Nyírkarász

Nyírkarászban született ő is, éppen úgy, mint édesapja. Negyvenhat éves, három testvére van. Kettő megmaradt szülőfalujában, a harmadik a közeli Kisvárdán él. Nős, két fia és egy kislánya van. A felesége vállalkozóként boltot működtetett, de leszázalékolták. A gyerekek közül egy iskolás, egy dolgozik, a harmadik jelenleg munkanélküli. Ő maga 1973-ban, Kisvárdán érettségizett közgazdasági tagozaton. Mint gazdasági kérdésekben jártas fiatalember, azonnal a nyírkarászi községi tanács dolgozója lett. Tizenkét évig foglalkozott pénzügyekkel, mígnem 1985-ben tanácselnök lett. A rendszerváltás óta polgármesterként szolgálja szülőfaluját – immár a harmadik ciklusban.

A majd három évtizedes közszolgálat után is nyugodt, kiegyensúlyozott ember. Annak ellenére, hogy az ötödik X-hez közeledik, nincs egyetlen ősz hajszála sem. Az erős emberek nyugalmával, csendesen sorolja az eredményeket, amiket Nyírkarászban sikerült megvalósítania a képviselő-testület, a társadalmi szervezetek és a jó szellemű falubéliek segítségével. Az egész települést érintő legfontosabb, megvalósult beruházások az úthálózat mellett kétségtelenül a vezetékes ivóvíz, a gáz és a telefonhálózat kiépítése. Komoly erőfeszítést jelentett az iskola építése, de az egész falu számára hiányzó konyha és étterem megvalósítása is elérhető közelségbe került a sikeres pályázatok révén. Ugyanígy, anyagiak függvényében készülhet csak el a művelődési ház korszerűsítése is. Jelenlegi állapotában csak diszkó rendezésére alkalmas az egyetlen nagyterem, de a falu lakosságnak felét kitevő nyugdíjasok és a felnőtt korú lakosság otthonosabb, hangulatosabb klubhelyiségben érezné jól magát. Addig az iskolát használják a közösség rendezvényeinek lebonyolítására. Az úthálózat felújítása is időszerű lenne, de ezt a munkát csak a csatornarendszer kiépítése után végzik majd el. Igaz, hogy három éve hiába pályáznak, de erről a tervéről nem akar lemondani a község vezetése. Nem is tehetik, hiszen szennyvízcsatorna hiányában nem beszélhetünk olyan infrastruktúráról, amely beruházókat csalogatna a településre. Ez pedig létkérdés, mivel a gazdasági élet átalakulása révén a munkaképes korú lakosság jelentős része elvesztette munkahelyét.

Közel 2500 ember lakja Nyírkarászt, ennyi ember helyett fáj a polgármester feje. A téesz 3–400 embernek adott munkát, sokan jártak be Kisvárda üzemeibe is, mások pedig a vasútnál találtak megélhetést. Természetes, hogy a létszámleépítések első áldozatai az ingázók, a bejárók lettek. Napjainkra a polgármesteri hivatal és a hozzá tartozó intézmények váltak legnagyobb munkaadóvá, 70 ember foglalkoztatásával. Van a községben két mezőgazdasági vállalkozó, ők, igaz csak idényjelleggel, szintén munkát tudnak biztosítani néhány tucat embernek. Néhány éve létesült a görög katolikus egyház kezelésében lévő öregek otthona. Lakói révén mintegy harminc fővel növekedett a község lélekszáma, emellett 8–10 ember munkalehetőséget is talált magának.

Érthető tehát a polgármester derűlátása, mert ha lassan is, de csökkenni látszanak a gondok. Körvonalazódik a falusi turizmus megindulása is. Egy vállalkozó vendégfogadó létesítését tervezi a község határában. Nemcsak étellel, szállással, de néhány lóval is várja majd a sportszerető vendégeket. Aztán eszébe jut még valami:

– A téesztől ránk maradt egy szép, kastélynak mondott épület. Ha azt valaki rendbe szedné, vadászháznak lehetne használni, hiszen négy vadásztársaság területe kötődik a közigazgatási területünkhöz. Országszerte vannak Nyírkarászból származó kiváló embereink, ha lesz turistacsalogató programunk, ők is segítenek majd a vendégek toborzásában. Nyíregyházán grafikus művészünk, Miskolcon egyetemi professzorunk, a Győri Balettnél táncosunk, Budapesten az Állami Népi Együttesnél szintén táncosunk, Kisvárdán pedig országgyűlési képviselő barátunk van. Ők azok a személyiségek, akik nevet adtak Nyírkarásznak, az ő segítségükre mindig számíthatunk. Baktalórántháza mint a kistérség központja, ugyancsak jó lehetőséget kínál arra, hogy a 15 község közös gondjaira a közgyűlések alkalmával együtt keressük a kitörési lehetőséget. Most éppen rajtunk a sor, hogy fejlesszünk: 4 község számára létesítünk rendőrőrsöt itt, a faluban, október 29-én avatjuk, a millenniumi zászló átvételekor. Addigra elkészül Nyírkarász címere és zászlaja, és akkor ezek az új eredmények is segítenek ünnepélyesebbé, emlékezetessé tenni a millecentenáriumot.

– Ugyancsak az ünnepi hangulat erősítésére létesítünk egy emlékparkot, de ezt csak 2001-ben tudjuk befejezni. Az emlékpark egy, az 1250-es évekből való, földvárnak mondott terület, egy Árpád-kori vezér sírhelye lehetett. E különleges helyszínt szeretnénk – a Műemléki Hivatallal egyeztetve – felavatni. Olyan hely ez, mely nemcsak honfoglaló őseinkre emlékeztet majd, hanem arra a tényre is, hogy Nyírkarász egykoron megyegyűléseknek adott helyet.

Ez a tudat át kell, hogy segítsen minket jelenlegi gondjainkon, és közös cselekvésre ösztönözzön annak érdekében, hogy a jövőben is jól érezhesse magát ez a közösség.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)