Szabó Gyuláné

ÁFÉSZ-elnök és munkatársai

Demecser

szszb 28 tk Szabó Gyuláné.JPGRendhagyó riportnak ritkán lehet krónikása az újságíró. Lehet, hogy valaki tündérmesének hiszi, megint más vélekedhet úgy, ilyen a valóságban aligha fordulhat elő. Ám ami legközelebb állhat az igazsághoz, egy vezetésre termett, ugyanakkor anyai szeretettel megáldott ÁFÉSZ-elnököt olyan munkatársak veszik körül, akiknek többsége 30-40 éve (!) itt, s talán még eredeti munkakörében dolgozik. Milyen erők ösztönzésére maradnak a leghűségesebbek, mintha itt megállna az idő?

Nincs ebben semmi különös – véli Mező Lászlóné, Irénke. – Csak szeretni kell, amit csinálunk, de azt nagyon. Én például 1974-ben jöttem ide könyvelőnek, később lettem gépkönyvelő. Az évek előre haladtával a munkánk is egyre sokrétűbbé vált. Mostanában nem ritka, hogy az ellenőrzés, a leltározás is ad feladatot. Az áfa-változások pedig végképp próbára teszik még a legtürelmesebb könyvelők idegeit is. Még sosem gondolt rá, miért maradt itt. Elsőként a munka szeretetét említi, a helyben található állást, hisz a kicsi gyerekek mellől a bejárást nem tudta volna megoldani. Gyerekei azóta felnőttek, László az önkormányzatnál dolgozik. Családos, László fia 17, Debóra lánya 11 éves. Irénke mama legkisebb unokáját Beáta szülte, Botond most 3 éves. Velük együtt teljes itt az életem – összegzi csendesen a gyorsan pergő éveket a régóta törzsgárdatag Mezőné.

Közvetlen munkatársa, Éles Erzsébet – aki szintén könyvelő – megerősíti kolléganője tapasztalatait. Ő 19 évesen jött ide. Élvezi a pörgést, az állandó mozgást, de megnyugtatja a tudat, hogy ismerős feladatok, emberek, körülmények között végezheti a napi rutint. Érdekes eszmecsere bontakozik ki: vajon a könyvelő látja-e a számlák, kimutatások, táblázatok mögött a társadalmi, gazdasági folyamatokat, látja-e például azt, hogy éltek 20 évvel ezelőtt vagy ma az emberek? Mivel csak élelmiszert forgalmaznak az áfész boltjai, kisebb a rálátás, mintha iparcikkek alapján alkothatnának véleményt. A központi adminisztráció dolgozói még jól emlékeznek arra, amikor csupán kétféle kenyér jelent meg a pultokon és a számlákon. Ma hódít a Coop-kenyér, amelyet még melegen szeletelnek fel a boltokban.

Kántor Lászlónéhoz a tb, a bér-, a munkaügyek tartoznak. Nem áll távol tőle a gépkönyvelés sem. Többen hozzátették: jó értelemben vett mindenes itt bárki, hisz ismerik a teendőket, egymást, és nem ritkán besegítenek a másiknak, ha az szükséges. Akár komolyan is vehetjük a tréfásnak szánt megjegyzést: hosszabb időt töltenek egymás, mint saját családtagjaik társaságában. Így aztán időnként itt is csörög a tányér – stílszerűen zizeg a papír – de indulatmentesen megbeszélik a dolgokat és helyre áll a világ rendje. Kántorné Anna Kemecséről jött ide férjhez. Fiaik felnőttek, László mérnök-informatikus Egerben, Tamás környezetmérnök, a PhD doktoriját írja a Miskolci Egyetemen, ahol oktat.

Mikó Lászlóné Julika 34 esztendeje pénzügyi előadó az áfésznél. Kimondani is sok, hát még végigélni. Eleinte talán mozdultak volna a megyeszékhelyig, de kötötték a családi szálak, a szülők, majd a gyerekek. Több generáció békés együttélése tölti fel energiával Julikát. Még él a 77 éves édesanyja és a 80 éves anyósa. Gyermekei közül Andrea manikűrös, pedikűrös, Demecserben dolgozik. László fiuk az önkormányzatnál talált munkát. Lánya ősszel költözik a mama háza melletti hajlékba.

Egy generációval ifjabban, más szavakat használ, de egyazon gondolatokat fogalmaz meg Mártonné Mislai Ágnes. Biológia-testnevelés szakos diplomájával gépjárművezetést oktatott, ám a vállalkozókra rakódó terheket már nem bírták cipelni, szintén tanár, de vizsgabiztosként dolgozó férjével. Családjukat 14 éves fiuk, Viktor teszi teljessé. Ági Nyíregyházáról jár ki Demecserbe. Olyan ő, mint aki a jég hátán is megél. Nem várja a sült galambot, magán szorgalomból sikerrel elvégzett egy számviteli, pénzügyi ügyintézői tanfolyamot. Hadd gyűljenek az oklevelek, ki tudja, mit hoz a jövő? Idősebb kolléganői évtizedek alatt értek meg annyi változást, mint ő pár esztendő múltán. Egyébként is sokirányú érdeklődés vezérli, a lakberendezéstől az akvarisztikáig. Naponta futni jár, hogy az idegei össze ne borzolódjanak…

Szabóné Ilike dícséri a munkatársait. Sajnos, néhányuktól a kényszerű leépítések miatt meg kellett válni. A maradók viszont nemcsak a munkahely biztonságát élvezhetik a demecseri áfésznél. Egy összetartó, egymással szemben figyelmes kollektíva tagjának lenni felemelő érzés. Igaz, naponta megdolgoznak a közösségért, de olyan irányító mellett, akit nem főnöknek, hanem vezetőnek éreznek a többiek, semmi nem lehetetlen. Nem találtuk a megfelelő kifejezést rá, mi tartja össze őket. A varázslat véget ért. A késő nyári nap felhőbe burkolózott. Ez idekinn egy másik világ.

A képen: Az Áfész központi igazgatóság dolgozói

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése