Láczay György

Nyugdíjas iskolaigazgató,

Dombrád 

Az örökölt adottságok mellett a kapott szülői mintával és szeretettel, a családi értékekkel, a környezettel szoktuk magyarázni egy-egy életút alakulását. Láczay György esetében is igaz ez. Munkácson született 1931. március 15-én. Így minden születésnapján megemlékeztek az 1848-as magyar forradalomról is. Csak otthon, mert Munkács ekkor Csehszlovákia része. Serdülő korában magyar lehetett, sőt büszkén vállalhatta, hogy régi nemesi családból származnak, ősei, rokonai tisztviselők, tanítók, birtokosok voltak. Meghatóan meséli, hogy édesapja tanította kaszálni, lovat hajtani nyaranta, így a háborús évek számára kezdetben a világ megismerését, a szülőkhöz való kötődést jelentették, de már a harmadik gimnáziumi osztály után a városba ért a háború, bátyját, rokonait a front, aztán a „málenkij robot” fenyegette. Ekkor a család kettészakadt, három testvére Munkácson, hárman pedig a határ magyarországi oldalára kerültek. Bátyja, László még „magyar időben”, 1945-ben Füzérradványban kapott kántortanítói állást, hozzá és a miskolci rokonokhoz jöttek Katalin nővérével, de a határ lezárása után magukra maradtak, egy keresővel az inflációban. „Mi hárman mégis úgy éltünk, mint egy család. A szüleim úgy gondolták, tanuljak a híres sárospataki kollégiumban, ahol a Láczay családból egy diák számára egyik ősünk alapítványt tett. Sikerült odakerülnöm, és ezzel egyedül maradnom, hiszen a határ lezárásától kezdve szüleimet 1958-ig nem láthattam. Ettől kezdve az otthonom ott volt, ahol a testvéreim voltak. Családot alapítottak, de igyekeztek egymáshoz közel élni.

Másodéves tanítóképzős voltam, amikor az államosítás miatt az alapítványt megszüntették. Nyaranta dolgoztam, voltam rönktéri munkás, cséplőgépetető és ellenőr, pincér, tandíjra mégsem gondolhattunk, de reménykedtem. Nyíregyházára kerültem, az Áchim András Népi Kollégiumban teljes ellátást kaptam, és különleges szellemiségben folytathattam tanulmányaimat. A fiú tanítóképzőben kiváló tanáraim, tanulótársaim voltak, máig meghatározzák életemet az itt kötött barátságok.  Jól tanultam, hegedültem, zenekart alapítottunk, amivel kerestünk is, nyaranta gyerekek táboroztatását vállaltam. Pályakezdésem úgy alakult, hogy nyáron mindig táboroztattam, táborvezető voltam, a tanévben tanítottam és tanultam is. Tanítani Bucsán kezdtem, innen besoroztak katonának, de a két év terhét szépítette, hogy végül Nyíregyházán huszár lehettem.  Majd Pécsen biológia szaktanítói oklevelet szereztem, később Egerben mezőgazdasági ismeretek-technika szakos, Nyíregyházán kémia szakos diplomát, amit a két éves intenzív igazgatói képzéssel egészítettem ki. Több helyen tanítottam, 1952-től harminckilenc évig iskolaigazgató voltam, és három helyen sikerült olyan fejlesztéseket tennem, amire szívesen emlékszem vissza. Nyírtéten, Nyírturán és Dombrádon iskola és óvoda építtetésére, bővítésére tudtam támogatást szerezni. Ez az idő összeforrt a saját családom életével is. Nyírtétre vittem a feleségem, Nagy Ilona tanítónőt, aki egyébként dombrádi származású. Itt létünkkor születtek a gyerekeink. A részben osztott iskolát, a nagy gyereklétszámra hivatkozva, sikerült osztottá alakítanom, és új, több tantermes emeletes iskolát építtetni, óvodát nyitni. Az analfabétizmus felszámolásáról szóló dokumentumfilm, a Szomjúság nagy része rólunk szólt.

1973-ban meghívtak a dombrádi iskola élére, hogy fejezzem be a körzetesítést, és fejlesszek ki egy bázisiskolát. Dombrád, Újdombrád, Tiszakanyár és a két tanyai általános iskola vezetése mellé rövidesen megválasztottak a járási igazgatói munkaközösség vezetőjének. Majd két évtizedig azt is elláttam. Letelepedtünk, és a nagyszülőkhöz közel építettük a mai otthonunkat.”

– Hogyan tudott végig vezető maradni? – kérdésemre egyszerű a válasza.

„Korán megtanultam a kitartó munkát, és értékelni az emberi kapcsolatokat. Az egészséges kompromisszumok híve voltam, de kellettek a jó vezetőtársak, a felkészült és eredményes kollégák, ami a 120 fős tantestületünkben megvolt. Fontos a jó munkabeosztás, a teljesíthető követelés és a következetes számonkérés, amit a jutalmazás követett.”

Bizonyára ezért állt keménykezű, de támogató típusú igazgató hírében. A felesége – immár történelem szakos tanárként – igazi társként támogatta, de a munkájába – ahogy mondja: „Nem szóltam bele!”. Mindketten számos elismeréssel, kitüntetéssel mentek nyugdíjba, de ma is aktív közéletet élnek. Évekig volt bírósági ülnök, kertészkedik, a hagyományápolásban részt vesznek, és a nevelést sem hagyták abba. Bizonyítja, hogy ügyvéd fiúk, György és fogorvos lányuk, Enikő egyetemista és érettségiző gyerekei, Bence, Péter, Dóri és Lili ragaszkodása bearanyozza napjaikat. Megromlott látása miatt nekik és leendő utódaiknak magnóra mondta az emlékeit, mottóként azzal a megszívlelendő gondolattal: „A múlt emlék,  a jövő titok, a jelen ajándék”.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése