Újkenéz

A falu, amelynek első említése 1226-ból, a Váradi Regestrumból való 1302-ben a Gut-Keled nemzetség birtoka volt. Régi, a XVI. századtól használt neve Cserepeskenéz volt, melynek utótagja szláv eredetű méltóságnév, előtagja akár lakói cserépégető foglalkozásáról, akár cserepes fedelű templomáról ragadhatott rá. Régi nevét 1888-ban veszítette el, mert a falu ez évben a Tisza-part omlása miatt új helyre költözött. Mai nevét ezerkilencszáznyolcban nyerte el hivatalosan. A szervezett telepítés eredményeként a kétutcás falu sakktábla szerkezetű, téglástelkekkel, fésűs beépítéssel.

A ma ezeregyszáz lelkes település polgármestere, immáron a harmadik cikluson át, Kovács Lajos, aki 1956. december 3-án született Vásárosnaményban. Szülei, nagyszülei révén tősgyökeres újkenézinek számít. Édesapja egykor MÁV-alkalmazott volt Záhonyban, ma már nyugdíjas. Édesanyja varrónőként egészítette ki a család jövedelmét, sajnos már nincs az élők sorában. Testvére néhánynapos korában meghalt, így tulajdonképpen egyedüli gyermeknek számít. Szülei nagy szeretetét élvezve gyermekkorát szülőfalujában töltötte. Az általános iskolában leginkább a történelmet, a földrajzot, a biológiát és a testnevelést szerette, jó tanuló volt. Középiskolai tanulmányait, mint a környékről oly sokan, a nevezetes Bessenyei György Gimnáziumban folytatta Kisvárdán. A testnevelés tagozaton a legendás hírű Oláh Tibi bácsi osztályába járt, Soós Béla, Mudri Béla, Zajcz László, Turtóczky Sándor voltak az osztálytársai. Kollégistaként illeszkedett be a városi forgatagba, rengeteget sportolt, szerette az atlétikát, rövid távú síkfutásban ért el említésre méltó eredményeket.

A sikeres érettségi után Nyíregyházán, a tanárképző főiskola földrajz– testnevelés szakán, levelező tagozaton folytatta tanulmányait, közben képesítés nélküli nevelőként dolgozott Miskolcon a 114. Számú Szakmunkásképző Intézetben. Két év elteltével szülei kívánságára közelebb költözött a szülői házhoz. Mándokon tanított, ahol tanítványai sikert sikerre halmoztak a körzeti versenyeken, és a Mándoki SE focicsapatának edzőjeként is helyt állt.

Négy év után innen került Mezőladányba a közös irányítású iskolába (Mezőladány és Újkenéz ekkor társközségek voltak), ahol Lakatos Mária igazgató felkérte az igazgatóhelyettesi teendők ellátására. Nyolc éven át töltötte be ezt a felelősségteljes posztot, és ezerkilencszázkilencvenben sok ismerőse és barátja kérésének eleget téve indult a polgármester-választáson, ahol a négy jelölt közül fölényesen nyert.

Harmincnégy éves fejjel meglehetősen fiatalnak számított ezen a pályán. A kezdetektől fogva eldöntötte, tevékenységét úgy végzi, hogy az itt élő emberek helyzetén, körülményein, hangulatán javítson. Mindenekelőtt a társközségi helyzetből származó hátrányokat kellett leküzdeni, az önállósulás sok új kihívást jelentett. Első feladat az apparátus megszervezése, a régi, megkopott épület felújítása volt. Hozzákezdtek a tizenkét utcából álló település útjainak pormentesítéséhez, ravatalozót is építettek. Hamarosan kiépült a gázhálózat és az itt élők ellátásának javítása érdekében fiókgyógyszertárat létesítettek. Ezerkilencszázkilencvenhétben épült az új általános iskola, ezzel sikerült megszüntetni a váltott tanítást. Felújították az orvosi rendelő, az anya- és gyermekvédelem épületét, központi fűtést alakítottak ki a régi iskolában és óvodában. A millenniumi emlékhelyet Schmidt Sándor remekműve teszi egyedivé. Mindeközben, a pénzügyileg nehéz helyzetben is folyamatosan sikerült biztosítani az intézmények működtetését.

Kovács Lajos eddigi munkájának elismeréseként ezerkilencszázkilencvennyolcban a honvédelmi minisztertől vehette át az „Árvízvédelemért” kitüntetés első fokozatát, amit a térségből összesen két polgármester kapott meg.

– Az itt lakók támogatottsága nélkül nem lehettem volna sikeres immár három cikluson át – mondja a polgármester úr. – A magam egyszerű módján próbálom a lakók érdekeiket képviselni, megpróbálom magam elfogadtatni, közvetlen emberi kapcsolatokat teremteni, talán ezért is vannak bizalommal irántam. Ha csak egy hajszálnyi lehetőségem adódik, megpróbálom azt a helyiek javára fordítani.

Ezerkilencszáznyolcvanegyben kötött házasságot Horváth Erzsébettel, aki óvónő és hivatását a település óvodájában gyakorolja. Két gyermekük született: a tizenkilenc éves Gergő, a Debreceni Egyetem Természettudományi Karán geográfus szakon első éves. A tizenhárom éves Nóra hetedikes és mindenképpen tovább akar tanulni. A polgármester úr szabad idejében a kertjében érzi jól magát. Nagyon szeret olvasni, tájékozott a világ dolgaiban. Erre szüksége is van, hisz a tiszteletdíjas polgármesterség mellett igazgatóhelyettes az iskolában és testnevelést tanít. Eddigi életével, tevékenységével (beleértve a családi hátteret és a pedagógus pályafutást) elégedett, sikereit lépésről lépésre haladva, kemény munkával érte el.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)