Kemecse

A nagyközség egyik mellékutcájában szépen gondozott virágoskert és lakóház dicséri a gazda, idősebb Márkus József és felesége keze munkáját. A gazda ugyan nyugdíjas, de napjai ugyanolyan tevékenyen telnek, mint évtizedekkel ezelőtt. Hobbija a kertészkedés, ám erre is kevesebb ideje jut, mint azt szeretné.

Az Axiál Bt. vezetőjeként dolgozik ma is, a cég a megye egész területén, sőt annak határain túl is klíma- és légtechnikai szereléseket, szigetelési munkákat végez.

Márkus József tősgyökeres kemecsei, parasztcsaládban született. Már gyermekkorában munkára nevelték. Mint elmondta, az elemi iskolát csak azért nem végezte kiváló eredménnyel, mert volt olyan év, hogy háromszáz órát hiányzott, igazoltan. Igazoltan, ugyanis ő volt a családban a legnagyobb gyermek, s gazdálkodó édesapjának segített a földeken.

Volt lehetősége kitanulni a paraszti munka csínját-bínját. Keménykötésű gyerek volt, állta a versenyt az idősebbekkel is, a kasza nem fogott ki rajta. Emellett minden lehetőséget megragadott a sportolásra, sokáig futballozott, és más sportágakat is kipróbált. Nyilván ez közrejátszott abban, hogy a későbbiekben is sokan megirigyelhették munkabírását, kondícióját.

A háború után ipari tanuló lett Nyíregyházán, épület- és díszműbádogos volt az alapszakmája. Az államosítást követően a mestere a SZÁÉV jogelődjéhez lépett be, ő pedig követte. Később tizenkét évig volt itt brigádvezető. A munka és a család mellett rendszeresen tovább képezte magát. Előbb egy alapfokú, majd művezetői középfokú művezetői vizsgát tett, a hatvanas évek elejétől már ebben a beosztásban dolgozott. Aztán Debrecenben elvégezte az építőipari technikum esti tagozatát.

Szinte hihetetlen, hogy bírta energiával, kitartással. Hiszen a tanulás, a munka és a család mellett tanított is. Már ezerkilencszázhatvantól óraadó mestertanárként tevékenykedett, tíz éven keresztül volt alapszakmájában az állami szakmunkás vizsgabizottság elnöke, ami azt jelenti, hogy négy-ötszáz ifjú bádogos került ki a keze alól.

Nem csoda, hogy amikor megalakult a KEMÉV, főnökei magukkal csábították az új céghez, hiszen ismerték kiváló szaktudását és munkaszeretetét. Itt bádogos és légtechnikai építésvezetőként dolgozott. Szerte a megyében dolgozott, Nyíregyházán meg szinte egy lépést nem tud úgy tenni, hogy ne találkozzon a keze munkájával. Többször is megkapta A Szakma Kiváló Dolgozója, egyszer pedig, az árvíz utáni újjáépítés során végzett munkájáért az Állami Építőipar Kiváló Dolgozója címet.

Büszke arra, hogy tevékenyen kivette a részét a város építéséből-szépítéséből. Többek között az almatároló, a tanárképző főiskola, a MÁV-állomás, a konzervgyár építésén dolgozott, de letette képzeletbeli névjegyét a Jósaváros létrehozásánál, valamint a rendőrkapitányság és a bíróság épületének rekonstrukciójánál is. Talán a Sárospataki Tanítóképző Főiskola felújításánál végzett munkájára a legbüszkébb, hiszen ez a csodálatos műemlék különösen nagy szakértelmet igényelt.

Ezerkilencszázötvenhatban szerelt le, és azonnal a színház épületének felújítását végző szakemberek közé került. Alig négy napig dolgoztak azonban, kitört a forradalom, gyalog indultak haza, éjfélre értek Kemecsére. A munkát csak a forradalmat követően folytathatták.

A nyolcvanas években hat munkatársával alapított egy gmk-t. Nem sokkal később, amikor a nagyvállalat már komoly gondokkal küzdött, főnökei javaslatára kérte korkedvezményes nyugdíjaztatását. Később megszűnt a gmk, ő pedig nem tud tétlenül ülni. Ekkor indította be mostani vállalkozását. Köztudott már, hogy csak minőségi munkát végez, így szerencsére megrendelésekben nincs hiány.

Feleségével két gyermeket nevelt fel, akik már kirepültek a fészekből, szintén Kemecsén élnek. József külkereskedelmi közgazdász, Attila festőmester kisiparos. A család kedvence természetesen az öt unoka, akik imádják a nagypapát. Együtt fúrnak-faragnak, kertészkednek. Persze, a nagymama is alaposan kiveszi részét ebből a munkából, hiszen az egész napos elfoglaltság mellett egyedül aligha tudna mindent elvégezni.

Idősebb Márkus József megpróbálja nekik átadni sok évtizedes tapasztalatait, és örül a szíve, amikor mellette tüsténkednek. Hiszen ő is gyermekkorában ismerkedett meg a kertészkedés fortélyaival, szinte véletlenül, és ez szinte szenvedélyévé vált. Korábban sokat kísérletezett, oltással, szemzéssel, keresztezéssel. Volt olyan almafája, amely egyszerre hétféle termést hozott.

Hogy életében hány fát ültetett el, azt természetesen nem tudná megmondani. De idősb Márkus Józsefről óhatatlanul is az a régi mondás jut az ember eszébe, hogy ha a holnapra gondolsz, ültess fát, ha a  holnaputánra is, akkor nevelj gyermeket.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)