Pátroha

A szavak és a tettek egységét várják el a választók a közélet főszereplőitől. 2002 forró politikai nyarán különös hangsúlyt kap a kimondott szó súlya. Tóth Sándor polgármester olyan útravalóval indult ezerkilencszázkilencvennyolcban az önkormányzati választáson, amely a közösség szolgálatát az istenhit és a szeretet erejével is támogatta. Négy év a pátrohai önkormányzat élén – lehetőség a számvetésre és a közelgő választások előtt a tervkészítés ideje.

Tóth Sándor Pátrohán született 1950. július 15-én. Édesanyja, lánykori nevén Kovács Margit, háztartásbeliként a család összetartozását vélte legfontosabb feladatának. Ma, nyugdíjas éveiben felnőtt gyermeke, cseperedő unokái éltetik. Az édesapa, Tóth Sándor gazdálkodással foglalkozott. A polgármester úr felesége Nemes Ilona óvónő. Házasságukból két gyermek született, Teodóra és Sándor. Mindketten középiskolások Kisvárdán, a lányuk a Bessenyei-gimnáziumban, a fiuk a II. Rákóczi Ferenc Szakközépiskolában tanul.

A Bessenyei-gimnáziumban 1968-ban letett érettségi után két évig a sorkatonai szolgálatát teljesítette, majd a földhivatalnál kezdett dolgozni Tóth Sándor. Nyolc és félév után a Nyírtassi Dózsa Termelőszövetkezetben a háztáji ágazatot vezette.

A mezőgazdasági háztáji árutermelés után a kereskedelembe is belekóstolt, egy fővárosi zöldség-gyümölcs nagykereskedelmi cég három megyét irányító területi vezetője lett. Majd a nemzetközi szinten is jól ismert Várda Drink következett.

1998-ban egy teljesen másfajta vezető szerep várt Tóth Sándorra. A Független Kisgazdapárt támogatásával a háta mögött elindult és győzött a polgármester-választáson. Bizonyára azért is tették meg a község első számú vezetőjének a helybeliek, mert itt született, jól ismerték a pátrohaiak, elismerték szókimondó magatartásáért. S ami nagyon lényeges, a mások ügyeiért is felelősséget vállaló embernek tudták évtizedek óta. Ez volt az igazi ajánlólevél a polgármesteri funkcióhoz.

–Amikor megfogalmaztam a céljaimat, a legfontosabbnak az önkormányzat működőképességét tartottam – hallottuk a polgármester úrtól. – Ezt a célt akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy korábban veszteséggel gazdálkodott a helyi vezetés. Örömmel mondhatom, hogy évek óta mindig időben, napra pontosan adtuk ki az intézményi dolgozók fizetését, teljesítettük anyagi kötelezettségeinket. Igaz, én mindig az építés, az előbbre jutás híve vagyok, mégis egy bontással kellett kezdenünk a négyéves ciklust, a kultúrházat már nem tudtuk megmenteni. Az egyik legfontosabb célomnak tartottam az oktatási központ létesítését. Hét tantermes iskolát építettünk, amely hosszú időre nemcsak megfelelő, hanem kiváló oktatási környezetet teremt a 378 iskolásnak. Az utca túloldalán hamarosan hozzákezdünk egy sportcentrum létesítésének. Végre megszüntettük az öt tagiskolában a tanítást és korszerű eszközökkel szereltük fel az oktatási központot. Ugyancsak a gyermekek helyzetét javítottuk a két óvoda felújításával és az egyik bővítésével.

Látványos előrelépést könyvelhettek el a helybeliek az úthálózat javítása terén. Míg az előző ciklusig az utak 40 százalékát fedte szilárd burkolat, mára ez az arány 98 százalékos. Az önkormányzat több mint 100 millió forintot költött az utakra.

A közművesítés a szennyvízhálózat kiépítésével fejeződött be. A 770 millió forintos beruházás nagy részét, 680 millió forintot pályázaton nyertek, s így a helybeliek családonként mindössze 120 ezer forintot fizettek. A rácsatlakozás 88 százalékos. A gáz, az ivóvíz, a telefon megvolt, az elektromos hálózatot modernizálták. Így városi szintű szolgáltatást élveznek a pátrohaiak.

Valamennyi új házhoz megtalálják a közműveket. Élnek is az építkezés lehetőségével, évente 13–15 új családi otthont emelnek. Az önkormányzat visszahozta a százezer forintnyi vissza nem térítendő támogatást. Minden évben 2 millió forintot fizetnek ki ezen a címen a fészekrakóknak.

A kisebb beruházások közt említi Tóth Sándor a polgármesteri hivatal felújítását, amelyet szintén pályázat és saját erő révén oldottak meg. Bajorhegytanyán modernizálták a közösségi házat, ebben kapnak egy helyiséget az egyházak, az ideiglenes orvosi rendelő és a faluház szolgálja a tanyán élőket. Pátrohán megépült a régen várt gyógyszertár is. Ugyancsak az önkormányzat segítségét jelzi, hogy megszervezték és ingyen szállítják el a szemetet.

Bár az eredmények önmagukért beszélnek, az elkövetkező négy évre is maradt intéznivaló bőven. Tóth Sándor tervei szerint megvalósítják a faluházat, felújítják a csapadékvíz-elvezetési rendszert és megszépülnek a járdák is. A 2002 őszén sorra kerülő önkormányzati választáson ismét indul a polgármester úr.

Mint mondja, hála Istennek, teljesítette eddigi közösségi feladatait, amelyeket a lakosság aktív közreműködésével érhetett el. Az itt élők szorgalmas, becsületes emberek, gyarapodásukat, az egyéni boldogulást és a közösség előbbre jutását öröm megélni és irányítani.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)