M. Szlávik Tünde

Tanár, blogszerkesztő

Székely

– Köszönjük, jól vagyunk, legalábbis nincs okunk panaszra. Van munkánk, szerető családunk, szép otthonunk, a többit meg megoldjuk valahogy – mondja széles mosollyal, miközben beletúr hosszú, vörös hajába. M. Szlávik Tünde így határozza meg magát: „Anya vagyok, feleség, tanár, nő és író. A fontossági sorrend folyton változik.” 21 éve házasok Márton Mihállyal, aki a nyíregyházi kormányhivatal tisztviselője, nagyfiuk, Bence programtervező informatikusnak készül, másodéves a Nyíregyházi Egyetemen, Misa, a „hosszú hajú rocker” 11. osztályos a Kossuth gimnáziumban. Eltéphetetlen kötelék fűzi húgához, Csillához, aki a nyírmadai iskola igazgatója, közoktatási szakértő, s Tünde lelkének egy darabja.

Szerencsés ember, hiszen a munkája egyben a szenvedélye is: magyart és történelmet tanít a nyíregyházi Arany János Gimnáziumban. Tanárnak lenni számára egyet jelent azzal, hogy az ember tudomásul veszi: örökké diák marad…

Valójában nem készült tanárnak – régész akart lenni, geológus vagy őslénytankutató. Szülei reálisabban gondolkodtak, ám ő sokáig nehezen nyugodott bele, hogy másként fordult az élete, s belőle „csak” tanár lesz.  A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolára felvételizett, mert azt hitte, tanárként vagy népművelőként az ország bármely pontján megtalálja majd a helyét, de mire 1991-ben lediplomázott, a legtöbb művelődési házat bezárták, s egyszakos történelemtanárként nagyon nehéz volt munkát találni. Rövid ideig biztosítási ügynök volt Miskolcon, de rádöbbent, hogy nem az ő mentalitásának való ez a mesterség. A Gyermekváros akkor keresett nevelőtanárt, örömmel vállalta ezt a nehéz feladatot, sokat tanult a hátrányos helyzetű gyermekekkel való bánásmódról.  Másfél év múlva magánéleti okokból hazaköltözött a szüleihez, s a közelben keresett állást. Ramocsaházán sikerült elhelyezkednie, 24 évig tanított ott.

1994-ben kihelyezett képzést indított Nyíregyházán a MÚOSZ, elsőként jelentkezett a Bálint György Újságíró Akadémiára. Nem sokkal az államvizsgája után tömegesen bocsátották el az újságírókat a megyei lapoktól. Később már nem bánta, hogy nem lett újságíró belőle, mert ráérzett a tanítás ízére, élvezni kezdte a csendet, melyet már nem a tanórának kijáró fegyelem, hanem a reá irányuló figyelem váltott ki. Szavainak súlya lett. Kezét magasba emelte a történet közben − tágra nyílt gyerekszemek kísérték, úgy tűnt, ha magasabbra nyújtózik, talán el is emelkednek a padtól. A történet ütemére egyszerre vették a levegőt, s valamennyien lezuhantak Ikarosszal. Pihegve, legörbült szájjal nézték egymást, hosszú ideig, szótlanul. Az a csend tette tanárrá.

2006-ban magyar nyelv és irodalom szakos főiskolai oklevelet szerzett a Nyíregyházi Főiskolán, majd a képzési követelményeknek megfelelően benyújtotta a középfokú nyelvvizsga-bizonyítványát is. Mindez jelentős anyagi és fizikai terhet jelentett a családnak, hiszen gyermekek még óvodába jártak, s férjével mindketten ebben az időszakban árvultak el, tehát csak egymás segítségére számíthattak.  Mivel saját két fiát is arra nevelte, hogy nem elég jónak lenni, a maguk választotta területen a legjobbak legyenek, nekik is akart bizonyítani, amikor belevágott a történelem mesterképzésbe.  2014-ben kapta kézhez a kiváló minősítésű egyetemi végzettséget igazoló oklevelet, majd két év múlva mentori, vezetőtanári szakvizsgát szerzett a Nyíregyházi Egyetemen.

2016 júniusában az a megtiszteltetés érte, hogy szakmai életútja megkoronázásaként elnyerte az Oktatási Hivatal „Kiváló Felkészítő – Tehetséggondozó Tanár Díj”-át, melynek odaítélésekor nemcsak pedagógiai munkáját, de az iskolán kívül végzett irodalmi tevékenységét is figyelembe vették.

2010 novemberében indult a Tárcán kínálom blog, melynek célja a tárcaműfaj életben tartása, népszerűsítése volt. A következő év tavaszától lett Tünde a blog felelős szerkesztője, munkája révén az eltelt évek során száznál is több szerző írásait olvashatták szerte a nagyvilágban Kanadától Franciaországon át Ausztráliáig a műfaj kedvelői. Közben szerkeszteni kezdte az Unokáink is olvasni fogják internetes magazin több rovatát, s persze maga is írt. Fájdalmakkal teli út vezetett az írói sikerekig. Szülei és huszonöt éves öccse elvesztése után egy majd évtizedes, depresszív időszak ért véget az első „terápiás írások” megszületésével.

Élete egyik legboldogabb élménye A Férfi illata című tárcakötetének megjelenése volt 2016 őszén. Meghatónak és megtisztelőnek tartja a bemutatókon felé áradó szeretetet. A beszélgetésekből, olvasói levelekből tudja, hogy sokaknak vannak hasonló örömei, tragédiái, s felszabadító érzés számukra ezekről olvasni. Ez inspirálja újabb és újabb történetek megírására, ahogy Farkas Árpád Kossuth-díjas költő mondta róluk A Férfi illata sepsiszentgyörgyi könyvbemutatóján: „könnyeden, pontosan, finom eszközökkel hangszerelve”.

Szerző: 2018. 11. 22.

Hozzászólás zárolva.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló