Demecser

A rétközi kisváros patikáját a fiatal Tari házaspár: nevezetesen Tari János és felesége, Tariné dr. Gombkötő Zsuzsanna vezeti. A két, különböző helyről származó gyógyszerész eleddig a helyi Borostyán Patika falai közt reméli megtalálni boldogulását. Szüleik egyszerű kétkezi munkások voltak a Duna-Tisza közt, illetve a Nyírségben. Mindkettőjüknek egy-egy testvére van, akik családjaikkal az ország más-más részein keresik megélhetési lehetőségeiket. Az 1983-ban letett érettségi vizsgáik után a szegedi egyetem gyógyszerészeti karán találkoztak. Diplomával a kezükben, az alma mater falain belül maradtak, ugyanis jeles tanulmányi eredményeiket látva, tanáraik bennük látták a jövő nemzedékének oktatóit. Jánost a kötelesség tíz hónapra a hadsereg soraiba szólította, de azután visszatért a közösen megkezdett munkához, a gyógyszerkémiai vizsgálatokhoz. Zsuzsanna közben angol nyelvből középfokú nyelvvizsgát tett. Mindketten tanársegédként dolgozva kezdték el doktori címük megszerzését, de a sors közbelépése miatt ezt csak Zsuzsanna tudta végigvinni.

1996-ban megnyitották magángyógyszertárukat a város középpontjában. A helyi szakmai és politikai közéletbe gyorsan és zökkenőmentesen illeszkedtek be. Tekintélyüket nemcsak hivatásérzetük, de az akkorra már – a gyógyszerészek körében egyébként ritkának számító területeken – megszerzett szakvizsgáik is emelték. János, engedve a hívó szónak egy választási cikluson át, 1998 és 2002 között részt vett a város közéletében mint az egészségügyi és szociális bizottság elnöke.

A térségben élők tipikus bajairól szólóan – egyhangúlag – az érrendszeri, a pszichés, valamint az időszakosan jelentkező hasmenéses és meghűléses megbetegedéseket említik. A korunk betegségeként nyilvántartott lelki bajok, a depressziós tünetek jelentkezésekor, ha valaki ilyenekkel hozzájuk fordul, meghallgatják a panaszokat, s amiben tudnak, segítenek. De legtöbbször csak az együttérzés az, amit adni tudnak a gyógyításra szorulónak. Nincs olyan jogosítvány a kezükben, amivel munkahelyet, s azzal békét tudnának teremteni a mindennapi feszültségektől terhelt családok életében.

Gyógyszer-forgalmazási adataikról annyit mondanak el, hogy kb. háromezerféle gyári készítményt tartanak rendszeresen. A gyógytermékek aránya a teljes forgalomhoz képest mintegy tíz százalékot tesz ki. Egyéb, így kozmetikai, illetve homeopátiás szereket csak külön kérésre hoznak.

Zsuzsanna, a két ikergyermek – Ákos és Lilla – édesanyja, visszatérve ifjú korának kedves városába úgy gondolta, hogy majd a régről ismert pezsgő értelmiségi élet várja. Ez kissé az egyéb körülmények változásával, és az évek múlásával megváltozott. Szavaival élve: „az emberek elfásultak, érdektelenné váltak a mindennapok csodái iránt.” János, felesége szavait azzal egészíti ki, hogy „veszíteni valója nem volt,” így belevágott a dolgok közepébe. De a helyi viszonyok csak részben kedveztek elképzeléseinek, így négy év képviselői munka után a békésebb megoldás felé fordult. A különböző patikákban – Záhonyban, Tuzséron, Dombrádon, és még sok más helyen olyan gyakorlati jártasságot szerzett a mindennapi gyógyszerészi munkában, hogy úgy döntött: inkább a felesége mellett, a Borostyán Patikában hasznosítja tudását.

Zsuzsanna a híres debreceni Kígyó Patika falai között tanulta meg a gyakorlati munka csínját-bínját, amit, már férjével együtt tud hasznosítani a saját gyógyszertárukban.

Egybehangzóan szólnak arról, hogy jelentősen megnőtt a gyógyszerek forgalma azóta, amióta Demecseren dolgoznak. Kialakult egy jelentős létszámú törzsközönség, amire bizton támaszkodhatnak és számíthatnak. A környékbeli településekről is inkább őket keresik fel receptjeikkel, gondjaikkal és bajaikkal az emberek. S nem csak a „Melyikből, mikor, mennyit…?” kérdések hangzanak el. Úgy érzik, az elmúlt évek alatt végzett lelkiismeretes gyógyító munkájukkal rászolgáltak az itt élők bizalmára.

Kérdésünkre, hogy mi tesz valakit valódi gyógyszerésszé, Zsuzsanna asszony így fogalmaz: „Az, ha az ember empatikusan fordul a bajban lévő másik felé, ha a szemlélete betegközpontú, és abban a segítő szándék az elsődleges.”

János a területen, illetve a patika ellátási körzetében dolgozó orvosokkal tartott kapcsolatukról azt mondja, hogy az az egymás iránti teljes bizalmon alapul. Nagyon sokszor akkor is konzultálnak egy-egy esetre vonatkozóan, ha az nem járvány vagy még nem akut probléma.

A szimpatikus fiatal gyógyszerész házaspár tervei között az épület folyamatos fejlesztése, a bútorok cseréje, és a későbbiekben egy szép officina kialakítása szerepel.

Szabadidejüket kertészkedéssel, kertépítéssel, sportolással, családi kirándulással, kézimunkázással töltik el. Tari János és neje, Demecser városának méltán megbecsült polgárai és közéleti szereplői.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)