Demecser

A Borostyán Patika halk szavú, az emberekre mindig mosolygó szemmel néző kedves, Kemecsén született fiatalasszonyról első pillantásra a külső szemlélő nehezen hiszi el, hogy harmincas évei végén járó, két gyermeket nevelő családanya. Szülei, László Zsuzsanna és Gombkötő Mihály, a közeli Nyírbogdányban élnek. Testvére, Mihály, textilipari mérnök. Családjával a megyeszékhelyen él, a Wesselényi Miklós Szakmunkásképző iskola szaktanára. Tariné dr. Gombkötő Zsuzsanna a demecseri gyógyszertárban férjével, Tari Jánossal dolgozik együtt. Ikreik – Ákos és Lilla – általános iskolába járnak.

A Váry Emil Gimnázium diákjaként tett érettségi vizsgát 1983-ban. Büszkén emlékszik vissza az alma materben folyó minőségi tanításra, a követelménytámasztó, következetes, ugyanakkor emberséges tanárokra. Külön említi meg Vass Lajos és Kaskó Sándorné igazgatókat, akiket példaképének is tekintett.

Az egyetemi évek alatt Szegeden ismerte meg majdani férjét, akivel évfolyamtársak voltak. Esküvőjükre a diplomaosztó ünnepség után kerítettek sort. Miután hallgatóként mindketten kiemelkedő teljesítményt mutattak fel, nem volt meglepő számukra az egyetem felkérése: maradjanak, kutassanak, tanítsanak. Zsuzsanna, a Gyógyszer- technológiai Intézetben kamatoztathatta tudását. A kutatással eltöltött évek Zsuzsanna számára nagyon jó iskolát jelentettek. Korán – esetenként a saját kárán – tanulta meg azt, hogy igazáért magának kell kiállnia, adott helyzetben akár a nagytekintélyű professzorokkal szemben is. Időközben angol nyelvből állami középfokú vizsgát tett, amit a doktori disszertációja követett. Gyógyszer-technológusi szakvizsgáját, az ikrek születése után, már tanársegédként abszolválta.

Egyetemi előadóként a változó összetételű hallgatósággal el kellett fogadtatnia magát. S nem utolsósorban saját személyes tekintélyét is meg kellett teremtenie. Szívesen emlékszik vissza a kutatásokra, amiket még ma is épp úgy szeret, mint sok évvel ezelőtt. Elmondja, hogy az egyetemi oktatási-képzési programok elkészítése során felhasználtak minden olyan technikai lehetőséget, amihez akkor hozzáférhettek. Nosztalgiával említi meg azt, hogy a külön-külön, önállóan dolgozó kutatócsoportok labormunkájának eredményességét a későbbi felhasználási adatok, a szakmai irodalomban megjelenő közlemények, dolgozatok igazolták vissza. Miként mondja: kevés jobb érzés van annál, amikor az általa vizsgált anyagok jótékony hatásáról, számára „ismeretlen” emberektől kap pozitív véleményt. Elméleti felkészültségének gyakorlati próbáját követően, 1996-ban már Demecserben találjuk, ahol férjével közösen nyitja meg magánpatikáját. A kezdeti nehézségeket kettesben, egymást támogatva küzdötték le.

Az immár nyolc éve működő gyógyszertárba szívesen térnek be az emberek, és nem csak azok, akik gyógyulásra vágynak. Olyanok is megfordulnak itt, akiknek csupán a jó szó, a megértés, a segítőkész együttérzés hiányzik…

Tariné dr. Gombkötő Zsuzsanna megemlíti, hogy a korszerű hatóanyagok megjelenésével módosult a magisztrális készítmények összetétele, azok előállításának technológiája is.

Napjaink idegeket borzolgató, kiszámíthatatlanul változó állapotával kapcsolatban jegyzi meg, hogy az állami tulajdonú patikákban „felnőtt” szaktársak egy részénél, valami miatt, a túlélési-önvédelmi reflexek nem alakultak ki. Az állami ellátó rendszerben átélt biztonság mára a múlté lett. S ebben a helyzetben sokukat még felkészületlenül érik a különféle célzattal és időpontokban meghozott kormányzati intézkedések és döntések, amelyek várható hatásait nem mindig a patikamérlegeken ellenőrzik az arra illetékesek…

A kapcsolattartás témájához visszatérve Zsuzsanna beszél arról, hogy előtte ismeretlen indíttatásból, de mégis a hozzá képest idősebb orvosok azok, akik sokkal inkább kollégájuknak, a munkájukat segítő társnak tekintik őt. Ők azok, aki nem hiszik magukról, hogy tévedhetetlenek. Sok-sok évtizedes munkásságuk alatt kialakult bennük az az érzés, amit egyszerűen csak úgy neveznek: szakmai alázat.

Tervei között említi meg, hogy a jelenben zajló, nagyon gyors fejlődési folyamatok jelentősen megnehezíthetik visszatérését a kutatásba, hiszen a naprakész tudás ennek már régen elengedhetetlen feltétele. Szerencsére, az államvizsgás hallgatók tanítása és oktatása ebben segítségére van. A Borostyán Patika mint oktató-gyógyszertár jó hely a számára, hogy frissítve hasznosítsa oktatói tapasztalatait.

Tariné dr. Gombkötő Zsuzsanna a gyereknevelésből megmaradt szabad idejében főzőcskézni, kézimunkázni szeret. Mindezek mellett nem mondana le az évi két-három alkalommal megszervezett családi kirándulásokról. S arról sem, hogy folytathassa a korábban megkezdett nyelvtanulást, hiszen már újra Európában vagyunk.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)