények és a lehetőségek változásával az otthona bővíthető legyen. Ami fix pontnak számított, az az, hogy a családi fészek helyszíne Fényeslitke.

Amint leszerelt, Záhonyba került, a MÁV Beruházási Felügyelőségre, ahol műszaki ellenőr lett, építész vonalon. Később az épületfenntartási feladatokból kapott egyre jelentősebbeket. Önálló főnökséget alakítottak, épület- és közmű-gazdálkodási főnökség néven. A fenntartás, az üzemeltetés, a felügyelet, és a karbantartás irányítása tartozik Bodnár Bélához. Jelenleg hatvanan dolgoznak a keze alatt, szellemi alkalmazottak és fizikaiak egyaránt.

A Bodnárok korábban is megbecsült tagjai voltak Fényeslitkének. Az bizonyára nem véletlen, hogy a legutóbbi önkormányzati választáson a huszonöt jelölt közül az első helyen jutott be. Az ezeregyszáz választó közül hatszáztizenhárman voksoltak rá. Ez az arány magától értetődővé tette, hogy őt tették meg alpolgármesternek.

− Terveimben a falu komfortosítása szerepel − említi Bodnár Béla. − Mindig is izgatott a település fejlesztése, ügyeinek előbbrevitele, most hivatalból is ez a kötelességem. A telefont már nem lehet tovább nélkülözni, a szennyvízelvezetés, noha ez a legdrágább beruházás, mégiscsak a sürgős feladatok közt szerepel.

Az alpolgármester a településfejlesztési bizottság munkájában vesz részt közvetlenül, mivel a beruházási munka nem ismeretlen számára. Úgy véli, hogy Záhony átrakókörzet fejlesztésével kapcsolatban szerzett tapasztalatai is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Kisvárda szomszédságában sikerül egy csodálatosan szép települést létrehozni és működtetni.

Ebben persze, az itt élőknek is komoly szerep jut. Úgy látják, a fiatalok szívesen telepednek le a községben, ezért is alakítanak telkeket, ne legyen hiány házhelyben. A kulturáltság terén is van mit tenni, csak össze kell fogni a falu népét és a közös ügyek érdekében mozgósítani a tettrekész erőket.

Annak örül, hogy a vandál pusztítástól Fényeslitkének egyelőre nem kell tartania, az itt élő emberek szorgalma, szépérzéke, rendszeretete kora tavasszal megmutatkozik az ápolt előkertekben, a takaros udvarokban.

No és a házakat is meg lehet nézni, bármelyik városnak előnyére válna, ha ilyen szép otthonokat építenének maguknak a polgárai.

Aktív kikapcsolódásként a sportot választotta, a megyei első osztályban kézilabdázott, szeret úszni és mindenekelőtt kirándulni. A Tisza a maga varázslatos szépségével, vadregényes partjaival mindig is lenyűgözte, még ma is itt tölti szívesen a szabad idejét.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)