Demecser

Az apja bádogos volt, a hátára vette a műhelyét és járta a környéket. Ő a hátára veszi a fél országot és vállalkozik építkezésekre, különböző kivitelezésekre. Mélyről indult, kiemelkedett. A származását a bőre színe miatt sem tudná letagadni. Nem is akarja. Sőt, sokat, nagyon sokat tesz a romákért. Vállalkozóként, menedzserként, közéleti emberként is. Egy kicsit kolléga, néha-néha forgatja a tollat, mert elvégezte az egyéves újságíró-iskolát. Egy híres nagyközség, Demecser központjában lakik egy takaros házban.

A neve Balogh Pál. Mindenekelőtt soroljuk fel a közéleti tisztségeit. Ő a Demecseri Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke. Ezerkilencszáznyolcvankettő óta végez közéleti munkát. A Megyei Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségének elnökségi tagja. Az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat képviselőjeként is tevékenykedik. idejének egy részét értekezleteken tölti, dolgozik a hátrányos helyzetű romákért. Közülük való, ismeri örömeiket és gondjaikat, tudja, hogy az utóbbiból van több. Beírta nevét Demecser történetébe a szociális lakások építésével. Egy országos rendeletet, a pénzügyi támogatást kihasználva a helyi polgármester, Fáky László ötlete volt, hogy itt is építeni kellene ilyen lakásokat. Az ötlet megvalósításához ő csatlakozott elsőként a polgármesterhez. Szervezett, mozgósított, a megtakarított pénzének egy részét felhasználta, csak hogy a szegény emberek otthonhoz, lakáshoz jussanak. A helyi önkormányzat végül is úgy döntött, hogy nem „gettósítanak” nem különítik el a cigányokat, hanem a Kodály Zoltán utca folytatásaként építik fel a szociális lakásokat. A rászorulók, a feltételeknek megfelelők családonként 300 öles telket kaptak. Ezekre a később közművesített telkekre kezdtek építkezni. Ám indulás előtt a polgármesteri hivatal szabad választást biztosított a kivitelezőket illetően. Egy kivételtől eltekintve mindenki arra szavazott, hogy Balogh Pál legyen a fővállalkozó a kivitelezésnél.

Így épült fel huszonöt takaros lakás az említett utcán. Viszonylag rövid idő alatt, olcsón, jó minőségben. A kivitelezők fele magyar, fele roma volt. Az építkezési akció tehát munkát is teremtett a községben, az önkormányzatnak kevesebb segélyt kellett kifizetni. Külön említést érdemel, hogy néhány hátrányos helyzetű magyar család is beköltözhetett a szóban forgó lakásokba. Békében, megértésben élnek egymás mellett magyarok és romák. 1997 tavaszán a telkeken el lehet kezdeni a kertészkedést. Az új otthonok mellett burgonya, zöldség, egyéb élelem teremhet, virág is nyílhat. A Kodály Zoltán utca a község szélén van. Ezért hangsúlyozhatjuk, hogy a község belsejében is épült tíz szociális lakás, ezekbe is vegyesen költözhettek be romák és szegény magyarok. Az akció még nem ért véget. A terv szerint ezerkilencszázkilencvenhétben újabb tizenöt szociális lakást építenek Demecserben. Egy cigány diszkontáruházat is akarnak építeni.

Külön kis bekezdésben közölhetjük az utókorral, hogy Balogh Pál alapítványt hozott létre a hátrányos helyzetű romák foglalkoztatása érdekében. Ha gyarapodik az alapítvány számlája, nem csak munkahelyteremtésre, segélyezésre is jut.

Az elnevezés: Kisrétköz Alapítvány. Az adakozó jó emberek a Nagyhalász és Vidéke Takarékszövetkezet demecseri kirendeltségén fizethetik be adományaikat, a 68100045-10400250-es számlán. Balogh Pál százezer forintjával indult az alapítvány. Balogh Pál Demecserben született 1957-ben. A szokásos nagy családba. Most is nyolcan vannak testvérek. (Apja nem csak toldozott-foltozott, tűzhelyeket, esőcsatornákat is készített.) Az általános iskola nyolc osztályát helyben járta ki. Aztán Pestre sodorta az élet. Keményen dolgozott, ingázott a „feketevonaton”. A szó szoros értelmében, nem csak átvitt értelemben mélyen kezdte. A híres metróépítésen dolgozott a föld alatt. Lapátolt, nehéz fizikai munkát végzett. Közben elvégezte a hegesztőtanfolyamot. Mi több, letette a gépészvizsgát is. Nem érte be ennyi tudással, beiratkozott a gépésztechnikum levelező tagozatra. Mi tagadás, a kemény munka mellett nehezen ment a tanulás, két év múlva letette a könyveket. Részben azért, mert Szolnokra ment dolgozni, itt már gépészként foglalkoztatták. Később visszament Pestre dolgozni. Itt ismét nekilendül a tanulásnak és sikerült leérettségiznie. Mostanában mobiltelefonon is szervezi a munkáját, a vállalkozást. Nemrég Hódmezővásárhelyen dolgozott a csapata. Beszélgetésünk idején Szegedről hívták, a Tisza-parti városban is letette a névjegyét. Kap megrendelést, mert szavahihető, megbízható ember.

Három gyermeke van. Krisztina elvégezte a kereskedelmi iskolát. Ferenc az általános iskolában hetedikes, Pál hatodikos. A felesége részben háztartásbeli, részben a vállalkozásban dolgozik. Pár hónap múlva boltot szeretnének nyitni az emeletes családi ház földszintjén. A boltban dolgozhatnak majd a családtagok és olcsó áruval szolgálhatnak a kispénzű romáknak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)