Kozmáné Kasza Veronika

Polgármester,

Dombrád

szszb 29 és Kozmáné Kasza Veronika.jpgVan-e lelke a Tisza-parti városnak? Ezen gondolkodom, amíg az autó a szelíd kanyarokon, forgalomtól alig-alig zavarva a hétköznapi délelőttön, a rétközi városhoz közelít. Ki emlékszik a kisvonatra, amely dacolva a 21. századdal, óránként l5 kilométeres sebességgel „robogott”, összekötve tanyákat, kisfalvakat, míg végül Dombrádon büszkén jelzett a vasutas: végállomás. Akkor a tanácsháza, évtizedek óta pedig a városháza, mint a település centruma fogadja a látogatókat. Jönnek is sokan a homokos, vadregényes Tisza-partra, megszokták már a helyben élők, hogy idegenforgalmi jellegéről és nem csak a cukorrépáról ismerik Dombrádot.

Kozmáné Kasza Veronika, 12 éve vezeti a települést. Nem vállalkozott ismeretlenre, hisz már akkor a szociális ügyeket intézte, amikor sokak biztatására elindult a polgármester-választáson. A dombrádiak a mások ügyeivel törődő, emberséges, pontos köztisztviselőt látták benne, és úgy vélték, irányításával egy magasabb szintre léphet a város fejlődése. Ma már generációk tagjai győződhettek meg arról, hogy a közösség iránt felelősséget érző, a másokért szívesen tevékenykedő asszony örömmel veszi az akadályokat. Nem ismer lehetetlent, hanem megoldandó feladatként tekint rájuk. Nehéz is vele időpontot egyeztetni egy röpke találkozásra. Most éppen a virágos települések versenyének országos szervezői látogatták meg. A városházán dolgozók pedig nem győznek szabadkozni: épp festettek és dobozokat, asztalokat rendezgetnek. Az ügyfélfogadás pedig zavartalan, hiába tombol odakinn a páradús levegővel sújtó kánikula, vagy idebenn az ünnepségekre készülő csomagolás. Egy elnézést kérő mosoly a munkatársak részéről, és már sietnek dolgukra. Mint a méhkasban, mindenki teszi a dolgát, szinte csendben, még a szaporodó feladatok közt is marad az udvarias kommunikáció. Bizonyára nem véletlen, hogy a titkárnő – bármi is a hivatalos titulusa – a tanítónői pályát cserélte fel erre a nyüzsgő, ám mégis nagyon izgalmas munkakörre.

A mezőgazdaságból éltek évszázadok óta a helybeliek. Ezt a hagyományt ápolva pályázott a település egy fokhagymakrém üzem felépítésére, az éghajlat ugyanis kedvez az élettani szempontokból felbecsülhetetlen növény termesztésére – tudósított a megyei lap 2014. július 31-én. A fejlesztések közt sorolják fel a szennyvíz-tisztítót, amelynek köszönhetően csökken a környezetterhelés, emelkedik az életszínvonal. Az ifjabb generáció tagjai már nem rohannak a 15 kilométerre fekvő Kisvárdára lakást venni, házat építeni, hisz már megéri Dombrádon letelepedni. A zöldségtermelés pedig ma is része a gazdasági tevékenységnek. A modernitás és a hagyományápolás így jár kéz a kézben. Szeretnék megmutatni a dombrádiak, hogy ők szinte bármilyen rekordra képesek. A Csülkös Nap jó alkalmat kínált arra, hogy nyolc településről érkező érdeklődők közreműködésével 1390 ember 1770 üzenettel ellátott léggömböt engedett a magasba, ez lett a légi palackposta új hazai rekordja. A palacsintasütésben, a leghosszabb rétes sütésében, a közös tűznél legtöbben szalonnát sütők, valamint a Tisza töltésén 600 négyzetméter területű aszfaltrajz rekordját is a rétközi város polgárai tudhatják magukénak. A hétköznapokban azonban az számít, hogy a felújított, akadálymentesített egészségügyi központnak a szolgáltatásait színvonalasabb körülmények közt vehetik igénybe a betegek. Öröm az is, hogy az elmúlt négy évben több mint egy milliárd forintot költhettek fejlesztésre. Igen látványos a 20 millió forintból leburkolt fő tér, az alkotóház kétállásos kemencéje és két filagóriája a közélet eseményeinek méltó megünneplését segíti.

A város törekvéseit a civil közösségek teljesítik ki. Itt nem azt nézik, hogy mit kaphatnak az államtól, a hivataltól, hanem mivel egészíthetik ki saját forrásból. Legyen az munka, szervezés, vagy bármi más. Például a 260 tagot számláló katolikus egyházközség örömére a templomhoz harangot kaptak, kicserélték az épületen a nyílászárókat. A nemrég létesült hagyományőrző egyesület igyekszik emlékeket állítani a múló időnek. Dombrád ugyanis ideköti azt, aki beleszeretett a helyi közösségbe. A város vezetőjeként két civil szervezet elnöke is polgármester asszony (Dombrád Sportegyesület, Dombrád és Térsége Kossuth Egylet). A helyi Kossuth-egylet tagjai számára a közelmúltban kirándulást szervezett a Rákóczi-várhoz, Szlovákiába.

Egész élete, felnőtté válása, közéleti szereplése a helybeliek szeme előtt zajlik. A városvezető úgy érzi, az itt élők értékelik a közösen elvégzett munkát, az eredményeket, és jól érzik magukat Dombrádon. Az október 12-i önkormányzati választáson szintén számít a városlakókra – most éppen szavazatok formájában – hogy folytassák együtt azt a fejlesztési, hagyományőrzési folyamatot, amely a közösséghez tartozás élményével gazdagítja valamennyiüket.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése