Kissné Kertész Katalin

Tűzzománc művész, intézményvezető

Demecser

A szüleim és a családom életútja sokkal izgalmasabb, mint az enyém, mondja, amikor a pályájáról kérdezem. Kételkedem, hiszen több évtizede ismerjük egymást, és egy sokszínű, mindig tevékeny alkotót, egy kiváló pedagógust tisztelek benne. Ráadásul a magánélete is legtöbbször a figyelem középpontjában volt 1977-től, amióta Demecserbe került, az iskolaigazgató menyeként, majd a szintén iskolaigazgató férje, Kiss Gyula mellett, aki jelenleg polgármester, ezért megkérdezem, hogy tudta összeegyeztetni a feladatokat. Magyarázatként vagy a saját motivációit felfedve ismét a szüleiről kezd beszélni, meg arról a földrajzi négyszögről, ami eddigi életét kijelölte, Mezőkövesd, Miskolc, a dunántúli Gyulakeszi, ahol anyai nagyapja az Eszterházy birtok kovácsa volt, és Demecser, ahol jelenleg a Demecseri Oktatási Centrum Pál Gyula Alapfokú Művészeti Iskola Intézményegység vezetője.

A felmenőktől a kézügyességet örökölte, sokan kézműveskedtek a családban. Apja gazdasági diplomáját élete nagy részében a MÁVAÚT-nál hasznosította, majd legutóbbi átalakításánál, a Volánnak alapító tagja volt. Újítását, hivatalosan találmányát, ma is használják a földalatti tartályok hitelesítésére. A történelem viharai miatt viszont volt kalauz és osztályvezető is, attól függően, hogy a politikai helyzet miként alakult. Épp ezért a gyerekeit szabad szellemben nevelte, megbeszélte velük a körülöttük lévő világ eseményeit. Édesanyja a jó ízlését, a kreativitását, az újrakezdés bátorságát adta át, és a nyári dunántúli nyaralások szerettették meg Katalinnal a népi építészetet, ornamentikát.

A szobában, ahol beszélgetünk, a falon lévő tűzzománc képek harmóniát sugároznak, csillogó falevelek, pillangók, egy kisváros házainak tiszta homlokzatai mutatják alkotójuk sokoldalúságát.

– Én nagyon elfoglalt diák voltam, amikor Miskolcon a Zrínyi gimnáziumba jártam. Itt volt az ország első lányneveldéje, komor, vastag falakkal. Ma az épületben a Lévay József Református Gimnázium működik. Hatodik osztályosként megnyertem egy rajzpályázatot, nem is akarták elhinni, hogy egy balkezes kislány rajzolta. De valahogy a mi családunkban több balkezes volt, és mindenki tudott rajzolni! Akkor vékony voltam, mondja mosolyogva, és szőkesége, fehér bőre ellenére, kissé elpirul. Komolyan vettem a sportiskolát is, itt atletizáltam, majd kosaraztam, a gímiben kézilabdáztam, nem csoda, hogy a matematika volt az egyik kedvenc tárgyam. Akkor azt hittem, nem is kell tanulni. Volt az iskolában egy kerámia szakkör, az volt az én művészeti munkásságomnak a bölcsője. A tanárom felfedezett, így nyaranta részt vettem a tokaji rajztáborokban. Nevetve mondja, úgy lett matematika-rajz szakos hallgató, hogy addig nem is tanult rajzolni csak annyit, amit a nyári táborokban elsajátított.

A honlapján (www.tuzzomancok.hu) megcsodálható ékszerei, plakettjei, képei láttán, ez hihetetlennek tűnik. A pályaválasztását a tanárai segítették, de hogy miért Nyíregyházát jelölte meg egy miskolci lány, nevetve mondja: „Kislány korom óta ismertem a menetrendet, és kiszámoltam, hogy Nyíregyháza jobban megközelíthető, mint Eger vagy a még távolabb lévő városok.” Ma már tudja, nemcsak ezért választott jól, hanem, mert nagyon sok kiváló művésztanára volt. A másik döntéséről kérdezem: Miért épp a tűzzománc lett a fő kifejezési formája?

– Amikor a gyerekek megszülettek, a férjemmel tíz nyáron tehetséggondozó tábort szerveztünk, amíg támogatással tudtuk csökkenteni a szülők költségeit. Hívtunk ide különböző művészeket, kézműveseket, és így találkoztam a tűzzománc készítéssel. Az első próbálkozásom sikeres volt. A színek természetét ismertem még a kerámia szakkörből, és aztán elkezdtem tanulni. Pestre jártam, hogy a különböző technológiákat elsajátítsam. Később a férjem mellett a lányom, Kata és a fiam, Gyuszi is segítettek. Nehéz fizikai munka ez, miközben a kézügyességre is szükség van. Nem tudtam volna ennyi mindent elérni, ha nem segít a családom.

– Fordítva, én is igyekeztem a férjem támasza lenni. Én vasgyári, bányász emberek között szabad szellemben nőttem fel, és szókimondó lettem. Ezt először nehezen fogadták el, de nagyon igyekeztem, hogy hamar megmutassam, mit tudok. Tudok tanítani, ügyes a kezem, és nem félek a munkától. Így elsők között tiltakoztam a 80-as évek végén itt lerakott sugárzó bőrszállítmány miatt, szólaltam fel, hogy a II. világháború áldozatainak is legyen emlékműve. A honismereti gyűjteményt segítőkkel gondozom, bővítem, és azt az intézményt, amit vezetek, biztos alapokon szeretném tudni.

Még nem akar visszavonulni, de már nézi, ki lehetne majd az utódja kollégái közül, mert egyre több időt szeretne tölteni a tűzzománc készítéssel, a három Párizsban és a velük egy házban élő unokájával.

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Kiss Gyula

Tariné dr. Gombkötő Zsuzsan...

Tari János

Szabó Gyuláné

Molnár Tamás

Kaskó Sándorné

Váradi Béla

Jakab Ferenc

Balogh Pál

Fáky László

Szabó Gyuláné

Bacskai Ferencné

Fábián Magdolna

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!