Demecser

Elsőgenerációs értelmiségi, aki életét annak szentelte, hogy egy hátrányos helyzetű térségben az emberek szellemileg, anyagilag felemelkedjenek. Ne kelljen elvándorolniuk az ország más részeibe a nagyobb darab kenyér, a boldogulás reményében. Három és fél évtizede áll a demecseri Váry Emil Gimnázium katedráján, 1986-tól igazgatóhelyettesként, 1997-től megbízott, majd ’98-tól kinevezett igazgatóként Kaskó Sándorné. Életútja jól példázza azoknak az önfeláldozó értelmiségieknek a sorsát, akik a megye és a szűkebb lakókörnyezet gondjait felvállalva, magukat inkább háttérbe helyezve szolgálnak egy jó ügyet.

Kaskó Sándorné, Pócsi Irén, Berkeszen született 1942. november 28-án. Édesanyja, lánynevén Kaszás Irma, nyolcvanhetedik évét tölti, világéletében mezőgazdasági munkákkal foglalkozott. Édesapja, néhai Pócsi Sándor, férje, Kaskó Sándor, raktárvezető Kisvárdán. Két lányuk született, mindketten a tanári pályát választották. Tamara földrajz–orosz szakon végzett, és a demecseri gimnáziumban tanít. A főnöke az édesanyja… Már családot alapított, a nagymama kedvence a két unoka, László hat-, Ádám kétéves. A másik lányuk Henrietta, a nyíregyházi Guszev-telep iskolájában tanít, matematika–földrajz és rajz szakos diplomával a zsebében. Ő is férjezett, a kislánya, Gabriella négyéves. A csöppnyi lányka sok örömet szerez a nagyszülőknek.

A nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban 1961-ben érettségizett, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen történelem–orosz szakon diplomázott az igazgatónő. A demecseri gimnázium általános profillal működik, ’78-ban vették fel Váry Emil nevét. Jelenleg kétszázötvennégy nappali és száznyolcvanhárom levelező tagozatos diák tanul itt. A tantestületet huszonegy pedagógus alkotja. Az adminisztratív és a technikai feladatokat tizennégyen látják el.

Az iskoláiról híres Kisvárda és a megyeszékhely, Nyíregyháza közt Demecser igyekszik megtartani az értelmiségi képzés fellegvárát, a gimnáziumot. Az évek során szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy a szülők a jobb képességű gyerekeket elvitték a másik két városba vagy még messzebbre tanulni. 1997-ben létszámgonddal küszködtek, mindössze egy első osztályt indítottak. Valójában soha nem merült fel a gimnázium megszüntetésének gondolata, mint annyi más kisebb településen.

– Arra helyeztük a hangsúlyt – magyarázza Kaskóné, Irénke – hogy a gyerekek városi szintű szolgáltatást élvezzenek nálunk is. Nekik ugyanúgy ismerniük kell például az informatikát, járatosaknak kell lenniük az idegen nyelvek világában, mint ahogy másutt is ez a kor követelménye. Régi, kipróbált tanári gárda segítette ebben a törekvésben a munkámat. Harmincéves kollégiális viszony fűz Vass Lajos volt igazgatóhoz, Vass Lajosné harmincöt, Dajka Jánosné harminc éve tanúi oktató-nevelő munkámnak. A Nyíregyházi Főiskola rektora, dr. Balogh Árpád óraadóként dolgozott nálunk ifjú korában. A főiskola három tanszékvezetője tanított vagy tanult itt. S ezzel korántsem teljes a felsorolás. Valójában nincs fluktuáció, mert a pedagógusok nem azt nézik, hol kapnának kicsivel több bért, hanem szolgálatnak tekintik a vidéki gimnáziumi katedrát. Lehet, hogy ezek olyan fogalmak, amelyeket az egy-két generációval később született pedagógusok már nem éreznek magukban, nekünk viszont természetes, de hát ez a világ rendje…

A beletörődés azonban nem tartozik Kaskóné tulajdonságai közé. Arra büszke, hogy tanítványai közül Borzsova-tanyáról bejutott egy diák a jogi egyetemre, többen tanári, tanítói, egészségügyi főiskolai diplomát szereztek. Egy országos statisztikával támasztja alá az elmondottakat: ’96-ban a felsőoktatásba jelentkezettek és felvettek arányában országosan a 20. helyen álltak a gimnáziumok között, ’97-ben a 10.-ek voltak.

Emelt szinten oktatják az angolt, hogy a legjobbak nyelvvizsgát tegyenek még diákkorukban. Szorgalmazzák a számítástechnikai fejlesztést: a Sulinet program keretében tizenhárom komputert szereztek. A gimnáziumi érettségi mellett az érdeklődők szakmunkás-bizonyítványt is szerezhetnek számítógép-kezelésből.

Kaskóné pedagógiai programjának lényege a stabil létszám megtartása, a tanári kar fiatalítása és a hátrányos helyzetű térségben az értelmiségiek képzése.

A vidéki élet előnyös oldalai közt említi az igazgatóasszony, hogy mindenki ismer mindenkit. Itt számon tartják egymást a tanárok és a diákok egyaránt. Mint mondja, a rendszerváltozás egyik fontos vívmánya volt a telefonhálózatba való bekapcsolás. Ha valamelyik tanuló gyakran mulasztja az óralátogatást, az igazgatónő nem levelet küldöz a szülőnek, hanem felemeli a telefont vagy azonnal személyesen találkozik vele. Szinte családias légkörben élnek és dolgoznak az intézményben és a településen.

Kaskóné nagyon örül annak, hogy a lányai is meglátták a pedagógus pálya szépségét, és ezt választották élethivatásnak. Irénke szabadidejében olvas, főként irodalmi esszéket, gazdasági újságcikkeket, vezeti a háztartást, családanya, feleség és vezető egy személyben.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)