Debrecen

Ülök a Bem téren lévő rendelő előszobájában. Halk zene szól, kényelmes fotelekben várakozók beszélgetnek. A rendelő ajtón ki-kinéz egy fiatal férfi, hogy megkérdezze, zsibbad-e már a mosolygó várakozó arca. Nekem pedig az jut eszembe: itt nem igaz a mondás, hogy olyan képet vág, mintha a fogát húznák. A rendelés után már családi körben folytatva a beszélgetést kirajzolódik egy olyan életút, amelyet azok élhettek végig, akiknek pályája nagyjából a rendszerváltással indulhatott.

Dr. Szakács Jánossal először a szülőföldről, a gyermekkorról beszélgettünk, ami már történelmi visszapillantásra csábított. Szülei Ököritőfülpösről származnak. A szatmári település a Móricz által megírt hírhedt tűzvészről ismert. Édesapja, aki egyébként ugyanezt a nevet viseli, innen indulva szerzett agrármérnöki oklevelet, és az ő születésekor, 1965-ben, a közeli Tyukodon volt agronómus. Édesanyja szintén csak tanulni ment el, és pedagógusként került vissza. Amikor a két gyerek, ő és a húga Ágnes, a középiskolai tanulmányok idejéhez közeledett, a család Debrecenbe költözött. Édesapja a termelőszövetkezet melléküzemágának vezetőjeként dolgozott itt, és önálló vállalkozásra az idők változása késztette. Egy városban élnek, és ma is szívesen látogatják egymást szüleivel, testvéreivel. Eközben a Tóth Árpád Gimnázium egyik nagy létszámú és sok jól tanuló gyereket összefogó osztályába járt a fiatalember. Többen is orvosnak készültek, de ő ezen belül is a fogorvosi pályát nézte ki magának, a szakterület kiválasztása már az ő felelőssége. Szerényen azt állítja, nem történt az ő életében semmi különös, azt tette, amit legjobb tudása szerint tennie kellett, de egyre több egyéni vonást fedezhetünk fel pályáján.

Az igazi változások az egyetem befejeztével kezdődtek, mint mondja elsősorban a magánéletében. Feleségével ekkor összevillan a tekintetük, amely szeretetet és boldogságot sugall. Együtt jártak egyetemre, sőt csoporttársak is voltak dr. Láczay Enikővel. Aztán a doktorrá avatásuk, a munkába állásuk után egyre többet találkoztak, pedig ő Nyírlugoson volt, Enikő pedig Nyíregyházán kapott állást. Nem könnyű eldönteni, hogy a köztük lévő összhang lényükből vagy az együtt töltött évekből adódik-e. Felesége szülei pedagógusok, és ő gyermekkorát Dombrádon töltötte, ahol édesapja, Láczay György, iskolaigazgató volt. A szülők már nyugdíjasok, de részt vesznek a közéletben. Édesanyja a helytörténeti múzeum alapítója, és a gyűjtemény gyarapításán ma is sokat fáradozik. Jogász bátyja Kisvárdán él a családjával. Gyermekkorukból valószínű sok hasonló értéket hoztak. A testvérekkel, a nagyszülőkkel igen jó a kapcsolat mindkettőjüknek, az unokák így a nagycsalád ünnepségeiben, örömeiben is részt vehetnek.

Önálló életüket, saját elképzeléseik szerint maguk alakították. 1990-ben már házastársak, és a feleség Nyíradonyban kap fogorvosi állást. Nyírlugos és Nyíradony szinte összekapcsolódik a két fiatal szakember életében. Szakorvosi vizsgára készülnek, és egyszerre teszik le 1992 elején. Ekkor pörögni kezdenek körülöttük az események. Kisbabát várnak, és már szakorvosi diplomájuknak örülnek, amikor Debrecenbe költöznek. Egy fedél alatt a rendelő és a lakás, de a régi munkahely továbbra is megmarad. A katonai kiképzés sem maradhat ki Szakács János életéből, ám Dóra lánya születésekor, 1992 májusában már ismét itthon dolgozik

Az egészségügyben a vállalkozás fogalmát még csak latolgatva, fontolgatva emlegették az önkormányzatok és az orvosok. Mosolyogva mondja, hogy a körzetek vállalkozásba vételére a törvény adta lehetőség 1996. június elsején lépett hatályba, és ő június 5-én már funkcionálisan privatizált praxisban rendelt. Az önkormányzattal kialakított jó kapcsolatán túl, ma már bevallja, kellett ehhez bátorság is. Az egyetemen a szakmai munkára készítették fel, az élet pedig megkövetelte, hogy gazdálkodási ismereteket is elsajátítson.

A korszerű gépek, a megfelelő műszerek, az alapanyagok kiválasztása és a felhasználás finanszírozása ettől kezdve az ő felelősségét növelték. A jó szakmai hírnév számukra egyik legfontosabb alapozója a korszerű ellátás és a jó minőség. Munkatársait is ezek szerint választotta. 1995-ben, mire második kislányuk, Lili megszületett, már új rendelőben találjuk őket. Ez a mostani a rendelő aztán 1998-tól két körzeti rendelővé minősült át, ahol a házaspár egymás mellett fogadja pácienseit. Szakács doktor a szakmai fejlődésről kezd beszélni. Arról, hogy milyen fontos az új technológiákkal való folyamatos megismerkedés. A digitális forradalom az ő szakterületén is egyre több újítást kínál, ő pedig szívesen olvas, jár továbbképzésekre, szakmai termékek bemutatóira. Ennél jobban talán csak kikapcsolódást, felüdülést jelentő terepbiciklizés az erdőben vagy a családdal való kirándulás vonzza.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)