Fényeslitke

Látott-e már a kedves olvasó komplex baromfitelepet? Ahol száztíz kakas udvarol ezer tyúknak. Ahol a keltetőgép melege a tojásból aranysárga kiscsibét csalogat elő. Ahol reggelire, vagy tésztába való tojást és húst termelnek.

Kevés ilyen telep van szűkebb hazánkban. Fényeslitkén Sipos Ferenc kistermelő portáján található a szóban forgó baromfitelep.

Érdekes látvány fogadja a portára látogatót. A takaros ház előtt tiszafák, fenyőfák marasztalják a tekintetet. Jókora farkaskutya látja el az őr szerepét. A kisteherautó a hátsó udvaron áll, mögötte kezdődnek az ólak. A vedletés időszakára külön a tyúkoké, külön a kakasoké. A köztes gazdasági épület több mindenre, így takarmánykeverésre és -tárolásra is alkalmas. A keltetőgép külön kis világ.

Sipos Ferenc jó megjelenésű, magas férfi. Családi vállalkozásként „viszi az üzletet”. Kistermelőnek nevezi magát. Felesége és nagy fia a segítő társ. (Két lánya is van, az egyik egészségügyi dolgozó, a másik idegennyelvi titkárnőképzőbe jár.)

Ennyi gondozásra, ellátásra szoruló állatot lehetetlen hosszabb időre itt hagyni, így aztán nem könnyű megoldani az üdülést. Szereti a turizmust, ám többnyire a szépséges Tisza-partra jut el családjával, barátaival, itt, a vízparton a bográcsban fő néha a finomság.

A közeli Komoróban nőtt fel Sipos Ferenc, de ide nősült Litkére 1970-ben. Rá egy évre, 1971-ben merész vállalkozásba kezdtek a feleségével. Azóta tenyésztenek és árulnak baromfit és tojást. (Már nem is emlékeznek rá, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás.) Kis híján negyed százada dolgozik a „szakmában”. Joggal nevezhető ez a komplex tevékenység szakmának. Az eredeti szakmája villanyszerelő. Van is egy kis barkácsműhelye, aminek több szempontból is hasznát veszi. Azért is például, hogy a keltetőgépet meg tudja javítani. Szóval annak idején negyed századdal korábban nem volt divat a vállalkozás, a kistermelés, sőt a maszek szót gyakran pejoratív értelemben használták. Nem törődött vele.

Mert tudta, hogy ebből a becsületes munkából meg lehet élni, s ez a becsületes munka sok-sok embernek használ, hiszen élelmet, fontos, nélkülözhetetlen alapélelmiszert állít elő.

Sokan nem mertek és nem mernek belefogni egy hasonló vállalkozásba, mert féltek, illetve félnek a csődtől. Egyesek szerint nagy az elhullás veszélye, mások szerint drága a táp, egyre nagyobb az önköltség, egyre kisebb a fizetőképes kereslet. Ez mind igaz − ismeri el. Ám nyomban hozzáteszi: a szakszerű, körültekintő munka nyereségessé teheti a vállalkozást.

Emlékszik arra is, hogy már volt pestis a faluban, de az ő udvarát elkerülte. Itt érdemel említést, hogy jó a kapcsolata a település illetékeseivel, s az állatorvosokkal. (A szellőzést magas csővezetékkel megoldotta.) Két évvel ezelőtt a takarmánykeverést is megtanulta, így olcsóbban megússza az állatok etetését.

Magyarázta, hogy a tápnak mi mindent kell tartalmaznia, hogy a tojás és a hús jó minőségű legyen.

Szakma ez a javából. Nem rég vett részt egy Kiskunfélegyházán megrendezett országos tanfolyamon, ahol elméleti és gyakorlati oktatásban részesült, állatbemutatón is gyarapíthatta ismereteit, tapasztalatait.

A polcán hever egy vaskos könyv, dr. Horn Péter könyve, amelynek ez a címe: A baromfitenyésztők kézikönyve. A grafikákkal, számításokkal illusztrált könyv igazi segítője a szakma gyakorlása közben. (Mintegy zárójelben említhető, hogy a fia kertész, kora tavasszal a fólia alatt, később a szabad földön folytatnak egy kis termelést, ettől még komplexebb, még sokoldalúbb, s talán még kifizetődőbb a családi vállalkozás.)

Előbb a Hőgyészi Állami Gazdasággal, az utóbbi négy évben a Bábolnai Állami Gazdasággal tart szakmai, üzleti kapcsolatot. A tojást megtermelik a portájukon, ennek egy részét értékesítik, más részéből a saját keltetőben csibe lesz. Az előnevelt csibékért jönnek a helyi és a környékbeli lakosok. A speciális teherautóján a szezonban viszi a csibéket Csarodára, Vámosatyába, s több beregi településen várják a biztos vevők. Hangsúlyozva mondta, hogy a tyúkállományt évente cserélik. S mi van a „kiöregedett” tyúkokkal? Azokat húsként eladják. A kakasok cseréjére néha évente, de inkább kétévente kerül sor. Természetesen a „vén”, vagy „kiélt” kakasokból is finom, aranyló húsleves lehet.

A falusi maszek udvarokon a háziasszonyok természetesen több évig tartják a baromfit. Ezen a fényeslitkei udvaron szakmai okok miatt van szükség a gyakori cserére. Az úgynevezett leselejtezett, de nem selejt, nagyon is jó húsban lévő tyúkok egy részét évről évre lakodalmakba viszik el. A Sipos család így a lakodalmi vigasságokhoz is hozzájárul.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)