Smid Józsefné

Tanár,

Kemecse

A Magyar Köztársaság legfiatalabb városai közé tartozó, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén található Kemecse díszpolgára 1947 májusának idusán látta meg a napvilágot Tiszabercelen. A minden ember számára „első” létfontosságú eseményről így írt: „A kanyargós Tisza partján születtem már több mint fél évszázada.” A már nyugdíjas tanárnőt Volom Piroska néven anyakönyvezték a földműveléssel foglalkozó Volom család gyermekeként. Szülei az Élet ajándékaként ma is élnek, és immár több mint hatvan éve a házasság kötelékében.

Piroska a középiskolai tanulmányait Tiszalökön végezte, ahol az 5+1-es képzést követően érettségi vizsgabizottság előtt adhatott számot felkészültségéről. Az egykori alma mater szellemére, az ott tanítók munkájára így emlékezik vissza: „Az iskola igazgatója, Szakács Ferenc sokszínű tehetségével, példamutatásával, fáradhatatlan munkabírásával embert gazdagító útravalót adott.”

Volom Piroska továbbtanulási célja az egyetem volt, de tanári diplomát a szomszéd megyeszékhelyen, Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán kapott matematika–fizika szakon. Pedagógusi pályáját szülőfalujában, Tiszabercelen kezdte, ahol két évig gyakorolhatta hivatását. Ezen időszak alatt találkozott a szintén tanári végzettségű Smid Józseffel, akihez feleségül is ment. A fiatal házasok már együtt kerültek Kemecsére 1972-ben, ahol azóta megszakítás nélkül élnek és dolgoznak. Smid Józsefné férjével közösen igyekezett felvenni a helyiek munka- és életritmusát. A kezdeti időszakról ekként fogalmazott: „Igyekeztünk beilleszkedni, ahogy itt mondani szokás „kemecsivé válni” és bizonyítani, hogy szeretjük a munkát, a gyerekeket, és értük mindent megteszünk.”

A Sors kegyet gyakorolt felettük, mert már az első évben tárgyiasulhatott a bizonyítási vágy: tanítványaik a szaktárgyi versenyeken szép eredményeket értek el. Ezt a jó hagyományt másolta le a későbbi évek során Horváth András, Debrovszky Borbála, Bacskai György, Mezősi Marina, Kozma Attila és még sokan mások…

A fiatal, de már eredményekkel büszkélkedő tanárnő hosszú időn át osztályfőnökként is megállta a helyét. Számtalan tanulmányi kirándulást, tábort szervezett diákjainak és az őket elkísérő szülőknek. Ezen törekvései minden bizonnyal találkoztak a másik fél kívánságaival, hisz gyakoriak az osztálytalálkozóik, melyek mindezeket visszaigazolják.

Smid Józsefné négy éven át vezetői, illetve vezetőhelyettesi munkakört is betöltött. Amellett mint szakszervezeti titkár a kartársak érdekképviseletéből is kivette a részét. Az általa szervezett közösségi programokkal tette színesebbé a dolgozó felnőttek hétköznapjait. Piroska az ide vonatkozó soraiban ezt írta: „Néhai elődeim, Kozma István és Kozma Sándor ezeket nagyra értékelték, és a Kemecse című könyvükben erről említést is tesznek.” Mozgalmi, közösségi munkája nem merült ki a már említettekkel: rövid időn belül tanácstagnak választották, és a végrehajtó bizottság tagjaként sokat tehetett lakó- és munkahelye fejlődéséért. Mint az már tudható, e téren sem voltak eredménytelenek a törekvései. S mert jó ügyért és jól dolgozott, 1994. augusztus 20-a előestéjén átvehette a „Kemecséért” kitüntető díjat.

Az emberek a rendszerváltás idejére már megismerték, és mivel megbíztak benne, a választásokon sorra kapta a voksokat. Immár harmadik ciklusban tagja a képviselő-testületnek s a képzettségének megfelelő bizottságnak. A képviselő-testületi tagsággal járó munkájáról ekként fogalmazott: „Szerencsére jól együttműködünk az intézményekkel, civil szervezetekkel, így azt mondhatjuk: a jó csapatmunka a jó hangulatot, értelmes időtöltést, a kapcsolatok, barátságok erősödését szolgálja.”

Smid Józsefné a pedagógus, a közéleti ember szívesen teszi a dolgát, mert szeret az emberekkel foglalkozni, mert jó látnia a sikeres rendezvényeken részt vevők arcán megjelenő mosolyt. Kemecse város képviselő-testülete minden bizonnyal nem habozott a városavató alkalmával adományozható díszpolgári cím személyét illetően. Így történhetett meg az, hogy élő emberként elsőként ő kapta meg e jeles közösségi elismerést.

Szakmai munkáját illetően sem kaphatott senkitől sem „megrovást”, hiszen egykori tanítványai és azok szülei is szívesen állnak meg vele beszélgetni, ha összetalálkoznak a rétközi kisváros valamelyik utcáján vagy üzletében.

A Tisza-parti, néhány száz lelkes faluból indult kisleány megvalósította mindazt, amire vágyott: tanult és tanított, miközben másokért is dolgozott úgy, ahogy azt elvárták tőle. Pedagógusi tevékenységért és közösségi munkájáért számtalan elismerésben részesült. Büszkén sorolja azokat: Miniszteri Dicséret, Kiváló Munkáért kitüntetés, „Gyermekekért” elismerő plakett, „Kemecséért” kitüntető cím. S ami a lelkének a legkedvesebb: „Kemecse Díszpolgára”.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 21. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lipők Sándor

Lipők Sándor

Lucza János

Lipők Sándor

Id. Márkus József

Czompa Bertalan

Dr. Pásztor Benjámin

Dr. Gerzon László

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!