Szabolcsbáka

Ritkaságszámba megy, hogy valaki a férjétől vegye át a legmagasabb köztisztviselői posztot egy községben. Márpedig ez történt, amikor a helybeliek által igen nagyra becsült, többször megválasztott László József a legutolsó ellenfelével folytatott csatában alulmaradt. Szabolcsbáka lakosai felkérték a feleséget, hogy folytassa, amit a férje abbahagyott. Időközben annyira jól gyakorolta a polgármesteri teendőket, hogy a legutóbbi, 2002-es önkormányzati választáson ismét ő kapta a legtöbb voksot.

Péntek késő délután már senki nincs a hivatalban, a polgármester asszony – a háziasszony büszkeségével – beszél a szépen felújított hivatalban arról, hogy két nagyobb város, Kisvárda és Vásárosnamény közt félúton, mit tehetnek a hivatal eszközeivel és az államtól kapott pénzzel a helybeliek céljainak valóra váltásáért. Keresve sem találhattak volna ideálisabb polgármestert a bákaiak Lászlónénál, hisz ő megélte és gyakorolta a közszereplő férj mellett a háttértámogatást. Gondos háziasszonyként pedig jól tudja, csak addig szabad nyújtózni, amíg a takaró ér. A legszebb tervek is papíron maradnak, ha nem találják mg az anyagi forrást és a támogatási lehetőséget a végrehajtáshoz.

Kisvárdán született 1952. december 17-én, Molnár Lenke Piroska néven került az anyakönyvbe. Édesanyja, Takács Julianna, eladó, édesapja, néhai Molnár Sándor művezetőként kereste a család kenyerét. Férje 10 éven át, tanácselnökként és polgármesterként szolgálta a közügyeket. Két gyermekük született, Szilvia német–történelem szakos tanár, a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban tanít. Fia, József főfoglalkozású őstermelő, mezőgazdasági mérnöknek tanul a Nyíregyházi Főiskolán.

Lászlóné a jó nevű Bessenyei-gimnáziumban érettségizett, majd mérlegképes könyvelői végzettséget szerzett. Dolgoztak a pátrohai termelőszövetkezetben a növényvédelmi szakmérnök férjével, amikor a szó szoros értelmében értük jöttek Szabolcsbákáról az akkori vezetők és hazavitték a házaspárt szülőfalujukba. Azóta is öröm tölti el László Józsefnét, ha arra gondol, hogy a helybeliek megbíztak benne, és ugyanúgy elfogadták, mint annak idején a férjét. Segítette a gyász feldolgozását a hirtelen a nyakába szakadt rengeteg munka. Azóta sem csökkentette a tempót, ennek viszont most a szabolcsbákai emberek látják a hasznát.

Felsorolni is sok, mi mindenre jutottak az elmúlt években a községben. Már 1990 és 94 közt befejezték a gáz-, az ivóvíz-, a villany- és a telefonhálózat kiépítését. Csak a szennyvíz maradt ki a sorból, azt viszont most pótolják a 25 települést bekapcsoló alternatív programmal. Egy utca kivételével valamennyit szilárd burkolat fedi. Önálló orvosi körzetet hoztak létre, és a ravatalozó kialakításával még a 90-es évek elején méltóbbá és emberközelebbivé vált a temetkezés. 2000-től megszervezték a szemétszállítást. Az újabb kori igényekhez igazodva 2004 harmadik negyedévétől kábeltelevíziót nézhetnek Szabolcsbákán, és az internet a nagyvilágot hozza be a szobákba.

Aki valójában munkahelytől reméli a megélhetést, a közeli városokban általában talál alkalmazotti állást. Az 1361 lakost számláló Szabolcsbákán az önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató, 34-en keresik a kenyerüket a helyi intézményekben. A Báka Búzakalász Szövetkezet, amely a tevékenységét és a szakembergárdát tekintve az egykori termelőszövetkezet utódjának számít. A másik két cég a Báka Major Kft. konzervüzem és a fűrészüzem. A közmunkaprogram keretében rendszeresen nyújt be pályázatot az önkormányzat.

Igazából az a nagyobb baj – magyarázza László Józsefné –, hogy elöregszik a falu, és többször kondul meg a lélekharang, mint ahányszor keresztelőre gyűl össze a család. Így nem csoda, hogy évente mindössze 5–6 új házat építenek, ám az is szép eredmény, hogy jó páran inkább régi házat vásárolnak meg, és azt újítják fel. Így értékesebb lesz a település ingatlanvagyona.

A gyerekeknek viszont szeretnének olyan ideális feltételeket teremteni, mint a városokban az megszokott. A 8 tantermes új iskolát még a Lászlóné férje avatta fel, míg a hozzá épült tornatermet már László Józsefné adta át. Könyvtár is tartozik az iskolához, valamint a számítógépek is a korszerű oktatási feltételekhez igazodnak. A felújított közintézmények, az óvoda, a faluház és az említett új iskola hosszú időre megoldja a község szolgáltatásait.

A polgármester asszony arról beszél, hogy a település hasonló helyzetet él meg, mint a Kisvárda környékén lévő községek. Munkahelyteremtésben legfeljebb reménykedhetnek, igazi fejlesztés a városokban várható.

A falusi turizmus akkor lenne vonzó, ha Szabolcsbákának több látnivalója lenne. Van ugyan egy félévezredes kislevelű hársfa, amely a Hortobágyi Nemzeti Park támogatását és védelmét élvezi, ám sajnos, lassan pusztul. Az a tény, hogy a kirándulásokhoz szükséges erdő és víz nincs a közelben, behatárolja a lehetőségeiket. László Józsefné a realitások talaján áll, és e feltételek közt akarja előmozdítani a helybeliek boldogulását.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)