Gégény

A pedagógiai pálya vonzása olyan hatást gyakorolt Soltész Béla gégényi iskolaigazgatóra, hogy a családban látott másfajta foglalkozások ellenére is ezt választotta. Kemecsén született 1958. október 11-én. Édesanyja, Dinócsik Mária, nyugdíjas postavezető. Édesapja, Soltész Béla, főkönyvelőként ment nyugdíjba a demecseri, akkori keményítőgyárból. Felesége, lánynevén Lukács Katalin, tanítónő, és természetesen a gégényi iskolában neveli, oktatja az alsósokat. Két gyermekük született, Éva 15 éves, másodikos a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban. Péter ötödik osztályos.

Nyíregyházán, az igen erősnek tartott Krúdy Gyula Gimnáziumban érettségizett 1977-ben. Egy évig képesítés nélkül tanított. Előfelvételisként vonult be sorkatonai szolgálatra. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola biológia–technika szakán ’83-ban szerzett diplomát.

Az élet úgy hozta, hogy rögtön Gégénybe jöhetett tanítani, előbb beosztott pedagógusként, majd igazgatóhelyettes lett. Egy évig megbízott igazgatóként látta el a vezetői feladatokat, végül 1998-tól őt bízta meg a helyi önkormányzat az igazgatói tennivalók ellátásával.

Gyönyörű, új iskolában kalauzol végig az igazgató úr. A fővárosi tervező csapat remek munkát végzett, az épület magába olvasztotta az egykori, tipikusan a szocialista időszakban felhúzott, egyemeletes, szürke panelba burkolt épületszárnyat. A tetszetős, sárgára vakolt épület ívelt, udvart körbeölelő formája az új építészeti stílust testesíti meg. A falakon grafikák – visszajött a rajztanár – magyarázza Soltész Béla. A körülbelül 100 millió forintba került épületet rekordidő, egy év alatt fejezte be egy vásárosnaményi építési vállalkozó. 16 tanteremben, ideális körülmények között 16 osztályt működtetnek. Négy napközis csoportot hoztak létre. Gyakorlatilag bárki jelentkezhet napközibe, de főként az alsósok választják a délutáni tanulásnak ezt a formáját. Sajnos tornateremre akkor nem futotta, néhány év alatt pedig 100 millió forint fölé nőtt egy tornaterem építésének a költsége. Az igazgató úr szerint erre bizonyára sokáig nem jut, mert a kormányzat ezt nem támogatja központi alapból.

Az iskolába jelenleg 281 tanuló jár, az utóbbi időben ez a létszám emelkedett az előző időszakhoz képest. A tantestületet 25 pedagógus alkotja. Az adminisztratív és technikai feladatokat 14-en látják el.

Érdekes jelenség, hogy az igazgató nem határolja el magát fizikailag sem külön szobával a kollégáktól. Igaz, ebben szerep jut a tervezőknek is. Mindenesetre megbarátkoztak ezzel a helyzettel a kartársak is. Egyébként is nagyon jó kollektívát alkot a tantestület.

A fő hangsúlyt a magyar nyelv tanítására és a matematikára helyezik. Nem véletlen az iskolavezetésnek ez a döntése, mert sajnos, gyakran még ezzel a két fontos tantárggyal sem boldogulnak a gyerekek, amint elhagyják nyolcadik után az iskolát. Természetesen a kor követelményeihez igazodva az idegen nyelv oktatása egyre jelentősebb. Németet és oroszt tanítanak. Igaz, a szülők a korábban kötelezőnek minősített orosz nyelvre már nem buzdítják gyermekeiket, pedig Soltész Béla utal rá, hogy az ukrán államhatár közelsége, a földrajzi realitás, a korábban létrejött és ma is működő vagy éppen újonnan alakult gazdasági kapcsolatok sürgetővé teszik az orosz nyelv változatlan oktatását.

Annál népszerűbb a számítástechnika. Az igazgató úr nagy örömére a megyei közoktatási közalapítvány és a fenntartó települési önkormányzat segítségével a taneszköz-program keretében 3,2 millió forintot kaptak. Ebből elsősorban komputereket vettek, abból is a legmodernebbnek tartott Pentiumot. Hihetetlen minőségi ugrásnak lehetnek tanúi, hiszen korábban 286-os számítógépen gyakorolhattak a gyerekek. Jelentősen támogatták az iskolai sportélet fejlesztését. De jutott még videomagnóra, kamerára, nagyképernyős televízióra is. Összehasonlítva a létszámában ugyanilyen iskolákkal, ezúttal a gégényi kiemelkedően részesült a központi anyagi segítségből.

Bizonyára a színvonalas oktatásnak és a technikai lehetőségeknek köszönhetően, a gyermekek továbbtanulási aránya közel 100 százalékos. Nagyon jól megállják a helyüket a középiskolákban, jó páran szereznek egyetemi, főiskolai diplomát.

A gyerekek körében tapasztalható hátrányok kiegyenlítésére és a konvertálható tudás megszerzésére törekednek a pedagógusok. Olyan nagy tanáregyéniségek nyomdokait követhetik, mint a Gégény díszpolgára címmel kitüntetett Asztalos Gábor, a szintén itt tanított Láczay László, Szilágyi Sára, Balla Gyuláné, Halmos Mihály, Halmos Mihályné, akik éveken, évtizedeken át meghatározói voltak Gégény szellemi, kulturális, közoktatási életének. Rajtuk kívül jó néhányukat említhetnénk még. A szülőkkel kialakított jó kapcsolat azt eredményezi, hogy időnként még az utcán is tartanak rendkívüli fogadóórát.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)