Dombrád

Igazi mesevár fogad a dombrádi Mesevár Óvodában, hisz a játékok egyelőre összerakva várják kis gazdáikat. Az utolsó simításokra kerül sor, és a patinás, régi épület új parkettát, ahol kell, csempét ölt, és kicsinosodva, megfiatalodva fogadja a gyerekeket. Kalauzom Markó Istvánné, született Balla Edit vezető óvónő, aki világéletében arra vállalkozott, hogy a 3–6 éveseket iskolaérett, fegyelmezett óvodásokká nevelje. S mindezt úgy, hogy közben élményekben gazdag gyermekkora legyen az idejáróknak.

Markóné dombrádi születésű, édesanyja, lánynevén Győri Etelka, szakácsként ment nyugdíjba. Édesapja néhai Balla Gyula. Egy húga van, Gyöngyi, aki szintén a pedagóguspályát választotta, Tiszavasváriban tanít. Férje, Markó István rádió-televíziószerelő. Házasságukból két lányuk született, Edit most végezte el a Külkereskedelmi Főiskolát, Budapesten él, úgy néz ki, a közelgő családalapítás után is ott telepszik le. Emese a Nyíregyházi Főiskolán 2002 őszén kezdi el tanulmányait a nemzetközi kapcsolatok szakon.

A kisvárdai Császy László Gimnázium és Szakközépiskolán tett érettségi után rövid ideig a dombrádi OTP-ben, majd a tiszakanyári óvodában dolgozott a fiatal lány. 1978. szeptember 15-étől a Mesevár Óvoda nevelőtestületének tagja, hosszú évek óta pedig vezetője. Két éve vették fel a Mesevár nevet, válaszul arra a társadalmi jelenségre, hogy a szülők egyre kevesebb szabadidő birtokában alig töltenek időt a gyermekeikkel. Szinte nem olvasnak nekik, inkább bekapcsolják a tévét, a videót. Épp ezért üdítőleg hat a kicsiknek az óvodában a naponta hallgatható mese, ezt megbeszélik, eljátsszák, értelmezik, tehát kimondatlanul is megtanulják a mese mondanivalóját.

Nem véletlenül alakította a szakmai programot az óvodavezetés úgy, hogy első helyen a mese, a dramatizálás szerepel a kiemelt programok sorában. Ennek keretében báboznak, sok verset, szerepet megtanulnak, és a városi ünnepségeken rendszeresen előadják ezeket. A saját szervezésű programokon pedig szinte mindenki kap valamilyen szerepet. Mint azt Markóné Edittől hallottuk: igen gazdag a választék a programokból. Így ősszel nagyszabású szüreti mulatságot és vásárt rendeznek. Kuriózum, hogy valódi mustot is préselnek, majd a vásár keretében a szülők, óvónők és saját maguk által készített apró tárgyakat eladják, a bevétel pedig az óvodai célok megvalósítását szolgálja. Két éve rendezik meg a Mesevár napokat, koszorút helyeznek el Kusztós Veronika egykori óvónő domborművénél, ugyancsak ellátogatnak a temetőbe: egy szál virágot helyeznek a már eltávozottak sírjára. Ezzel a cselekedettel akaratlanul is megtanulják az emlékek megőrzését, a holtak tiszteletét, a közösséghez tartozás erejét. Játszónap, Télapó, karácsony, farsang, Zöld napok, gyermeknap egészíti ki az éves programsort. Igen jól sikerült a Tisza-parti tábor, amely a környezetbarát életvitel kialakítását segítette elő. A gyerekek termést, kavicsot, szedret gyűjtöttek, iszapból építkeztek, barkácsoltak, jövőre hajókirándulást is terveznek a tábor keretében. Edit elmondta, a környezetbarát életvitel fontossága és kialakítása az egyik fő szempont a szakmai programban. A kézművesség, az ügyes kezek által készült tárgyak, a környezet dekorációja kapott kiemelt figyelmet náluk.

A felújítás alatt lévő óvodában a száz kisgyermeket hét óvónő oktatja, három dajka és egy szakács teszi teljessé az intézményt. A gyerekek 15–20 százaléka cigány származású. Mint azt Markónétól halljuk, igen eltérő kulturális környezetből érkeznek. Van, aki még vízcsapot sem látott soha, míg a másik ugyanolyan közösségi, műveltségi értékekkel érkezik, mint a többiek. Az a tapasztalat, hogy aki a három évet végigjárja az óvodában, ugyanolyan alapokkal megy iskolába, mint a nagy átlag. Ám nem mindennapi energia kell ahhoz, hogy a sokszoros hátrányt elszenvedett gyerekekből hasonló eredményt hozzon ki a pedagógus. Éppen ezért igen fontos szerepet tölt be a fejlesztő csoport. Ez arra hivatott, hogy a hozott hátrányt segítsen ledolgozni. Általában a tanulási rendellenességgel, beilleszkedési zavarral küzdő gyerekek kerülnek ebbe a csoportba. Nagy figyelmet, türelmet, szeretetet, gondosodást igényelnek a felnőttektől. Az ő eredményeik mögött a pedagógusnak jóval nagyobb munkája van a háttérben.

Mit jelent ma óvodát irányítani? Arról beszélgetünk, hogy a társadalom elvárása sokféleképpen megnyilvánul. Mivel a társadalom sokrétű, az elvárások is ennek megfelelően alakulnak. Van, aki azt szeretné, ha már írni is megtanítanák az óvodásokat, míg mások beérik a kérdéssel: mit ettél? Egy tény, közösségi, tanulásra kész, fegyelmezett gyermekeket vár az iskola tőlük. A fenntartó önkormányzat azt akarja, hogy rendesen ellássák a kicsiket, a szülők igényét pedig vegyék maximálisan figyelembe. A szülők szintén sokféle igényt fogalmaznak meg, elsősorban felkészült legyen a gyerekük a nagy igénybevételt jelentő iskolai oktatásra. Ma már napi aktualitás a minőségbiztosítás, hisz az óvoda is a társadalom, az intézményrendszer tagjaként azokkal a feladatokkal néz szembe, amelyek a XXI. században Európa közepén természetesek.

Markóné szabadidejében olvasással, komolyzene hallgatásával, rejtvényfejtéssel piheni ki fáradalmait.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)