Fényeslitke

Lánykorában minden áron el akart menni a faluból, de a hagyományok olyan erősnek bizonyultak, hogy a kitörési kísérletek legfeljebb álmodozásban merültek ki. Amikor józan belátással kellett megtervezni a jövőt, Kántor Józsefné már Fényeslitkén rendezte be magának a személyes boldogulás útját, módját. Generációkon át ehhez a településhez kötődik a családja. Kántorné született Márta Ágnes már gyermekfejjel kénytelen volt szembesülni a falusi élet mindent elsöprő erejével.

Hiába szeretett volna továbbtanulni, ha a föld, a gazdálkodás, a szegénység kényszerítő parancsként nehezedett a döntéshozókra. Nem akarnak kisasszonyt nevelni, hangzott el egy ízben, és ebből már érthetett a különben eminens nyolcadikos, hogy befellegzett a továbbtanulási terveinek. Mégis sikerült a demecseri gimnázium, Ági a diáktanács titkára lett, és a ballagáson ő vitte az iskola zászlaját. A vendégek soraiban álló szülei arcán elismerést fedezett fel. Sokat köszönhet Vass Lajosnak, a demecseri gimnázium mai igazgatójának és Papik Péternek, aki akkor volt a helyettes.

Az érettségi után az édesapja, Mártha Lajos, aki a MÁV-átrakónál dolgozott, elintézte, hogy a lányát felvegyék a vasúthoz. Műszaki rajzokat készített egy mérnök mellett, majd az első forgalmista lett a gyengébb nem tagjai közül. Vasutasmunkája 1969 és ’72 között folytatódott.

Közben a fiatal lány megszállottan szeretett olvasni, amikor drágállotta a petróleumot a család, elemlámpával a takaró alatt bújta a könyveket. Bizonyára nem véletlen, hogy éppen ő vezette a fényeslitkei községi könyvtárat hetvenkettő és hetvenhét között. Közben férjhez ment, férje, Kántor József most polgári fegyveres őr a vasútnál. Két lányuk született, Ágnes harmadéves textiltervező az Iparművészeti Főiskolán, Enikő másodikos a debreceni Medgyessi Ferenc Gimnázium angol tagozatán.

Kántorné egyik tanfolyamot végezte a másik után, előbb a közgazdasági szakiskolán, majd államigazgatási szaktanfolyamon szerzett képesítést. 1972-ben lépett be a pártba és óriási elismerésnek érzi, hogy az édesapja az ő véleményének hatására kérte felvételét az MSZMP-be. 1975-től dolgozik a községi tanácson, közben a Hazafias Népfront községi titkára 1975 és ’84 között, utána községi párttitkár két és fél évig. 1986-ban választják meg tanácselnöknek, majd az önkormányzat megalakulása után két jelölt közül, legutóbb három jelölt közöl választották meg polgármesternek.

− A közéleti tisztséget nagy akarattal és nagy félelemmel vállaltam, hiszen például tanácselnöknek tízéves, államigazgatásban végzett munka után választottak, tudtam, mit vállalok.

Ezért a faluért nemcsak tenni érdemes, de tenni kell. Ez a maga kötelessége, hagyta útravalónak Bedő László tanácselnök, volt főnököm − fogalmazta meg véleményét Kántor Józsefné. − Támogatás nélkül építettük meg a községi vízművet, kialakítottuk a tetőteret a tanácsházán, impozáns házasságkötő termet nyithattunk. Térvilágítású sporttelepet hoztunk létre, majd a szolgáltatásokat támogattuk. Fodrászat, húsbolt létesült, modernizáltuk, bővítettük az iskolát, százszemélyes óvodát, fogászati rendelőt adtunk át, elkészült a ravatalozó, a termelőszövetkezeti irodából faluház született. A gázprogramból mi se akartunk kimaradni, ma már a lakosság kilencvenhét százaléka használja. Nagy tervünk a szennyvízhálózat kiépítése, ehhez legalább kilencven százalékos állami támogatást akarunk megszerezni, a többit az önkormányzat állja, hogy a lakosságnak ne kerüljön újabb kiadásba a komfortos élet, amibe a telefon bevezetése is be kell, hogy kerüljön.

A földek visszaadása a Kántor családot is érintette. Huszonhárom hektáron öntözéses gazdálkodást folytatnak, egy másik földterületen pedig mákot és cukorrépát termesztenek, de az alma és a köszméte is színesíti a palettát.

A polgármester asszony kuratóriumi tag és számvevői tisztet tölt be az Életerő Alapítványnál. Úgy érzi, amit megtehet Fényeslitke fejlődéséért, az most neki halaszthatatlan kötelessége, mivel a kisváros Kisvárda szoknyája mögött meghúzódó település csak abban az esetben nyújthat kényelmes életet a helybelieknek, ha nem nélkülözik a városon megszokott szolgáltatási színvonalat.

Szabad idejükben Kántorék Hajdúszoboszlón a tanyájukon tartózkodnak, ahol nincs csak ásott kút, nincs villany, távol a civilizált környezettől parányi parasztház, a nyugalom és a szeretet szigete, ahol zavartalanul tud együtt lenni két felnőtt lányával a család.

Életük részévé vált Erdély, a házassági évfordulókat ott töltik. Számukra a világ nyolcadik csodája, a falu, ahol élnek, a tanyájuk, a Szent Anna-tó, a Gyilkos-tó, a Békás-szoros, a Tordai-hasadék és viráguk a havasi gyopár, amely a Kárpátok bércein virágzik. Ezek adják azt az energiát, amelyet a család, a közélet és a gazdálkodás megkövetel.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)