Demecser

Ha a pontosságot, a tudatos tervezést valakiről megmintázná egy művész, nyugodtan tehetné ezt Szabó Gyuláné született Farkas Ilona főkönyvelő életvezetését nézve. A Demecser és Vidéke ÁFÉSZ főkönyvelője nemcsak a beosztását, s az utóbbi időben az elnök kényszerű távolléte miatt hirtelen megszaporodott munkákat látja el mintaszerűen, hanem a családja mindennapjait is azzal a fegyelmezett precizitással szervezi, amely az alapja a mindannyiuk jó közérzetének, boldogulásának és eredményei elérésének.

Nyírbogdányban született 1954. május 16-án. Édesanyja lánykori nevén Balázsi Jusztina, édesapja Farkas Benjámin. A szülők a mezőgazdaságból tartották el a családjukat. Testvére Erzsébet, aki kereskedő és Gizella a Szabolcshőnél dolgozik. Férje, Szabó Gyula, vállalkozással foglalkozik. Házasságukból két gyermek született, Mónika pedagógus, a közeli Kemecsén tanít és ott is lakik. Zsuzsanna ötödéves gépészmérnök-hallgató.

Ilike a demecseri gimnáziumban érettségizett 1972-ben, majd röviddel ezután, 1973. szeptember elsejétől az ÁFÉSZ-nél helyezkedett el, mint könyvelő. 1990-től őt nevezték ki főkönyvelőnek.

A szimpatikus, mosolygós asszony láthatóan még nem fogalmazta meg magának, miért tetszik neki ez a munka. Ez annyira természetes – mondja –, hogy nehéz egy mondatban válaszolni rá. Ő a számok mögött mindig az embert nézi és látja. Neki a számmal jelölt boltok, ABC-k nem csupán „egységek”, hanem olyan munkahelyek, amelyek megélhetést adnak a dolgozóknak és családtagjaiknak, valamint ellátják alapvető termékekkel a környékbeli vevőket.

Az elmúlt évtizedek nem múltak el nyomtalanul a demecseri ÁFÉSZ életében sem. A középgeneráció tagjai és az idősebbek jól emlékeznek arra az időre, amikor szinte egyeduralkodóként szervezhette az ÁFÉSZ a kereskedelmet és a vendéglátást egy-egy településen. Elmúlt, s ma kiélezett piaci versenyben kénytelenek felvenni a kesztyűt a magánkereskedőkkel és vendéglősökkel. Ilike finoman céloz arra a helyzetre, hogy az ÁFÉSZ minden beszerzést, értékesítést papíron, számlával intéz, így kimutathatóan kisebb nyereséget tud elérni, mintha lezserebben szervezhetné a kereskedelmi, árubeszerzési és más ügyleteket. Nem véletlen, hogy bérbe adtak jó néhány olyan üzletet, amelyet az ÁFÉSZ csak veszteségesen tudott működtetni. A vállalkozó pedig már haszonnal üzemelteti. A jól jövedelmező üzleteket, boltokat azonban megtartja az ÁFÉSZ, hisz a tagságnak a jövedelmet csak okos, előrelátó gazdálkodással tudják megteremteni.

Beszélgetünk arról a főkönyvelő asszonnyal, hogy a multinacionális cégek megjelenése mindenkit érint Magyarországon. A vevők nagyobb választékot, olcsóbb árat tapasztalnak, viszont elveszett az a varázs, amely a kereskedőt és a vevőt, valamint az eladást övezi. A multicégek görkorcsolyás ifjú eladói egyáltalán nem ismerik az áruféléket, nem tanultak meg bánni a vevővel. S akkor még nem beszéltünk a nagy forgalomról, a tolongásról, a hosszas várakozásról a pénztáraknál. Egy óra alatti időre nem érdemes beugrani egy ilyen áruházba. Tehát a kisebb boltok változatlanul népszerűek, hisz személyre szóló kiszolgálást, törődést, figyelmet kapnak a vevők. A minőség, a garancia, a szavatosság és mindenekelőtt a vevőnek kijáró tisztelet, ráadásul kisebb településen a személyes ismeretség mind olyan tényezők, amelyek vonzóvá teszik az ÁFÉSZ-boltokat.

Persze, a fenti előnyök mellett minőségi termékeket, megfizethető árakat kell biztosítaniuk. Mint Szabó Gyuláné utal rá: minden eszközt megragadnak, hogy kedvében járjanak a vásárlóknak, ezért rendszeresek az akciók, a kóstolók – a húsféléknél, tejtermékeknél, üdítőknél a leggyakoribb –, valamint bővítik az áruválasztékot. A nyereség elérése érdekében a sűrű fillért részesítik előnyben a ritka forint helyett. Jellemző az alacsony árrés, például a COOP márkatermékeknél 5 százalékos haszonnal dolgoznak.

Az idősebb korosztály tagjai még élénken emlékeznek az egykori Hangya szövetkezetekre, amelyek lényegében az ÁFÉSZ-mozgalom elődjének számítanak. Az 1950-es évektől kezdve a szövetkezeti mozgalom fontos szerepet játszott az emberek életében. Egyrészt vevőként, másrészt alkalmazottként kerülhettek napi kapcsolatba az ÁFÉSZ-boltokkal. A Demecser és Vidéke ÁFÉSZ a legjobbak között szerepel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Ez természetesen nem a véletlen műve, hanem tudatos tervezés, gondos végrehajtás, személyes vezető-beosztott kapcsolatok állnak mögötte. Szabóné Ilike, ha újrakezdhetné az életét, akkor is ezt a területet választaná, mert a számok mögött, mi több, a számok előtt látja az embert. Agya, mint egy komputer rögzíti a legfontosabb adatokat, bár ott a számítógép az íróasztalán, ő gyorsabban utánanéz a hagyományos iratgyűjtőkben tárolt információknak. A 2003-as évre tervezett 329 millió forintos forgalom időarányos részét teljesítették, és nyugodtan néznek a karácsonyi, szilveszteri ünnepek várható rohama elé.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)

………………….

Szabó Gyuláné a Demecser és Vidéke ÁFÉSZ-nek 2004-től az elnöke. Változatlan profillal – élelmiszer-kereskedelemmel – foglalkoznak a 13 saját boltban. Tíz üzletüket bérbe adták, ám ott élelmiszert, és iparcikkeket árusít a bérlő. Ezzel Demecser, Kék, Tiszarád, Beszterec, Székely, Nyírbogdány 20 ezer lakosáról gondoskodnak. Az egyre növekvő forgalom további ösztönzése érdekében a demecseri, a kemecsei és a kéki boltokban törzsvásárlói kártyával is lehet pontot gyűjteni. Ezt sorsolás követi, például még az olimpia ideje alatt adta át Szabóné Ilike egy szerencsés helybeli nyertesnek a hatalmas LCD televíziót, amelyet az illető az országos olimpiai sorsoláson nyert.

Családjában gyermekei unokákkal ajándékozták meg, Mónika pedagógus Kemecsén, férje őstermelő. Lánya Panna 2,5 éves Balázs 3 hónapos. Zsuzsanna gépészmérnök Miskolcon, férje villamosmérnök. Lányaik Aliz (5) és Tamara (1,5) éves. Nyugodt hátteret férje, gyermekei, unokái teremtenek számára.

(Kiegészítve:  2012. augusztus 14.-én)