Fényeslitke

A fényeslitkei három pályaudvar igen fontos szerepet tölt be nemcsak a záhonyi határátkelő, hanem az egész MÁV működésében. Ezen a fontos helyen forgalmi oktatótiszt Dallos Zoltán főintéző. Nem csak a vasúti szakmát gyakorolja, pedagógus is. S az almatermelők népes táborához tartozik. Udvarán több száz almacsemete leföldelve várja 1995 tavaszát.

Ekkor újabb almást telepít. Mert bizakodó ember. A szólás-mondás szerint aki fát ültet, az a jövőt tervezi. Ő is tervez, nem panaszkodik folyton, nem hátra, előre tekint.

Bejárta a lépcsőfokokat, amíg ebbe a kényelmesnek látszó beosztásba került. Sok éjszakáját és ünnepnapját töltötte a sínek birodalmában, sok könyvet kellett megtanulni, amíg az oktatói kinevezését megkapta. Volt váltókezelő, vonatmenesztő térfelvigyázó, forgalmista és állomásirányító. Kevesen tudják, hogy a vasutasság milyen szerteágazó szakma.

Ő sok mindenbe „belekóstolt”. A Magyar Államvasutak Tisztképző Intézetében elvégezte az oktatótiszti tanfolyamot, itt többek közt pedagógiát is tanult. Az állomásfőnöki tanfolyam elvégzéséről is bizonyítványt kapott.

Mint oktatótiszt oktatja az újfelvételis vasutasokat, az újoncokat. Katonai nyelven szólva kiképző tisztnek is nevezhetjük. Nagy felelősséggel jár az, hogy az élet különböző területéről a vasúthoz szegődőket megtanítsa a legfontosabbakra, hogy igazi vasutast neveljen belőlük.

Az első benyomások, az indíttatások minden szakmában meghatározóak, itt különösen. A már gyakorló, régebbi vasutasoknak is ő tartja a kötelezően előírt oktatást. S különböző vizsgákra készít fel. Több vasúti utasítás a szabályok szószerinti megtanulását írja elő, nem könnyű elsajátítani a tudnivalókat.

Érdekességként említette, hogy volt olyan tanfolyama, amelyre beült a padba az apa is, meg a fia is. Sohasem felejti, hogy az oktatótiszt meg tudja szerettetni a vasutat, de el is tudja (nyilván akaratán kívül) riasztani a vasúttól a kezdőket, az újoncokat.

Szeretettel, szenvedéllyel beszél a vasút, s főleg Záhony térségének fontosságáról. A magyar gazdaságban és a külkapcsolatokban a rendszerváltás után is fontos ez a térség, így Litke is. Az itteni egyik pályaudvaron a volt Szovjetunióból, a FÁK-ból érkező vonatokat rendezik, itt képzik, állítják össze a hazánk belsejébe irányuló vonatokat. Egy másik részen állítják össze az üres szerelvényeket, hogy a megrendelések helyén időben elkezdődhessen a rakodás. Szívesen beszél arról, hogy kapcsolt munkakör az övé.

Tűzvédelmi felelősként különböző ellenőrzéseket végez a területen, operatív munkája is akad. Egyszer például Sipos István, a MÁV vezérigazgató-helyettese kereste telefonon egy Csap felé kilépő vonat ügyében. Ebben az esetben is operatív intézkedésére volt szükség. Ez is bizonyítja, a fényeslitkei vasutasok ügye egy kicsit nemzetközi ügy is.

Tudja, a „bőrén” tapasztalja, hogy a vasutasok bére alacsony, a szárnyvonalak megszüntetése pedig bűn lenne. Ezért egyetért a vasutasok 1994. évi sztrájkjával.

Egyetért még akkor is, ha tudja, hogy a vasút a második hadsereg. A napilapok egy, a hetilapok hét napig élnek, a könyv a teljes elsárgulásáig évtizedekig él. Lehet, hogy az unokái éppen ebből a könyvből tudják majd meg, hogy 1994-ben az ország vérkeringése egy ideig leállt.

Fényeslitke szélén a szép házát hosszú kert követi. Itt kapott rá az almázásra. A vasutas kollégák tanították meg metszeni, permetezni.

Régebben a focizás volt a hobbija, ma már csak az öregfiúk csapatában játszik. (Pedig nem öreg, hanem szimpatikus, mozgékony fiatalember.) Jövedelemkiegészítésnek számít neki és családjának az almatermesztés. Itt említjük, hogy felesége postamester a faluban. Köztudott, hogy a postások fizetése is alacsony.

A fiuk tizenhat éves és a híres sárospataki iskolában diák, itt angolt és franciát tanul. A lányuk még általánosba jár, nyolcadikos, de középiskolába készül. Kell hát a jövedelemkiegészítés.

Több mint két hektáron termeli az almát. Így nem csoda, hogy traktor és vontatható permetezőgép is áll az udvarán. Vallja, hogy az alma nem ráfizetéses, ha okosan, ügyesen termelik és értékesítik. Hozzáteszi: a termése egy részét a közeli és a távoli kollégák vásárolják meg, kisebb értékesítési gondja volt kilencvenháromban, de kilencvennégyben már nem. Bízik a mezőgazdaság és az értékesítés javulásában, reménykedik, hogy gyümölcsfeldolgozó üzemek épülnek megyénkben.

Ezért is telepít újabb almást 1995 tavaszán.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)