Láczay László

Vasdiplomás tanító

Gégény

Láczay László és felesége, Pázmány Sára 2012. november 28-án kezdi meg házasságuk a 65-ik évét. Nagyidő ez, de az életkoruk természetesen még inkább lehetőséget ad arra, hogy egyetlen ember családjának a múltjában a történelmet idézzük. Az elbeszélt múlt azonban nem tud érzelemmentes lenni, különösen, ha a 20. század változásaira gondolunk. Láczay László szinte sohsem tudta feldolgozni, hogy Munkács, ahol 1921-ben született, élete nagy részében nem tartozott Magyarországhoz. Ennek megértéséhez elég felidézni az ősök neveit és tetteit. A Láczayak között volt pataki egyházi író, tanár, a közelebbi őse, az apai dédapjára is szívesen emlékezik, aki 1848/49-ben hadmérnök volt, majd tíz gyerek édesapja, és tanítóként kereste a kenyerét Mádon. Édesanyja, Kanizsay Erzsébet vezeték neve is ismerős a magyar történelemből, de ők a beregi ághoz tartoztak, és ezt nemcsak a mai nevén, Hetefejércsén kiállított anyakönyvi kivonata igazolja, hanem az a nemesi oklevél is, amelyik átvészelte a századokat, a két világháborút, a cseh és a szovjeturalmat, és sérülten ugyan, de sikerült a családnak eljuttatnia a legidősebb fiúhoz Magyarországra a sokévi elszakítottság után. A nemeslevelet a család a nyíregyházi levéltárban helyezte letétbe.

Idősebb Láczay László fiatalon megjárta az első világháború poklát, de túlélte az Isonzó melletti csatákat, viszont elveszítette fél szemét. A segédjegyzői állását a „csehek alatt” nem folytathatta, majd dohánygyári felügyelőként mégis sikerült biztos állás találnia, hogy eltarthassa hat gyermekét. A Felvidék visszaszerzése után aztán vitézzé avatták, és a cím mellé járó földdel és trafikjoggal kárpótolták, de ezt nem sokáig élvezhették.

Az apja nevét viselő fiatal Láczay László nehezen illeszkedett be a változó politikai korszakokba, magyar iskolákba járt, és végül sikerült a magyar nyelvű tanítóképzőbe is bejutnia. 1944-ben kezdett tanítani, de rövidesen behívták katonának. Ha végighallgatjuk a katonaélményeit, megtudjuk, élete többször volt veszélyben, és csak a véletlen, vagy inkább, ahogy ő érzi, az isteni gondviselés mentette meg.

A háború végén több próbálkozás után Füzérradványban kapott kántortanítói állást. Ennek három okból van nagy jelentősége. Az első, hogy rendbe tette a sérült iskolát, hét évig tanított itt, és máig tartja a kapcsolatot az ottaniakkal. A másik, hogy időközben lezárták az országhatárt, és a nála tartózkodó Katalin húgával és a még diákkorú György öccsével alkottak itt csonka családot, és majd csak 1958-ban látogathatták meg a szüleiket, testvéreiket. A harmadik, hogy itt találkozott 1948-ban azzal a fiatal lánnyal, aki csatlakozott egy gyermekeit gyógyulni ideutazó családhoz. Hamarosan összeházasodtak, és ma már szinte minden gondolatuk egybeforrt. 1952-ben előbb a szomszéd faluban, Berkeszen talált állást, de egy hirtelen jött tragédia miatt végül felesége szülői házába költöztek 1953-ban. Apósáékat kuláknak minősítették, ráadásul a református egyház kurátora is volt, és az őt érő folyamatos zaklatás következtében agyvérzésben hirtelen meghalt. A város és a hegyek után így lett Láczay László, immár hatvan éve ennek a falunak a tanítója. Itt születtek lányai, Magdolna, Márta és Sára, akik szintén pedagógusok lettek. Magdolna főiskolai tanárként, Márta és Sára óvónőként nemzedékeket nevelt fel, miközben mindhárman saját családot is alapítottak. Láczay tanító bácsi mellett feleségét is ismerte egy időben a falu apraja-nagyja. Nemcsak azért mert az ősei, rokonai itteniek, hanem mert a lányok iskolába menetele után, mint orvosirnok dolgozott, és az adminisztrációs feladatok mellett az ide kerülő orvosoknak bemutatta a falu múltját, a betegeket. Az élet – az elmúlt hatvan év megpróbáltatásai ellenére is – sok szépet és érdekeset kínált. Ehhez hozzájárult, hogy Láczay Lászlónak csodálatosan szép tenor hangja van, és még ma, 92 évesen is szépen cseng. Aki hallotta őt ünnepségeken himnuszt vagy szózatot énekelni, igazolhatja ezt. Éveken át vezetett énekkart, megszervezte a Pávakört az asszonykórus számára, kísérte a néptáncosokat.

Több hangszeren játszott, mostanában már csak a legkedvesebbet, a hegedűt veszi elő néha, ha egy-egy családi ünnepen a dédunokákat el akarja kápráztatni. Az öt fiú és a két lányunoka közül hatan diplomás felnőttek, és van három fiú és két lány dédunoka is. Így mindig van kinek örülni, mert minden héten meglátogatja őket valamelyik. Ilyenkor nemcsak a régi időkről beszél, hanem a napi eseményekről is kérdezgeti őket. Mivel idős korában verseket kezdett írni, azokból is ad. Sajnos az egészségük meggyengült, Laci bácsinak a hallása, a látása sokat romlott, de nagyobb baj, hogy nehezen tud járni. Sárika néni ugyan könnyebben mozog, bár a betegség őt sem kerüli el, főleg, ha néha túlvállalja magát, de még ma is megsüti az unokáknak a születésnapi tortát.

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése