Tornyospálca

A Nyírség északi peremén, az ún. „tiszakönyöki” kistájban fekszik ez a közel háromezer lelket számláló település, amely mintegy 5–6 ezer éve lakott terület. Az „Őr-hegy” környékén értékes rézkori leleteket tártak fel. A község neve szláv eredetű, (Pálcza, Palicza). Jelenthet lapos, mély fekvésű területet, meg a cseh-huszita értelmezésben jelenthet „ujjakat”, amelyek a falu címerében is megjelennek.

A falu első említése 1355-ből való, bár minden bizonnyal a honfoglaló magyarság kabar törzse ezen a területen szállt meg. Az ősi falu a mai református templom környékére tehető. A XVI. században Losonczi-birtok, később a Forgách grófok uradalmához tartozott. A református templom a XV. század első felében épülhetett, tornyát 1803-ban emelték, 1808-ban lett kész, ekkor került rá zsindelytető. Faharanglábat a kőtorony építését megelőzően már korábban építettek, hiszen a község pecsétje ezt már ábrázolja. Itt lelkészkedett a környék első református esperese, Csengeri János. Az 1700-as évek végén számos rutén települt ide. A görög katolikus templom késő barokk stílusú, 1807-ben épült. A templomban több XVII. századi misekönyv található. A római katolikus templomot 1927-ben szentelték fel. A településen 1920-ban állítottak emlékművet az I. világháborúban elesett hősök tiszteletére. A szobor Vas és Pongrácz szobrászművészek alkotása, és a 70-es években került jelenlegi helyére. A községben ideiglenes jelleggel mint birtokos herceg Odeschalchy Miklós volt a földesúr 1945-ig (ő egyébként Sopronkőhidán 1945-ben mártírhalált halt). A herceg birtokán nemesítette ki Teichmann Vilmos a híres „Gülbaba” nevű burgonyát.

Ma a települést az enyhén emelkedő lakosságszám jellemzi, az itt élők elsősorban almatermesztéssel foglalkoznak. Mint annyi más szabolcsi településen, itt is gondot jelent a foglakoztatás, a munkahelyek hiánya. Bár a kisebbségi önkormányzat sokat segít, mégis nagy problémát jelent a lakosság közel tíz százalékát kitevő cigányság foglalkoztatása, segélyezése.

Közvetlenül érzi ezt Legény Miklós, aki 1942. június 20-án született Tornyospálcán, és 1996. szeptember 8-a óta a település polgármestere. Ezt megelőzően közel húsz éven át a Tuzséri Tékisz Kft. dolgozója volt. 1991-ben pályázat útján a helyi Gamesz vezetője lett.

Hamarosan bekerült az önkormányzati képviselő-testületbe is, és 1996-ban az időközi választáson nagy fölénnyel a falu első emberévé választották. A képviselő-testület különböző okok miatt feloszlatta magát, és az 1997 márciusában megtartott időközi választáson csakúgy, mint az ezerkilencszázkilencvennyolcas októberi választáson őt választották polgármesterré, amely tisztséget a mai napig betölti.

Tevékenysége alatt jelentős beruházások valósultak meg a faluban. A Szabadság, a Honvéd, és a Temető utcákban új út épült. Ugyancsak megépült a Tornyospálcát Fényeslitkével összekötő külterületi út. Ma már kerékpárút köti össze a Kossuth utcát a József Attila utcával. Korszerűsítették a község közvilágítását, új piacot alakítottak ki. Millenniumi emlékpark készült, a Fő utcán Rákóczi-szobrot állítottak fel, létrejött a Nyírfaliget, benne fából faragott emlékművel. A köztemetőnél új temetőkapu készült, sor került a temető környékének rendezésére. Jelentős felújítások és átalakítások is végbementek. Korszerűsítették a központi iskola fűtését, felújították a napközi otthon konyháját, sor került a II. számú óvoda teljes rekonstrukciójára. Átfedték a polgármesteri hivatal épületét és a lászlótanyai erdei iskolát. Megszépült a házasságkötő terem is. Átalakították a volt tsz-irodát, az Újfalusi úton korláttal ellátott járdát építettek, valamint elkészült a csapadékvíz-elvezető csatorna.

Természetesen az élet nem állhat meg, további tervek készültek és vannak készülőben. Szükségessé vált a központi iskola épületének bővítése, ezt emeletráépítéssel oldják meg. Pályázat útján szeretnének pénzt kapni az Újfalusi utat a Lászlótanyával összekötő út megépítésére. Szeretnék elkészíttetni a Faluház terveit, és pályázatot írtak a nagy beruházás, a szennyvízcsatorna-rendszer kiépítéséhez.

Legény Miklós tevékenységéhez a hátteret hosszú időn keresztül Pólyán Erzsébet biztosította, akivel 1965. november 27-én kötött házasságot. Felesége a záhonyi MÁV-rendelőintézetben dolgozott asszisztensként, sajnos már két éve meghalt. Házasságukból két gyermekük született. Csaba 1968-ban, ő vámhivatalnok és Záhonyban dolgozik. Miklós 1974-ben született, jelenleg Debrecenben tanul, orvostanhallgató. A polgármester úr ma már két unoka boldog nagyapja.

Az élet „jóvoltából” mindenféle házimunkában jártas, mos, főz, vasal, takarít, fiai segítségével ő gondozza édesanyját és anyósát is. Emellett a gyümölcsösről sem feledkezik meg, az alma és a meggy gondozása nagy odafigyelést, sok-sok törődést és komoly szakértelmet követel.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)